Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa
A science fiction, vagyis a tudományos fantasztikum mindig is közkedvelt, valódi tömeggyönyörködtető műfaj volt, legfőképpen azért, mert olyan intenzitású vizuális-intellektuális hatással bír a befogadóra, amilyennel talán egy, másik művészeti kategóriába sorolható alkotás sem. Megszületése óta (ami nem éppen tegnap volt) mozgatja meg az emberek fantáziáját, agytekervényeiket olyan történetekkel, melyek valamilyen tudományos vagy pszeutudományos alapokon nyugszanak, roppant izgalmasak, és mindehhez egyúttal még igyekeznek egy magasabb mondanivalót, eszmei tanúlságot is hozzáfűzni. Az irodalmi előzmények egészen az időszámításunk előtti időkig nyúlnak vissza, a sciene fiction előfutárainak szokás ugyanis tekinteni már többek között az eltérő mitológiai mondaköröket, Az Ezeregyéjszaka meséit, a 13. században élt Ibn al-Nafisz Theologus Autodidactus-át, és Cyrano de Bergerac 17. században íródott Holdbéli utazását és a Nap államai és birodalmai című művét is.
Az első igazi sci-fiként Swift Gulliverjét szokás számon tartani, ezt követően pedig a 19. század elején-közepén indulhatott első hódító útjára a műfaj, hogy aztán a 20. századon is átívelve el-eltűnögetve, és kisebb-nagyobb reneszánszait élve ugyan, de egészen a mai napig fennmaradjon, és sikeres maradhasson. Verne, Mary Shelley, Poe, H. G. Wells, majd a népszerűségüket a ponyvamagazinoknak köszönhető Asimov, Frederik Pohl és James Blish, őket követően pedig az újhullámos Herbert, Gibson vagy Philip K. Dick az utóbbi két évszázad legnagyobbjai (a teljesség igénye nélkül természetesen), neveikhez egytől egyig mérföldkövek kötődnek. A sci-fi, mint filmes műfaj, tulajdonképpen egyidős magával a mozgóképpel, George Melies 1902-ben egészen a Holdig vitte közönségét, korát meghaladó bámulatos trükkfelvételeivel, 1927-ben pedig a német expresszionista Metropolis mutatta meg, hogy a technológiai és alkotói korlátokat kitolva milyen hideg, embertelen, és kilátástalan, de mégis egyben gyönyörű jövőképet lehet filmen bemutatni.
A 30-as évektől az 50-es évek végéig tartó időszak a B-filmek korszaka volt, és mint olyan, nem sok említésre méltó alkotást szült, de azért érdemes például a Testrablók támadását és A nap, mikor megállt a Föld-et megemlíteni, mint ma is releváns remekműveket. A sci-fi csak a 60-as évek végére, legfőképpek Kubrick 2001-ének köszönhetően, vált elismert, komolyan vett mozis műfajjá, és ezután készülhettek végre komolyabban megszerkesztett, nagyobb költségvetésű produkciók.
Ennek a (még tőlem is) szokatlanul nagy kitérőnek egyszerű, költői oka van: fontosnak láttam, hogy kicsit tisztába is tegyük, mi az a sci-fi, eszik-e vagy isszák, honnan ered, hol járt már, és hová tart. Hogy miért? Mert a District 9 egy sci-fi, mégpedig a valaha készült egyik legjobb, amiben gyakorlatilag minden elem fellelhető, ami a műfajra jellemző, és oly naggyá, milliók által hőn szeretté teszi azt, egyben pedig maga a válasz az előbb felhozott "hová tart?" kérdésre. A District 9 simán versenyre kelhet a legnagyobb klasszikusokkal, legyen az A nap, mikor megállt a Föld, a Világok harca, vagy A függetlenség napja.
A történet olyasmi, amit már sokszor láthattunk: a földönkívüliek hajója megérkezik Földünkre, de ezúttal valamelyik stratégiai szempontból fontos nagyváros, mint mondjuk Washington, vagy New York, helyett Dél-Afrikában, egészen pontosan Johannesburg városa felett parkol le. Az űrlények se nem támadni, se nem segíteni nem akarnak bennünket, céljaik ismeretlenek, mindössze annyit tudni, hogy a hajójuk működésképtelen, ezért haza nem tudnak jutni. Az idegenekre betegen és alultápláltan, vagyis rendkívül rossz állapotban találnak a felderítő expedíció tagjai, ezért egy nagyszabású terv keretében a kormány a földre szállítatja mindannyiukat, ahol új otthont, és ellátást kapnak. A 9-es körzetnek elnevezett tábor azonban egyhamar militarizált gettóvá alakul, az emberi lakosság pedig egyre hangosabban fejezi ki elégtelenségét a megoldással szemben. Az új ötlet egy kisebb, és még távolabbi helyen lévő menedék kialakítása, a jelenlegi tábor lakóinak átköltöztetése azonban nem bizonyul olyan egyszerűnek, mint azt a hatóság illetékesei gondolták.
