Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Marjanka
Az ellenséges vágyak a Túl a barátságon és a Tigris és Sárkány Oscar -díjas rendezőjének Ang Leenek legújabb filmje. Egy erotikus kémregény, és nem thriller, ahogy a besorolást kapta - , amelynek főhőse egy egyszerű fiatal lány Wong Chia Chi, és amely a nagyra becsült kínai írónő Eileen Chang novellája alapján készült. Úgy tartják őt, mint a kelet Jane Austen-ja. Ironikus író volt, aki száraz humorával nagy feltűnést keltett abban a korban, amikor a nők még csak kezdték megtalálni a hangjukat. A filmen is érezhető volt a hatás, ahogy Wong Chia Chin keresztül látjuk az eseményeket.
Nem epikus kirohanásokkal van tele, hanem egy éles szemű megfigyelő kommentárjaival. Ahogyan a rendező is megjegyezte: "Amikor elkészítettük az Ellenséges vágyakat, akkor nem feldolgoztuk Chang alkotását, hanem újrajátszottuk, éppúgy, ahogy a szereplői eljátsszák és újrajátsszák szerepüket."
Aki kedvtelve nézte az Egy Gésa emlékiratait, az biztos, hogy nem fog unatkozni a filmen. 151 perc tiszta keleti (kínai) kultúra. Aki viszont kőkemény thrillerre számít csalódni fog. Egy árva szörny - vegyünk akár emberszörnyet - sincs benne. Van viszont történelem, politika, szerelem árulás és erotika. Igaz ezt csak jóval a film felén túl kapja a néző. Amikor elkezdődött a mozi nemigazán értettem a 18-as karikát. Sokáig azt latolgattam itt valamit nagyon elírhattak. Sőt, kicsit zavarosnak is tűnt. Már-már James Bond-i kezdésnek. Sanghaj, 1942 - javában zajlik a kínai nagyváros japán megszállása a világháború során. Mrs. Mak egy kifinomult és jól szituált hölgy besétál egy kávézóba, ahonnan felhív valakit telefonon, majd leül és várakozik. És közben emlékezik.. Arra, hogyan kezdődött el története évekkel korábban, 1938-ban, Kínában. Fiatal lányt látunk, aki semmiben sem különbözik a többi ifjútól. Őt is a fiúk, a szerelem, a házasság érdekeli.
Ő nem más mint Wong Chia Chi, a félős, szégyenlős egyetemista lány. Wongot a fiatal és kezdő színésznő személyesíti meg Tang Wei, akinek ez az első filmes szereplése. Amikor Ang Lee meglátta, biztos volt benne, hogy benne van elég spiritusz ehhez a változatos karakterhez. Az biztos, hogy aki olvasta Elieen Chang azonos című novelláját, az tudja, hogy ez volt az írónő legfontosabb munkája, és igazi hipnotikus ereje van. Persze mindent el lehet rontani egy rossz szerep osztással, de szerencsére - és persze a nézők szerencséjére is - Ang Lee (a rendező) tökéletes színésznőt talált. Remekül eljátszotta ezt a vegyes karaktert. Vissza a történethez: Amikor megkezdődött a világháború, Wongot magára hagyta az édesapja, aki Angliába menekült az öccsével.
Az egyetemen kiszúrja magának Kuang Yu Minnt (Wang Leehom), aki - megjegyzem nyugati szemmel is rendkívül jóképű, és mellesleg Ázsia pop idolja -, éppen színjátszó csoport létrehozásán fáradozik. Kiderül azért, mert a színdarabokon keresztül segít hazafias érzelmeket táplálni a rezignált honfitársaiban. Ez a megmozdulás jól sikerült, még a lágyabb és patrióta érzelmeket tápláló néző szemébe is könnyeket csal az a bárgyú kis történet amit előadnak a színpadon.
