Jurassic World: Újjászületés filmkritika

Alighanem ezért, illetve a szériához fűződő személyes érzelmei által vezérelve maga Spielberg kérte fel David Koepp-et, az eredeti Jurassic Park forgatókönyvíróját, hogy segítsen neki egy újabb Jurassic epizód kifejlesztésében. A cél bevallottan az volt, hogy hangvételében az első filmhez hasonló produkciót hozzanak létre, ami újfent elhozza nekünk azt a fajta élményt és rácsodálkozást, melyet sokan még gyerekként éltünk át anno a mozikban.

Ehhez egy olyan rendezőt kerestek, aki kreatív szempontból nem igazán járul hozzá a produkcióhoz, ehelyett inkább csak egy jobbfajta végrehajtó szerepét szánták neki. Így esett a választás a nagyszabású vizuális stílusáról ismert Gareth Edwards-re, aki már bizonyított a Godzilla és a Zsivány Egyes c. blockbusterekkel. Húzónévnek pedig sikerült megnyerni Scarlett Johanssont, aki ráadásul maga is a széria nagy rajongója.

De vajon elég-e mindez a sikerhez, miután a Jurassic World trilógia epizódról epizódra egyre lejjebb adta a színvonalat, míg végül a Világuralom már nem lett semmi más, mint felturbózott nosztalgiázás a régi és az új szereplőkkel?

Az ugye nem egy bálna ottan?!

A Jurassic World: Világuralom eseményei óta öt év telt el, és a nagy dinó-láz lecsengeni látszik a világ túlnyomó részében. A megmaradt dinoszauruszok nagy többsége az egyenlítő környéki régiókban él, mivel a környezeti feltételek ott hasonlítanak a leginkább azokra a természetes körülményekre, amelyek között ezek a lények sok-sok millió éve uralták bolygónkat.

Ennek ellenére még mindig akadnak olyanok, akik ilyen vagy olyan módon hasznot akarnak húzni a genetikai manipuláció segítségével feltámasztott dinókból. Közéjük tartozik a ParkerGenix gyógyszercéget képviselő Martin Krebs (Rupert Friend), aki felbéreli a titkos műveletek szakértőjének számító Zora Bennett-tet (Johansson) és csapatát, hogy nem teljesen legális módon hatoljanak be Saint-Hubert szigetére a Karib-tengeren.

Céljuk, hogy vérmintát vegyenek a legnagyobb tengeri, szárazföldi és repülő dinoszauruszoktól, hogy azok révén új - és nyilván drága - gyógyszert fejlesszenek ki a szívbetegségek hatékony kezelésére. Ebben lesz a segítségükre az őshüllők fiatal szakértője, Dr. Henry Loomis paleontológus (Jonathan Bailey), aki azonban inkább a nyílt felhasználás híve. Az akció viszont hamar félremegy, amikor a csapat kénytelen kimenteni egy családot a veszélyes tengerről, hogy aztán a szigetre érve még sokkal nagyobb veszélyekkel kelljen szembenézniük...

Zora (Scarlett Johansson) és Dr. Loomis (Jonathan Bailey) csak remélik, hogy a tojás gazdája nem ér haza idő előtt

A fenti felállás láttán a valóságban sokan nyilván arra gondolnának, hogy ez az egész egy öngyilkos akció, ami jó eséllyel halállal végződik az összes résztvevő számára. De ettől tekintsünk is el, hisz végső soron egy dinós kalandfilmről van szó, melyben, ha úgy vesszük, elég nagy a tét mindenki szempontjából.

A film főbb szereplői többségükben mind opportunisták, akik a rendkívüli és ritka állatokból kinyert minták segítségével igyekeznek meggazdagodni, a céges menedzsert és az általa felbérelt zsoldosokat is beleértve. A hozzájuk csatlakozó tudóst ugyanakkor a kíváncsiság, a tudásvágy és a közjó eszméje hajtja, ami némileg ingadozó moralitással bíró hősnőnket is elgondolkodtatja.