Bár a premissza ismerős lehet, a District 9 mégis nagyban különbözik az eddig látott valamennyi idegen-inváziós mozitól, leginkább ami a megvalósítást és a cselekményt, illetve annak mögöttes tartalmát illeti. A dél-afrikai származású Neill Blomkamp debütáló rendezése félig dokumentarista (beszélő fejek, archív felvételek, stb.), félig pedig játékfilmes eszközökkel készült, de hálistennek úgy, hogy az utóbbi időkben divatos össze-vissza rázkódó kameramunka (pl. Cloverfield) egyik stílusba se kotnyeleskedik bele. Fekete-fehér jelenetek ugyan vannak, és különböző szűrők kicsit mosottá, fakóvá teszik a képet, de ezektől csak piszkosabbá, kevésbé szintetikussá, vagyis hihetőbbé válik a film. A számítógépes effektusok, amelyekből bőven van a filmben, a Weta Digital alapos munkájának köszönhetően elsőrangúak. A District 9 produceri feladatait Peter Jackson látta el - a digitális vizuális trükkökkel foglalkozó Weta cég mint köztudott az ő gyermeke, és már négy Oscar-díjjal is büszkélkedhet, melyeket A Gyűrűk Ura trilógiáért, valamint a 2005-ös King Kong-ért kapott.
Univerzálisan elfogadott tény, hogy a legjobb sci-fi mesterművek azok, amelyek a robotokat, űrutazást és idegen lényeket pusztán egyfajta eszközként használják fel, hogy bizonyos átvitt, metaforikus üzenetet adhassanak át a nézőknek. A Star Trek (főleg a TV-sorozatok, de egy fokig a mozifilmek is) készítői tisztában voltak ezzel, a Szárnyas fejvadász megalkotói szintúgy, és a District 9 forgatókönyvírói, Blomkamp és Terri Tatchell is. Igaz, ez utóbbi esetében a metaforizmus és a szubtilitás nem nagyon kerülhet szóba, de valószínűleg tudatos döntés következménye, hogy a District 9 ennyire blatánsra sikeredett.
Akinek az első negyedóra után nem jutnak eszébe olyan képzettársítások, mint a náci koncentrációs táborok, az apartheid vagy Josef Mengele, annak gyorsan le kell ülnie és átlapoznia néhány történelemkönyvet. Az idegenek fogadásakor még oly élénk humanitarista elvek gyorsan elfelejtődnek, és helyüket a félelem, a kapzsiság és xenofóbia veszi át. Egyesek hasznot akarnak húzni a készen kapott új technológiából, amit a földönkívüliek hoztak, mások pedig nemes egyszerűséggel ki akarnák írtani az egész ide érkező kolóniát. A Blomkamp által felvázolt világ gonosz és gyűlölködő, ez a cinikus kép azonban nagyon is közel áll a valósághoz - az utóbbi több ezer év írott történelme legalábbis ezt látszik igazolni.
Blomkamp filmje még a humort sem nélkülözi, akciójelenetből pedig rengeteget kapunk, mindegyik tökéletesen meg van koreografálva, izgalmas, és még a CGI is majdnem mindig működik - néha azért kilóg a lóláb, de az alacsony költségvetést tekintve ez sem kis eredmény. A District 9-et világszerte Peter Jackson nevével reklámozzák, ami érthető, mivel így sokkal könnyebben eladható egy ismeretlen direktor első munkája, de erre valójában semmi szüksége a filmnek, mert magáért beszél. Egy sztárnévre sincs szüksége, még a szereplőgárdájában sem. Sharlto Copley, aki az egyetlen emberi főszereplőt, Wilkus Van De Merwe-t alakítja, arca nem lehet ismerős korábbról, a feladatát viszont ettől hibátlanul elvégzi. Természetesen ez becsületreméltó, de a District 9 nem a színészi játékokról szól, hanem eszmékről, ideákról, és a látványorgiákról, amelyek nyaktörő sebessséggel pörögnek, és amelyeket Blomkamp lenyűgöző precizitással vezényel le.
