Couch Surf filmkritika

De mit is takar a címben foglalt couch surf angol szófordulat? A kifejezés eredetileg a www.couchsurfing.org internetes oldalhoz vezethető vissza, egy olyan, 2004-ben létrejött közösségi portálhoz, amely azért szerveződött, hogy utazó, világjáró fiatalokat hozzon össze, s melynek lényege, hogy mindenki a saját otthonában biztosít egy ágyat a világjáróknak - jobbára a későbbi viszonzás reményében. A magyarul gyakran csak "kanapészörfnek" fordított kifejezés ezen kívül arra az életmódra is utalhat, amikor valaki baráttól barátig vándorol, és mindenhol eltölt néhány éjszakát, jellemzően a vendéglátó kanapéján.

Habár a cím mindenképpen frappáns és találó, a fentiekhez csupán annyi köze van, hogy a filmben minden egyes jelenetben központi szerepet kap egy-egy kanapé, melyek különböző helyszíneken - lakásokban, hivatalban, múzeumban, orvosi rendelőben, az utcán, illetve egy alkalommal nem máshol, mint a pokol kapujában - találhatók. Talán már ebből is sejthető, hogy a Couch Surf valójában egy sokszereplős komédia, melyben összesen tíz rövid, mintegy 8-10 perces, különálló történet tárul elénk.

Dyga Zsombor író-rendező megfogalmazásában filmje nem más, mint "egy neurotikus vígjáték egy tucat kanapén", melynek szereplői "esendő kisemberek, akik önnön démonaikkal küzdenek meg. Túltáplált szorongások, akut neurózisok, komplexusok és frusztrációk kálváriája a film. Kedélyes vizsgálódás az emberi természet rejtelmeiben."

Az öngyilkos férj (Anger Zsolt) és feleség (Balsai Móni) a halál kapujában

Noha az alkotás egésze vígjátékként lett aposztrofálva, az egyes epizódok műfaja is igen széles skálát mutat, lévén a komédiától kezdve a romantikus történeteken, a drámán és a thrilleren keresztül a szatíráig terjed. A különböző szereplőkről és szituációkról szóló történetek több forgatókönyvíró tollából származnak - köztük a rendezővel, valamint Köbli Norberttel és Mészöly Ágnessel -, akik látszólag jelentős szabadsággal rendelkeztek ötleteik realizációja során. Ezáltal a műfajok keveredése mellett a tárgyalásra kerülő témák úgyszintén meglehetősen változatosak, lévén az egészen modern és mai problémákat feszegető élethelyzeteken kívül klasszikusnak mondható, az emberiséget régóta foglalkoztató szcenárióval is találkozhatunk (például hová kerül az ember a halála után).

Párizsi utcakép az 1970-es évek elejéről (Pető Kata, Valtz Péter, Tóth Zsófi)

Hangulatban, érintett korosztályban is igen nagyok a különbségek: a halált - illetve annak emberi értelmezését - kifigurázó középkorú pár színházat megidéző jelenetétől kezdve a férfi és a nő terápiás célú, ám pikánssá váló beszélgetésén át egészen a barátság és a gátlások határait feszegető tinédzserekig terjed a paletta. Megismerhetjük továbbá egy szobafogságra ítélt, gyermeteg férj, egy nőnapi randira készülő lúzer, illetve egy titokzatos folton elmélkedő neurotikus pár történetét, s egy alkalommal még a 70-es évekbeli Párizsba is ellátogatunk, ahol közvetve ugyan, de rövid betekintést nyerünk az akkori rocksztárok, a drog és a szexuális forradalom világába. A maga módján mindegyik sztori rejt magában valamiféle érdekességet vagy csattanót, miközben alighanem a totalitárius rendszereket pellengérre állító, hivatali felvételi beszélgetés - nyomasztó hangulata ellenére - a legviccesebb az összes szituáció közül.

Egy dramaturg (Takátsy Péter) meghallgatása vészjósló környezetben

Az egyetlen valódi közös pont az egyes epizódok között tényleg csupán a kanapé, ami egyrészt sokmindent jelképezhet (otthon, tulajdon, találkahely, szerelmi fészek stb.), másrészt jellemző kelléke, helyszíne az emberek találkozásának, eszmecseréjének, illetve egyéb módon való érintkezésének - legyen az bármilyen bőbeszédű vagy visszafogott. Adott esetben ugyanis nem annyira a kimondott, mintsem a kimondatlan szavak, a konkrét helyzetből és a szereplők gesztusaiból származó non-verbális információk azok, melyek tartalommal vagy mondanivalóval bírnak. Illetve további hasonlóság, hogy minden történet alapvetően felnőtt témákról szól, alkalomadtán felnőtt nyelvezettel, nem véletlen hát a 16-os korhatárkarika.

Akiket véletlenül sodort egy kanapéra az élet (Horváth Kristóf és Kerekes Vica)

Az egyes sztorik minősége ugyan változó, ám az összképet tekintve pozitív irányba billen a mérleg nyelve, ami nagy szó manapság egy magyar film esetében. Mindez elsősorban Dyga Zsombor jó érzékkel és profizmussal megáldott rendezésének köszönhető, miáltal az alacsony költségvetésből, illetve színészeiből is közel a maximumot volt képes kihozni. A Couch Surf legfőbb erénye, hogy úgy tud szórakoztató lenni, hogy közben időről-időre elgondolkodtat bizonyos kérdésekről, vagy akár éppen saját életünkről, hibáinkról, szokásainkról, félelmeinkről és vágyainkról, illetve úgy általában az emberi kapcsolatainkról.

Végefőcím, avagy egy kanapé vallomásai

Couch Surf előzetes