A rendező pedig nagyon hitelesen visszaadta azt a hangulatot, amit a hősnő élt át, amikor először állt színpadon; azt az izgalmat, és azt, hogy képtelen volt lenyugodni az előadás után, még a barátaival eltöltött közös késő esti vacsora után sem. A darab meghozta sikerét, és hősnőnk is elkönyvelhette, valamit sikerült megmozgatnia Kuangban, aki eközben maga köré gyűjt egy diákokból álló csoportot, hogy végrehajtsanak együtt egy veszélyes és nagyra törő tervet. Kieszeli, hogy öljék meg a japánokkal kollaboráló magas rangú tisztviselőt, Mr. Yee-t (Tony Leung). Kuang igazi idealista, aki hisz az eszméiben, és abban, hogy meg lehet változtatni a háború folyamatát. És ha valaki szépfiú, amolyan "egyetemista kedvenc", aki ráadásul érzelmileg túlfűtve tud beszélni, nos, ki az aki nem csatlakozna hozzá? Pláne ha szerelmes belé... Így minden diáknak jut szerep a tervben: Wong alakítja Mrs. Mak-ot, aki remélhetőleg elnyeri Yee bizalmát azáltal, hogy összebarátkozik annak feleségével (Joan Chen). Aranyosan, már-már humorosan van jelenítve a film ezen része. Tényleg nagyon megmosolyogtató, ahogyan próbálják az elképzeléseiket megvalósítani.
Ang Lee nagyon szépen vegyíti a keleti és a nyugati filmes elemeket, szokásokat. Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, és így tényleg nincs nagy kontraszt, hanem egy igen élvezhető film. Néha azért féltem, hogy egy-egy verekedős jelenetnél olyan abszurdumban lesz részem, mint a Tigris és sárkányban, ahol kötélen repültek a színészek, de szerencsére ez elmaradt. A Mr. Yeet alakító Tony Leung egészen különleges szerepet játszik. Egyáltalán nem olyan szépfiús karakterben tündököl, mint amit eddig megszokhattuk. Ebben a filmben igen is arra törekedtek, minél öregebb, és kegyetlenebbnek tűnjön. Mivel egy kémelhárítót kell játszania, akinek a pályája elején még sok az ideálja és ambíciója, hogy mit tehetne a hazájáért, de a munkája olyan pokoli, hogy aztán mindent magába zár. Végül is igaza van, ki az aki szereti kiteregetni egy előkelő társaságnak, hogy ma éppen kiket öletett meg.
Megjegyzem ők azért születetten finnyásak. Persze mindezt azért teszi, hogy túléljen mindent. Nagyon jól megjeleníti Tony Leung azokat az emberi természeteket, amik megmutatkoznak Yee karakterében: tud szeretni, de tagadásban él.
Wongon keresztül ugyanis valami ártatlan és emberi vonásra lel magában, amit eddig mélyen tagadott. Igaz van felesége (Joan Chen), de ő egy mahjong őrült, igazi pletykafészek, aki mellől nyugodt szívvel elcsábulna. Ám Yee óvatos. Nem lehet becserkészni, pedig Wong megpróbálja. A feszültséget a rendező igyekszik megtörni azzal, ahogy Kuang és csapata a bérelt lakásban várták Yeet, aki a fiatal lánytól felajzva már-már feladva higgadtságát belépett az ajtón. De győzött a józan ész. Így Kuang és barátai a gyilok eszközeikkel hoppon maradtak az ajtófélfáknál. Mi mindennel lehetne ölni? Kés, villa, bárd... Ezen a ponton elgondolkozott a csapat, hogy aki ennyire óvatos, azt másképp kell lépre csalni.
Itt megint Wongra hárult nagy feladat. Szűzlányként egy férjes asszony szerepébe bújt. Igen ám, de amikor bekövetkezik a teljes csábítás, ott bizony kibújik a szög a zsákból. Ez ellen tenni kell valamit. Hősnőnk elveszti ártatlanságát az egyik egyetemista jóvoltából. A bökkenő csak az, hogy nem Kuang volt a jelentkező. A néző azt gondolná, juhé itt az erotikus jelenet. De nem igaz. Csak egy suta próbálkozás egy olyan férfitól aki addig a férfiasságát prostikon edzette. Ezen a ponton merenghetünk el a szüzességünk elvesztésén. Sokunknak hasonlatos az élménye. Wong teljesen megváltozik, majd egy végzetes esemény arra készteti, hogy elmeneküljön.
