A hihetetlen család 2. filmkritika

A második részhez azonban meg kellett nyerni Brad Bird író-rendezőt, aki már jó ideje törte a fejét egy lehetséges forgatókönyvön. Mentségére legyen mondva, az első rész óta számtalan alkotás készült hasonló, a szuperhősök életét feldolgozó témában, miáltal ma már egyáltalán nem könnyű újdonsággal előrukkolni. Bird végül szó szerint ott folytatta, ahol azelőtt abbahagyta - a kérdés csupán annyi, ez vajon ugyanolyan jó és szórakoztató filmmel szolgál-e a nézők számára?

Miután az Irdatlan család közös erővel kiverekedte magát szorult helyzetéből, újabb kihívással találja magát szemben, amikor egy bazi nagy fúrógép tűnik fel a város közepén. Azonban hiába sikerül megfékezni az elszabadult monstrumot, ha addigra a fél várost leamortizálták, ráadásul a tettest sem tudták kézre keríteni.

A balszerencsés események miatt a közvélemény és a politika újfent a szuperhősök ellen fordul, ami miatt Parrék és társaik ismét kénytelenek meghúzni magukat. Egészen addig, míg egy milliárdos vállalkozó, Winston Deavor és nővére, Evelyn fel nem ajánl nekik egy lehetőséget, miáltal talán újra esély nyílik a szuperhősök tevékenységének legalizálására.

Ennek viszont az az ára, hogy míg Helen Parr, azaz Nyúlányka újra munkába állva a rejtélyes Démonitort üldözi, addig a családfő, Bob kénytelen otthon vigyázni a számos problémával járó gyerkőcökre, miközben még a csecsemő korú Furi is, nos, egyre furább jelenségeket produkál.

Ha nincs más, egy milliárdos família segítsége mindig kapóra jön

Mint a fentiek alapján sejthető, a sztori nem éppen a legeredetibb - egyrészt igencsak hajaz az első részre, másrészt viszont a már jól ismert sablonok mellett a narratíva időnként igencsak leegyszerűsített vagy akár naivnak ható elemekből építkezik. Ráadásul, mint már utaltam rá, a szuperhősök legalitásának kérdését mostanában eléggé sok produkció körbejárta, és aligha ez a legnagyobb erőssége a narratívának.

Persze nyilván nem is az a cél egy animációs családi film esetében, hogy akkurátus és teljesen reális világképet nyújtson, az azonban egyáltalán nem baj, ha együtt tudunk érezni a szereplőkkel. Ez pedig továbbra is adott, mivel elődjéhez hasonlóan A hihetetlen család 2. olyasmit mutat, amit nem sok filmben láthatunk: egy szuperhős-család hétköznapjait, annak minden előnyével és hátrányával, örömével és bánatával együtt.

A gyereknevelés még nehezebb, ha a gyerek is szuper

Vagyis a folytatás sikeresen megtartotta az első rész erősségeit, illetve azt, amiért első körben megszerettük a Parr családot és a mellékszereplőket - közülük is elsősorban Elza Divat "diktátort" -, és a humor továbbra is jópofa és jól adagolt. A komoly mondanivaló és a szórakoztatás között sikerül mindvégig megőrizni az egyensúlyt, oly módon, hogy produkció kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartalmas kikapcsolódást képes nyújtani.

Akkor azonban, ha valaki non-stop pörgésre és folyamatos látványorgiára számít, az valószínűleg csalódni fog. A film az állandóan pörgő akció helyett alapvetően a konfliktushelyzetekre és a párbeszédekre épít, amit viszont olyan hatásosan tesz, hogy az ember - különösen ha a szülők vagy a gyerekek cipőjében jár (és utóbbiban elvileg mindenki járt már, ugyebár) - sokszor a fejéhez kap és csak derül a látottakon, amikor eszébe jut egy-egy hasonló szituáció a saját életéből.

Ezt ugye nem a Portalból tanultad?

De ha ez nem lenne elég, a kiváló animáció, a humor és a zene hatásos egyvelege simán elviszi a hátán a produkciót, még a lassabb, néha üresjáratnak tűnő szakaszokban is. Az új szuperhősök jópofák és ötletesek, csak elvétve találkozunk velük kapcsolatban már elcsépeltnek számító megoldásokkal.

S még ha maga a történet nem is fogja megváltani a világot, annyit azért bátran kijelenthetünk, hogy A hihetetlen család nem a teljesen felesleges és érdektelen folytatások táborát gyarapítja.

A hihetetlen család 2. előzetes