A District 9 dél-afrikai helyszíne találó, de bárhol máshol is játszódhatna, a mondanivaló ugyanis minden népre, kultúrára igaz. Idegennek (az angol alien még találóbb kifejezés, hiszen földönkívülit és külföldi, idegen állampolgárt is jelent) azért hívunk valakit, mert különbözik tőlünk, nem illeszkedik bele a társadalmunkba, vagy nem felel meg egy általunk előre megalkotott követelménynek, elvárásnak. Az idegeneket minél messzebb akarjuk tudni magunktól, démonizáljuk őket, de nem vesszük észre, hogy ezzel egyúttal dehumanizáljuk magunkat. A District 9-hez hasonló sci-fi ritka, mint a fehér holló: mélységgel, és mondanivalóval bír, közben pedig akciódús és horrorisztikus is. Az utolsó félórát talán kicsit túlzottan is az akció uralja, de ennek ellenére ez egy olyan film, amit oltári nagy bűn kihagyni.
Igazad van. Írtam is, hogy velem van a baj Tetszik ez az angol megfogalmazás. Nagyon igaz.
Az a baj, hogy anno én láttam azt a rövidfilmet amiből ez a film készült és az baromira beindította a fantáziámat. Azaz magamban már lejátszottam jó pár történet. Az ID4 az popcorn movie látványos és vicces. Az új StarTrek vizuális orgia, de elég gyenge történet. A Világok Harca (a Tom Cruise féle) nekem épp azért tetszett, mert egy egyszerű ember szemszögéből mutat be egy világméretű eseményt (legtöbbször nem is mutatják a nagy harcokat). Valahogy azt közelebbinek éreztem, pedig ott nem is használtak kézikamerát. Szerintem a fő problémám a District 9-el, hogy egyszerűen nem tudok együttérezni a főhőssel, ráadásul az idegennek való kapcsolata sincs rendesen kidolgozva.
SPOILER: teszem azt elsőnek szépen fejbeveri az idegent és ott hagyja meghalni, de nemsokára rá már feláldozza magát érte. Mikor bemérik a telefonhívását nekik még van idejük szépen összeszedni a cuccaikat és támadást intézni az épület ellen, miközben egyébként baromi sok katona van a terepen akiket gyorsan oda lehetett volna küldeni a bádogházhoz. Arról nem is beszélve, hogy a laboros lövöldözős rész egyszerűen béna. A rák csak áll ott egymagába, még mondják is hogy lőjék le, de természetesen egyszer se találják el. Azt se mondja nekem senki, hogy egy kommandós szól be a parancsnokságra, hogy lőjék le rakétával a repülőt, ráadásul másodjára mikor felemelkedik a repülő miért nem lőtték le? (itt egyébként nagyon izgultam. Eltudtam volna képzelni, hogy lelövik őket. Ez mindenképp nagy pirospont) Mert nem szólt be a fickó, hogy tűz? Ha nélküle nem lehet lőni akkor nem lenne terepen. A főhőst miért nem altatták el (persze erre van magyarázatom, nem hat rá az altató)
Lehetne még folytatni az ilyen hibákat ami miatt bosszankodom. Nem azért bosszankodom, mert rossz film lett, hanem a kihagyott lehetőség miatt, hogy kultikus film lehetett volna.
Sokan így is kultként kezelik már - vagy fogják. Azért akármennyire is jónak tartom, szerintem sem érdemel meg a District 9 egy bérelt helyet magának az IMDb Top 250-ben. Jelenleg 65., ha jól látom. Ritkán látni olyat, aki a Spielberg-féle Világok harcát bírná én is imádtam ezt a kisemberes-poszt 9/11-es aspektusát, és tartom olyan jó filmnek, mint a District 9-et.
Azt soha nem is vitattam, hogy a District 9 egy popcornmozi, épp ezért nincs is akkora filozófia mögé kiépítve, mint egy Battlestar Galactica vagy egy Star Trek mögé - de lásd be, hogy ez lehetetlen elvárás is lenne egy 110 perces filmtől. Persze, hogy nem magyaráz meg sokmindent sületlen pszeudotudományos blablával (a la Star Trek), de erre nincs is szüksége, ez csak sokkal klisésebbé tenné, ehelyett inkább egy új szemszögből közelíti meg az idegeninváziós alműfajt. Szerintem amolyan átmenet az eléggé agyatlan, akcióra és látványra építő ID4 és mondjuk A nap, amikor a föld megállt (az eredeti!) között. Tény, hogy a film második fele már csak full akciózás, és ezt hibaként is róttam fel, de az első fele akkor is egy okos sci-fi, Blomkamp pedig tudta, hogy nem kell erősen izzadságszagú magyarázkodásba mennie, mert az feleslegesen lelassítaná a cselekményt. A District 9-re van egy jó angol megfogalmazás, amit több külföldi kritikában is olvastam: thinking man's action movie, vagyis a gondolkodó embernek szánt akciófilm.
Igazad van. Írtam is, hogy velem van a baj Tetszik ez az angol megfogalmazás. Nagyon igaz.
