Excsajok szelleme filmkritika

Az idei eresztés, az Excsajok szelleme újabb ösztrogéntúltengésben szenvedő romantikus vígjáték, mely kitörölhetetlen foltként fog McConaughey filmográfiáján díszelegni mindörökké. Jó hír, hogy azért nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre látszik, rossz hír pedig, hogy azért nem is ez lesz életetek legjobban eltöltött másfél órája - legfeljebb, ha randifilmként ültök be rá, és össze is jön valami közben. A történet egy örök klasszikus téma modernizált feldolgozása, egészen pontosan Charles Dickens Karácsonyi énekének cukormázas kiadása. Távolról sem ez az első eset, hogy Hollywood egy több száz évvel ezelőtt alkotó klasszikus író munkájához nyúl ihletet keresve; Shakespeare, vagy Jane Austen is áldozatául esett már efféle megbecstelenítésnek az utóbbi évtizedben, utóbbi annyiszor, hogy valószínűleg rég nincs is hova forognia már sírjában. Lásd: 10 dolog, amit utálok benned; "O"; Micsoda srác ez a lány!; Spinédzserek.

Dickens viszont tudtommal nem került terítékre eddig, szóval ez az első eset - bár maga a Karácsonyi ének már az unásig, sőt, annál is tovább lett nyüstölve, romantikus filmen kívül szinte minden stílusban elkészítették. Ki tudja, talán Zac Efron következő projektje is egy Dosztojevszkij átirat lesz, az ötlettelenség, és a kreativitás abszolút hiánya nem ismer határokat, ha Hollywoodról van szó.

Connor Mead (McConaughey) igazi playboy; a hírességeket fotózza, de idővel ő maga is egyfajta hírességgé vált, ezzel pedig három dolog is együtt jár: pénz, nők, és önfeledt szórakozás. A barátnőit (amiből sokszor egyszerre többet is tart) úgy váltja, mint más az alsóneműjét, az öccsét, Pault (Breckin Meyer) azonban más fából faragták, ő ugyanis éppen nősülni készül. A srác esküvőjére összegyűlő násznép egyáltalán nem rajong Connorért, és kicsapongó életmódjáért, legkevésbé régi ismerőse, Jenny (Jennifer Garner).


Úgy néz ki Connor tönkre fogja tenni a tökéletesre tervezett esküvőt, mikor a ceremónia előtti éjszaka meglátogatja az egykori hírhedt nőcsábász, Wayne bácsi (Michael Douglas) szelleme, aki végigkíséri hősünket a volt és lehetséges nőin, múltján, jelenén, és jövőjén, hogy rájöhessen, mit rontott el élete során, és mi is a valódi értelme földi ittlétének. Wayne bácsinak három régi barátnő szelleme segédkezik ebben, és igyekszik rávezetni Connort a helyes útra, valamint ráébreszteni arra, hogy jelenleg a magányos elmúlás felé tartó egyenes úton jár. Az Excsajok szelleme korántsem úttörő komédia, de legalább valami újjal próbálkozik, még ha nem is merészkedik igazán szélsőséges területekre. A Jon Lucas és Scott Moore által megalkotott forgatókönyvnek éppen hogy, de sikerül elegyensúlyoznia az okos (vagy legalábbis elfogadhatóan frappáns) poénok és a túlzott szentimentalitás határán. Váratlan, teljességgel kiszámíthatatlan fordulatokra ne is számítsunk egy ilyen filmtől, de azért lesz egy pár hangosan nevetős jelenet, annyit mondok.