Az opportunistákkal szemben szintén ellenpontot képez az átlagos család, mely csak véletlenül csöppen bele az egész akcióba - tehát, ha úgy tetszik, több nézőpont is egyszerre képviselteti magát. A dolog lényege éppen az, hogy végül ez a felettébb vegyes társaság kénytelen vállvetve küzdeni a túlélésért az elhagyatott és festői szépségű, ám annál veszélyesebb szigeten.

Teresa Delgado (Luna Blaise) csak a családját igyekszik menteni

Azt természetesen az alkotók is tudták, hogy néhány újabb kalandvágyó figura és egy eddig még nem említett, ámbár gyönyörű sziget önmagában kevés lesz az üdvösséghez, mivel a nézőket elsősorban a dinókkal, és azokon belül is leginkább az új, egzotikus és veszélyes példányokkal lehet becsalogatni a mozikba.

Ezért nem felejtettek el betenni jópárat az utóbbiakból - ám mivel a nosztalgia sosem árthat (legalábbis a bevált sémákra nagyban támaszkodó Hollywood szerint), felbukkan egy T-rex és néhány egyéb, jól ismert faj is a korábbi filmek rajongói kedvéért.

A franchise korábbi darabjainak megidézése ugyanakkor távolról sem merül ki ennyiben, mivel bőven akadnak azokra történő utalások, de a tisztelgés időnként komplett jelenetek majdhogynem megismétléséig fajul. Sőt azt kell mondjam, hogy maga a sztori is alapvetően a korábbi részekből lett összeollózva, némi újítással és kiegészítéssel.

Azta, mekkorák!!!

A film zenéje alapvetően szintén a nosztalgiát szolgálja a klasszikus témák gyakori felcsendülésével. Mindez arra elegendő, hogy valamilyen szinten újrateremtse a klasszikus első részből a dinókra való gyermeki rácsodálkozást, de persze már nem képes az eredeti elemi erejével és meglepetésével hatni ránk.

Mindazonáltal egyértelmű pozitívum, hogy a dinoszauruszok többsége inkább állatként és nem annyira szörnyetegként került ábrázolásra, általánosságban a ragadozókat is beleértve. Az új főellenség, a hatlábú Distortus rex viszont pont kivétel, mivel olyannyira mutáns, hogy már leginkább egy dinoszaurusz, egy rankor (Star Wars) és egy xenomorf (Alien) torz keverékének érzetét kelti.

Ez pedig nem igazán tartozik a hihető kategóriába egy, a tudományos realizmusra a legkevesebbet is adó produkcióban, még egy alapvetően könnyedebb stílusú kaland-horrorban sem. Még akkor sem, ha a horrorok jellegzetességei ezúttal valamivel jobban előtérbe kerültek a franchise korábbi darabjainak többségéhez képest.

Duncan Kincaid (Mahershala Ali) szerint ha ez egyszer már bejött valaki másnak, akkor neki miért ne sikerülhetne?

Mivel azonban az Újjászületés esetében újfent a kísérletezés áll a középpontban, ami általában így vagy úgy, de félresikerül, az azokkal többnyire együtt járó logikátlanságok itt is ugyanúgy előfordulnak. Bár a történetmesélés neki sem a legnagyobb erőssége, Gareth Edwards szerencsére tudja, hogyan kell akciót rendezni. És mivel az események elég hamar felpörögnek a kissé körülményesebb bevezetés után, a későbbiek folyamán unatkozni nem nagyon lehet a filmen.

A vizuális effektek praktikus trükkök, illetve bábuk és számítógépes animáció keverékével jöttek létre, ami az esetek többségében jól működik és egész hihető látványt eredményez. Ha az időnként grandiózus látványvilághoz hozzávesszük, hogy akad némi izgalom és humor is, akkor el kell ismernünk, hogy a produkció a hibái ellenére egészen szórakoztató.

Az Újjászületés tehát a Világuralomnál egyértelműen jobb lett, még ha nem is képes igazolni a folytatás létjogosultságát, mivel nem sokat tett hozzá a korábbi narratívához. Persze tudjuk, hogy a Karib-tengeren még rengeteg trópusi sziget van, amit felhasználhatnak egy újabb történethez, egy újabb szörnyet pedig bármikor össze tud hozni egy kreatív csapat...

Jurassic World: Újjászületés előzetes