Az a baj, hogy anno én láttam azt a rövidfilmet amiből ez a film készült és az baromira beindította a fantáziámat. Azaz magamban már lejátszottam jó pár történet. Az ID4 az popcorn movie látványos és vicces. Az új StarTrek vizuális orgia, de elég gyenge történet. A Világok Harca (a Tom Cruise féle) nekem épp azért tetszett, mert egy egyszerű ember szemszögéből mutat be egy világméretű eseményt (legtöbbször nem is mutatják a nagy harcokat). Valahogy azt közelebbinek éreztem, pedig ott nem is használtak kézikamerát. Szerintem a fő problémám a District 9-el, hogy egyszerűen nem tudok együttérezni a főhőssel, ráadásul az idegennek való kapcsolata sincs rendesen kidolgozva.
SPOILER: teszem azt elsőnek szépen fejbeveri az idegent és ott hagyja meghalni, de nemsokára rá már feláldozza magát érte. Mikor bemérik a telefonhívását nekik még van idejük szépen összeszedni a cuccaikat és támadást intézni az épület ellen, miközben egyébként baromi sok katona van a terepen akiket gyorsan oda lehetett volna küldeni a bádogházhoz. Arról nem is beszélve, hogy a laboros lövöldözős rész egyszerűen béna. A rák csak áll ott egymagába, még mondják is hogy lőjék le, de természetesen egyszer se találják el. Azt se mondja nekem senki, hogy egy kommandós szól be a parancsnokságra, hogy lőjék le rakétával a repülőt, ráadásul másodjára mikor felemelkedik a repülő miért nem lőtték le? (itt egyébként nagyon izgultam. Eltudtam volna képzelni, hogy lelövik őket. Ez mindenképp nagy pirospont) Mert nem szólt be a fickó, hogy tűz? Ha nélküle nem lehet lőni akkor nem lenne terepen. A főhőst miért nem altatták el (persze erre van magyarázatom, nem hat rá az altató)
Lehetne még folytatni az ilyen hibákat ami miatt bosszankodom. Nem azért bosszankodom, mert rossz film lett, hanem a kihagyott lehetőség miatt, hogy kultikus film lehetett volna.
Azt soha nem is vitattam, hogy a District 9 egy popcornmozi, épp ezért nincs is akkora filozófia mögé kiépítve, mint egy Battlestar Galactica vagy egy Star Trek mögé - de lásd be, hogy ez lehetetlen elvárás is lenne egy 110 perces filmtől. Persze, hogy nem magyaráz meg sokmindent sületlen pszeudotudományos blablával (a la Star Trek), de erre nincs is szüksége, ez csak sokkal klisésebbé tenné, ehelyett inkább egy új szemszögből közelíti meg az idegeninváziós alműfajt. Szerintem amolyan átmenet az eléggé agyatlan, akcióra és látványra építő ID4 és mondjuk A nap, amikor a föld megállt (az eredeti!) között. Tény, hogy a film második fele már csak full akciózás, és ezt hibaként is róttam fel, de az első fele akkor is egy okos sci-fi, Blomkamp pedig tudta, hogy nem kell erősen izzadságszagú magyarázkodásba mennie, mert az feleslegesen lelassítaná a cselekményt. A District 9-re van egy jó angol megfogalmazás, amit több külföldi kritikában is olvastam: thinking man's action movie, vagyis a gondolkodó embernek szánt akciófilm.
Én viszont vitatkoznék. Messze nem tökéletes a film. Én pont azt hiányolom amit te szerinted előny, a mélységét. Szerintem rengeteg potenciált tartalmaz az ötlet, nagyon jól ki van dolgozva a világa, de nem merülünk el benne túlságosan mélyen. Valószínűleg nem is ez volt a szándéka a filmnek, mivel a popcorn fogyasztókra is gondolniuk kellett.
Az igazi sci-fi rajongóként azért magasztalhatjuk a filmet, mert rengeteg dolgot nekünk kell elképzelnünk, kigondolnunk agyban tovább vinnünk.
Ha ez egy könyv lenne, ahol igazán mélyre le tudnánk menni a mocsokba, legyen az emberi vagy idegen, ha kakarterek szerethetőbbek lennének (a filmben a főszereplővel az elejétől fogva unszimpatikus) akkor életem egyik legjobb olvasmánya lenne.
Ebben a formában viszont egy magaután űrt hagyó, de azért jó sci-fi filmnek tartom ami több, mint egy popcorn movie, de nem sokkal.
Persze velem van a baj, mivel a Battlestar Galactica elkényeztett ebben a tekintetben. Igaz az sorozat, ott volt idő kibontani mindent.