Mark Waters rendező szépen lavíroz a térdcsapkodós komikus szcénák és a finom romantika között, a két főszereplő, McConaughey és Garner közti izzás pedig épp elég, hogy működjön is a filmje. Igaz, hogy a kettejük kapcsolata még jóindulattal is csak egydimenziósnak nevezhető, de ennél többet nem is hiszem, hogy elvárhatnánk egy középszerű romantikus vígjátéktól. Az Excsajok szellemének igazán gyenge pontja éppen a főszereplő, Matthew McConaughey, akivel kapcsolatban én soha nem is értettem, hogy került az imádnivaló szépfiú szerepébe az elmúlt 9-10 év során. Persze, külsőre nincs vele semmi gond, az őt körülvevő aura, illetve az általa sugárzott jelenlét viszont nekem mindig is ijesztő volt, semmint romantikus. Az olyanok, mint Hugh Grant vagy John Cusack legalább ugyan túlzottan is érző lelkű, de valósághű férfitípusokat képviseltek, McConaughey viszont számomra nem hiteles.

Amikor a gonosz szívtelen Scrooge-t (esetünkben Connort) játssza, az teljességgel hihető, de mikor Jennifer Garnert próbálja meghódítani, akkor hamar elfogy a főhős karizmája, és szívmelengető helyett inkább kényelmetlenné válik a romantikusnak szánt helyzet. Connor nagy revelációja és átalakulása egyszerűen nem működik úgy, ahogy kéne, ezzel pedig a fél film odavan, vele együtt a finálé is. Az elfogultságomhoz hozzájárulhat, hogy nekem McConaughey-ról mindig az az őrült karakter jut eszembe, akit A texasi láncfűrészes gyilkos visszatérben alakított.

Szerencsére ott van Michael Douglas, aki a vén kujon Wayne bácsi szerepében leginkább Robert Evans hírhedt amerikai producerre hajaz; igazi jutalomjáték lehetett ez neki. Robert Forster játssza az apóst, aki mindent militarista analógiákban lát; Anne Archer az elvált anyóst, aki kora ellenére is remekül néz ki (Connor egyből rá is hajt); Lacey Chabert pedig a jövendőbeli feleséget, aki egy kész hisztérika. A három szellem-barátnőt alakító Emma Stone, Noureen DeWulf és Olga Maliouk inkább csak díszleti kellékként funkcionálnak, a veterán mellékszereplő színészcsapat mellet labdába se rúghatnak.


Az Excsajok szelleme egy formula film. Amint bemutatásra kerül egy karakter, attól a pillanattól tudjuk, hogy vele mi fog történni, mikor, és hova is fog kilyukadni a film végére. Ami igazándiból fájó, hogy mennyire nem erőltették meg magukat a készítők, hogy eltérjenek az adott formulától, meglepőt mutassanak, valami olyat, amitől felcsapódik szemünk, és azt mondhatjuk, ez igen, erre nem számítottam. Aláírom, hogy a műfaj meghatározott kereteket szab egy film elé, de ennél azért jóval nagyobb mozgástere lehetett volna az íróknak és a rendezőnek egyaránt. Hiányoltam az iróniát, a szarkasztikus, szatirikus humort, amit egy modernkori, de Dickens által inspirált történet nyújthatna. Sehol egy ügyes kikacsintás, vagy utalás, pedig megfelelő alkalom előfordul hozzá a filmben, nem is egy. Jobb írókra van szüksége Hollywoodnak, olyanokra, akik mernek is újat mutatni, nem hódolnak be a semmitmondó közönségigénynek.

Vannak kitűnően megrendezett, brilliánsan megírt és parádés szereposztással büszkélkedhető romantikus komédiák, vannak hihetetlenül sablonos gagyik, és van az Excsajok szelleme. Mivel jelenleg, a nagy nyári blockbuster-időszak idején éppen nem tobzódunk az ilyesfajta filmekben, ha épp erre vágyunk, jobb választási lehetőséget nem tudok ajánlani. A főszereplő páros nem annyira elviselhetetlen, a mellékszereplőgárda pedig megéri mindenképpen egy mozijegy árát. A Dickens-i sztori új köntösben is életképes, de ez legfőképpen a Viktoriánus korabeli angol író erénye, nem a forgatókönyvíróké. Összességében az Excsajok szelleme egy erős közepesre értékelhető.

Excsajok szelleme előzetes