A történet 3 évvel később folytatódik. Kuang újra megjelenik az életében. A fiú már a szervezett ellenállás tagja, és újra beszervezi a lányt, hogy megint Mrs. Mak bőrébe bújjon, és segítsen becserkészni Mr. Yee-t, aki azóta a kollaboráns titkosrendőrség fejeként még fontosabb szerepet tölt be a bábkormányban. Ahogy Wong feléleszti korábbi szerepét, úgy kerül egyre veszélyesebb helyzetbe, amiből nincs kiút. A szerelem és a kínzás egymás mellett él. Úgy tűnik azért bánik Yee olyan kegyetlenül hősnőnkkel, hogy a saját létezését erősítse. Önmagának is azt hazudja, hogy nincsenek érzelmei, majd felfedezi őket. Érdekes és elgondolkodtató, hogy mi motivál egy fiatal lányt egy ilyen szerep betöltésére. Egy álarcra, hogy behálózza áldozatát, de közben olyannyira elmerül a saját maga kialakított karakterben, hogy azt sem tudja melyik oldalra álljon.
Láthatunk erőszakos, durva erotikus jeleneteket, amikor én személy szerint legszívesebben elfordultam volna, és részünk van nagyon szép, érzelmes, szerelmes pillanatokban is. Hasonlót talán a Szamszárában láttam, gondoltam is, hogy megveszem a Káma Szutrát.
Tetszett a megvilágítás amit használtak. Mivel Yee munkája kiterjedt a gyanúsítottak megkínzására is, ezért sokszor használtak direkt világítást az arcra, szemre. Pl. Yee-nak voltak olyan jelenetei ahol igazi őrült pillantása van. Mint kiderült a világosító úgy oldotta meg ezt a színezetet, hogy karácsonyfa égőket vetíttek Tony Leungra. Hiába na, a kreativ munkatárs aranyat ér. Ez a film inkább szerelmi történet, semmint kémtörténet. Emberi érzelmekről, amik bennünk vannak, amiket elnyomhatunk, de kiirtani úgysem tudunk. Mert egyszer jön valaki, akinek kitárulkozunk, és vagy jó vége lesz, vagy nem.. Személy szerint én emelem kalapom Ang Lee előtt (bízom benne, hogy mostanra már sikerült megjegyezni a sok kínai név közül, hogy ő a film rendezője) aki precíziós pontossággal adta vissza a történelem minden pillanatát.
A ruhák gyönyörűek amiket a főszereplőn felvonultatott. Figyelt a korhűségre, hogy Tang Wei (aki Wongot játssza) ne legyen borotvált se hónaljban, sem pedig szemérem szőrzet mentén, elvégre a második világháborúban még a dzsumbuj volt a divat. Nemcsak a ruhák, hanem az anyagok és még a gombok valódisága sem okoz kétséget, ahogy a helyszínek bemutatása sem. Összességében ez a film akkor élvezhető, ha befogadóak vagyunk a szépirodalomra.
Mindenképpen akkor nézzük meg, ha ez a fajta ihletettség úrrá lesz rajtunk, különben kicsit vontatottnak, és soknak tűnik ez a két és fél óra. Nem annyira izgalmas, mint egy igazi thriller, vagy mint egy akciófilm, inkább érdekes, és élvezetes, mint egy életmű. Elgondolkodtató, sokat adó és szinte semmit sem kérő film. Nem várja el, hogy szeressük, nem lengeti ki az érzelmi mérlegünket, de mindenképpen oda fogjuk helyezni, ahová a többi igényes "szívünk csücske" filmjeinket.
Nem csodálkozom, hogy az Ellenséges vágyak 2007-ben elnyerte Velencében az Arany Oroszlánt. Szomor szép remekmű. Amikor megkérték Tang Wei-t írja le milyennek találja a filmet, csak annyit mondott : "Varázslatos".
