Hellboy filmkritika

A 2000-es években nálunk Pokolfajzat címen napvilágot látott két rész, habár nem tett szert általános népszerűségre, jónéhány rajongó és filmkedvelő számára meghatározó alkotás maradt. Az egyedi külsejű és szövegű, tökös protagonista újabb kalandjai R-besorolást kaptak, vagyis ezúttal abszolút a felnőtt korosztályt megcélzó produkcióról beszélhetünk. Az alkotók a korábbiakhoz képest még brutálisabb, véresebb és hátborzongatóbb mozit ígértek - lássuk, mit valósítottak meg mindebből!

Hellboy (David Harbour) komoly tapasztalattal rendelkezik az alvilági lények kiiktatásában, mivel már évek óta természetfeletti szörnyek ellen harcol Bruttenholm professzor (Ian McShane) irányításával, a P.K.V.H. (Paranormális Kutatási és Védelmi Hivatal) égisze alatt. A pokoli őrangyal és szövetségesei azonban ezúttal az élőhalott Vérkirálynővel, Nimue-vel (Milla Jovovich) találják szemben magukat, akit meg kell gátolniuk a világ elpusztításában.

Az emberiség ellen bosszút forraló bestia nem csupán egyesíti boszorkányokból és alvilági szörnyekből álló, vérszomjas seregét, de még arra is van figyelme és energiája, hogy előhozza az önmagával vívódó Hellboy legsötétebb oldalát. Vajon ellen tud-e állni hősünk a kísértésnek, hogy démoni fenevadként ő maga igázza le a Földet, vagy képes lesz szembenézni sorsával, és újfent megmenteni a világot a halálos fenyegetéstől?

Nimue (Milla Jovovich) éppen olyan darabos, mint a történet maga

Az első két rész író-rendezője a hasonló "szörnyfilmekben" veteránnak számító, sajátos stílussal és látásmóddal bíró Guillermo del Toro volt, ő azonban nem kapta meg a folytatás lehetőségét. Hogy a problémát fokozza, nélküle Ron Perlman, aki egy kicsit talán már ki is öregedett egyesek által kultnak tekintett szerepéből, sem vállalta a részvételt - de sebaj, mindig akad egy újabb vállalkozó.

A Furcsább dolgok (Stranger Things) c. sorozatból esetleg ismerős David Harbour olyan szempontból jó választás volt, hogy fizikuma illik a karakterhez, és nyilván a színészetet sem tegnap kezdte. Az, hogy Hellboy újabb inkarnációja puhány és szentimentális, elsősorban nem az ő hibája, hanem az alkotóké, akiknek lényegében sikerült kiherélniük a karaktert.

Bruttenholm professzor (Ian McShane) nem bánik kesztyűs kézzel vörös ördögével

Noha állításuk szerint az új címszereplő drámaibb, nyersebb és robbanékonyabb, mint az előző verzió, ebből mi legfeljebb több picsogást és nyavalygást tapasztalhatunk. Az identitáskérdés, illetve az őrlődés a jó és a rossz között alapvetően nem volt elvetendő ötlet,
az érzelgős melodráma azonban egyáltalán nem Hellboy stílusa, kinek vívódása ráadásul igencsak túltolt és unalmas is.

A felnőtt témák és összetett problémák bemutatására való igyekezet csupán arra volt jó, hogy emiatt az expozíció feleslegesen hosszúra nyúlik, de a cselekmény egésze is darabossá és vontatottá válik. A narratíva túl sokat akar azzal, hogy annyi mindenbe belevág (horror, dráma, komédia), ami azonban egy pillanatra sem áll össze egyfajta koherens egésszé.

A majmok bolygója... helyett: Pokolfajzat kontra Robin Hood

Az alkotók ígéretei között szerepelt továbbá, hogy a klasszikus képregényfilm és a horror sajátos ötvözetével örvendeztetnek meg bennünket. Annyi biztos, hogy rengeteg a vér, és hogy számos brutális kivégzés és csonkítás tárul elénk, mindez azonban szintén nem tesz semmit a történethez, ráadásul nem egyszer zavaró módon átlépi a jó ízlés határait. A horror vonalat is alaposan túltolták tehát, úgy tűnik, ezzel próbálva kompenzálni a produkció hiányosságait.

Merthogy hiányosság akad bőven, miáltal a reboot szinte össze sem hasonlíthatóvá válik a del Toro-féle változattal. Az sokkal inkább egy stílusos fekete komédia volt, ami a maga egyszerű, tesztoszterontól fűtött bájával és szarkasztikus humorával vette le az embert a lábáról. Míg abban működtek a szereplők interakciói, addig itt szinte semmiféle kémia sem fedezhető fel közöttük.

Ben Daimio (Daniel Dae Kim) és Alice (Sasha Lane) Hellboy társai a káoszban

Amellett, hogy a mellékszereplők egydimenziós, valódi mélység nélküli figurák, a főgonosz szintén csak egy sablonokból összerakott, határozott személyiség nélküli katyvasz. Mindezek fényében aligha meglepő, hogy a korábbi részekkel ellentétben most még a humor is lapos és erőltetett - alig akad néhány valóban ütős geg, ami nevetésre vagy legalább egy őszinte mosolyra késztet.

Amit ezen kívül kapunk a filmtől, az csupán egy újabb eredettörténet, mely lényegében ugyanaz a sztori némileg eltérő tálalásban. Ezért kár volt rebootolni a szériát - amennyiben a stúdió és az alkotók nem tudnak többet kezdeni a karakterrel, úgy akár vissza is mehet a pokolba...

Hellboy előzetes