Invázió filmkritika

Igen sok film foglalkozik hasonló témákkal. Mi van akkor ha egy idegen faj ránk talál és valahogy nem a legbarátságosabb formában próbál szót érteni velünk? Vagyis minden erejével a mi elpusztításunkra törekszik. Mondhatni ez már egy csöppet lerágott csont, hiszen a Tom Cruise féle Világok harca sem érte el azt a sikert, amire vágytak a készítők. No de mindegy, hiszen ez a film igencsak eltér az eddigiektől. Száz emberből jó ha egy állítja azt, hogy a mostani civilizáció jó irányba halad. Világbéke, szeretet, testvériség. Ezek közül a szavak közül egyik sem jut annak az eszébe, aki kívülállóként tekint le kis világunkra. Persze lehet, hogy ez így is van jól. Kellenek a háborúk, az ellenségeskedések, az ellentétek. Ha nem lennének ilyen problémák, lehet hogy már ember sem lenne a földön.


Nos nagyjából ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a film, és bár - sajnos - megint beleestek az alkotók a szűk látókörűség hibája, miszerint egy ilyen mondanivalójú filmnél elég bemutatni egy személy szemszögéből a történések, még így is nagyon szórakoztatóra sikert az Invázió. Carol Bennell (Nicole Kidman) pszichiáter szemszögéből követhetjük végig a törtéseket. Egy éppen küldetéséből visszatérő űrsiklót figyelhetünk meg, ahogy az atmoszférába visszatérve darabjaira robban. A roncsok több amerikai államban is szétszóródtak. Minden megtalált roncsot azonnal lezárnak, hogy megóvják az embereket a roncsoktól és a roncsokat az emberektől.
Mivel a roncsok száma akár több százezer is lehet, így ez sajnos halva született ötletnek bizonyul. A katasztrófa után nem sokkal már az interneten is árulták a lezuhant roncsokat.

Az egyik nagyobb roncshoz egy fertőzésekkel foglalkozó csoport is kiszállt és hihetetlen felfedezésre jutottak. A roncsok között egy eddig ismeretlen és roppant ellenálló baktérium méretű életformára bukkantak. Rögtön elkezdték eme új jövevény elemzését. Ezzel párhuzamosan igen furcsa dolgok kezdtek történni itt-ott.

Carol volt férje is egy volt azok közül akik megtalálták az idegen létformát és egy sajnálatos baleset következtében az elsők között fertőződik meg. Az idegen létforma, bekerülve a szervezetbe igen gyors lefolyású mutációt okoz. Kívülről szinte semmi sem vehető észre, de az első alvásból felébredt hordozót, már az idegen léforma irányítja. Elsőre igen rémisztőnek tűnik a dolog. A fertőzött emberek megváltoznak. Sosem lesznek dühösek, sosem mérgelődnek, sosem lépnek fel a másikkal szemben ellenségesen. Ugyanakkor sosem nevetnek. Sosem kedvesek és a barátságosság is hiányzik belőlük. Ez két dolgot von maga után. Ha minden ember átalakul ilyenné, megszűnnek a háborúk és az ezzel járó borzalmak. Nem lesznek ellenséges országok és beköszönthet a világbéke. Ugyanakkor ha átalakul az ember ilyenné, már nem nevezhető többé embernek.


Carol megpróbál mindent elkövetni, hogy elkerülje a fertőzést, de mivel fiát, volt férjénél hagyta, aki megpróbálta a fiút is átalakítani, elkapta Carolt is és sikerült megfertőznie. Időközben viszont sikerült rájönnie, hogy a fertőzés csak akkor következik be teljes mértékben, ha az áldozat elalszik. Ugyanis a test pihenési fázisában veszi át az irányítást az idegen organizumus. Carol megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy ébren maradjon. A megoldást a fertőzésre Carol fia jeleni, aki bár aludt a fertőzés után, mégsem változott meg. Ennek oka, egy gyerekkorában lefojt betegség és egy gyógyszer szedése volt. Természetesen a film végén az egész világ megmenekül és minden ember visszatér önnön valójába. A film mondanivalóját tekintve emelkedik ki a többi közül.

Mi van akkor ha minden rosszért az ember a felelős? Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a Földünk olyan legyen amilyennek szerenénk?!? Vajon mi emberek képesek lennénk megváltozni, vagy a mostani világ az amit az ember képes kialakítani maga körül... Szükséges-e egy másik rossz, melytől végre mindenki megbékél a másikkal? A film végén, ahogy fogalmaztam a Föld népe megmenekül, de talán nem ez a helyes út. Talán szükséges lenne egy külső behatás, melytől jobbá válhatunk, még akkor is ha elveszítjük saját értékrendünket, emberi létünket.

"Az ember eredendően jó!" (De az már igen rég volt!)

Invázió előzetes