Caruso munkája mindazonáltal sokak számára ismerős lehet, mivel az évek során olyan filmeket rendezett, mint az Életeken át, a Pénz beszél, a Disturbia, a Sasszem, A negyedik és az xXx: Újra akcióban. Bár ezekről elmondható, hogy többféle műfajt felölelnek, tény, hogy a direktor alkotásaiban többnyire a borzongatás és az akciózás a meghatározó.

Ugyanakkor Caruso munkái, noha akadtak közöttük jobbak vagy az áltaghoz képest valamelyest kiemelkedőbbek, összességében felemás értékelésekkel rendelkeznek. Tehát annak ellenére, hogy a rendezőnek akadtak kisebb sikerei, sosem sikerült felküzdenie magát Hollywood élvonalába.

Ezzel az időnként horrorba hajló thrillerrel mondjuk nyilvánvalóan nem is az volt a célja, hiszen Amerikában egyenesen a DailyWire+ streaming szolgáltatásán landolt a produkció, és csak az USA-n kívül került mozis forgalmazásba. De vajon mennyire bír létjogosultsággal a nagyvásznon történő bemutatás?
A történet középpontjában Jessica, egy fiatal, egyedülálló anyuka (Rainey Qualley) áll, aki leginkább arra vágyik, hogy új életet kezdhessen, és nyugodt körülmények között nevelhesse két gyönyörű gyermekét. Egy nap azonban váratlanul felbukkan nála erőszakos exférje, Rob (Jake Horowitz), valamint annak szintén kétes múltú társa, Sammy (Vincent Gallo), akik egy veszekedést követően bezárják őt a kamrába, ahonnan látszólag nincs kiút.

Míg a nő kétségbeesetten próbál kijutni, valahogyan a gyerekekről is gondoskodnia kell, ami addig sem feltétlenül volt a legnagyobb erőssége. Ráadásul Rob drogos múltja kapcsán is próbára teszi, gyengének és önállóan életképtelennek beállítva egykori szerelmét. Jessicának tehát a kamra magányával és meglepetéseivel együtt a saját korlátaival is szembe kell néznie, miközben megpróbál rájönni a szorult helyzetéből kivezető megoldásra.
Ez így lehet, hogy önmagában elég unalmasan hangzik, ám tény, hogy a családon belüli erőszak nagyon is félelmetes tud lenni – nem véletlen, hogy számos film épült a témára az elmúlt évtizedekben.

A kamrába való bezártság ugyanakkor ez esetben rendhagyó körülményként szolgál, melynek érzetét hatásosan közvetíti a technika, hogy a bennragadt Jessicával együtt mi is elsősorban csak a beszűrődő hangok segítségével értesülünk a külvilág történéseiről.

A klausztrofóbia érzése tehát adott, s bár a felállás leginkább talán a Pánikszoba c. filméhez hasonlítható, a parányi helyiségben rendelkezésre álló minimális eszköztár miatt még az Élve eltemetve és hasonszőrű társai is eszünkbe juthatnak.
Mindez persze csak akkor működhet, ha az alkotók valahogyan kellő változatosságot csempésznek magába a cselekménybe, amivel folyamatosan fenntartható a feszültség a nézőben. A Bezárva ezzel becsületesen meg is próbálkozik, és az mindenképpen pozitívumként értékelhető, hogy a játékidő nagy részében sikerül bizonytalanságban tartania bennünket.

Az mondjuk már más kérdés, hogy maga a narratíva mennyire reális és hihető. A szokásos sablont – ház a semmi közepén, ahonnan nem lehet segítséget kérni – még jó eséllyel meg is lehetne bocsátani a produkciónak, amennyiben a cselekménybe nem igen lehetne belekötni, ám sajnálatos módon korántsem ez a helyzet.

Az még rendben van, hogy néha egy viszonylag ártalmatlannak induló veszekedés is nagyon durván elfajulhat – pláne akkor, hogy az érintettek közben alkohol vagy kábítószer hatása alatt állnak. A játékidő előrehaladtával azonban egyre több életszerűtlen és logikátlan fordulatnak lehetünk tanúi, a feszültségkeltés címén beiktatott üresjáratok pedig egyre idegesítőbbé válnak.
Caruso-ról persze eddig is tudtuk, hogy hajlamos elvetni a sulykot, amit ezúttal újfent bebizonyít számunkra. Mindezt ráadásul felettébb szájbarágós és erőltetett szimbolikával igyekszik palástolni, miközben időről időre kontinuitásbeli problémák is akadnak az egyes jelenetek között.

Azt nem mondom, hogy nem akad néhány olyan momentum, amikor az embernek valóban összeszorul a szíve, ám az leginkább a kicsi gyerekek kiszolgáltatott helyzetének köszönhető. S bár Vincent Gallo meglehetősen hátborzongató a pedofil hajlamokat mutató Sammy szerepében, a karakter leginkább klisékbe fullad, míg az aljas módszerekhez nyúló ex-férj egy teljességgel áltagos antagonista.
A legtöbb időt a bezártságból adódóan természetesen a főhősnővel töltjük, akinél ugyan felfedezhető némi jellemfejlődés, annak fokozatai nem feltétlenül kerülnek kellőképpen alátámasztásra. A szerepben látható Rainey Qualley egyébként nem más, mint Andie MacDowell színésznő lánya, s bár egyáltalán nem tehetségtelen, éppenséggel hihetőnek sem mindig nevezhető az alakítása.

Összességében tehát egy igencsak átlagos filmről beszélhetünk, s bár igaz, hogy kellő szorgalommal és tudással alacsony költségvetésből is kimagasló alkotást lehet létrehozni, azt D.J. Caruso és stábja még csak megközelíteni sem volt képes. Mérsékelt izgalmat és némi moralizálást ugyan nyújt, ám majdnem ugyanannyi bosszankodást és hitetlenkedést lesz kénytelen átélni az, aki a Bezárva megtekintésére adja a fejét.