A főhős ugyanis, akit Guy-nak hívnak, egy nyitott világú videojáték (Free City) nem játékos által irányított szereplője (NPC), aki egyszercsak öntudatra ébred, és mondhatni fellázad a rendszer ellen. Az alapötletet alighanem olyan, meghatározó alkotások ihlették, mint a Mátrix vagy a Truman Show, a virtuális világ és az abban való létezés megközelítése ugyanakkor jelen esetben teljességgel újszerűnek mondható.

Guy (Ryan Reynolds) számára abszolút természetes, hogy minden nap ugyanazokat a dolgokat ismétli újra meg újra: felkel, felölti a szokásos kék ingét, végigsétál a fegyverektől és az erőszaktól burjánzó utcán, megissza a szokásos reggeli kávéját, majd felveszi a munkát a bankban, ahol két bankrablás között készségesen segít az ügyfeleknek, kedélyesen elcseveg Buddy-val, a jámbor és szintén passzív biztonsági őrrel (Lil Rel Howery), és gyakorlatilag sosem hagyja el a várost.
Egy szép napon azonban feltűnik a színen a dögös Molotov Girl (Jodie Comer), kinek láttán Guy hirtelen elkezd olyan dolgokat művelni, amelyek korábban eszébe sem jutottak volna. Szembeszáll a bankrablókkal, kávé helyett capuccinót rendel, kék ing helyett pólót vesz fel, és furcsa kérdéseket tesz fel az azokra felelni nem tudó cimborájának. Miután pedig a lányt követve végül szóba elegyednek, megtudja, hogy annak valódi neve Millie, és egy titkos kód megszerzésére törekszik.

Miközben a fülig szerelmes Guy mindent megtesz, hogy segítsen és imponáljon álmai nőjének, pozitív hősként legalább akkora hírnevet szerez magának a való világban, mint magában a játékban. Ez viszont egyáltalán nem tetszik a Free City-t kiadó cég főnökének, Antoine-nak (Taika Waititi), aki mindenáron le akarja állítani őt és Millie-t, hogy még véletlenül se derülhessen fény az általa a lánytól és annak programozó-társától, Walter „Klavi” McKeystől (Joe Keery) lenyúlt programkódra.

Amikor Guy végül megtudja az igazságot arról, hogy kicsoda-micsoda is valójában, többé végképp nem akar csak egy szürke hivatalnok lenni. De milyen jövője lehet vajon egy fiktív karakternek és egy hús-vér embernek – pláne akkor, ha az előbbi a játék lekapcsolásával együtt végleg megszűnik létezni?
A Free Guy az akció, a sci-fi, a romantika és a humor sajátos egyvelege – van itt tehát minden, ami csak kell egy szórakoztató produkcióhoz. A film sok mindent kifiguráz, illetve görbe tükör elé állít: a videojáték-ipart és annak sablonjait, a kiadókat, a fejlesztőket, de még a gamereket is.

Ám ugyanolyan élvezettel gúnyolódik magán az eredeti ötletek támogatása helyett a folytatásokban tobzódó Hollywoodon is, miközben mindkét szcéna képviselői nagy örömmel járultak hozzá a produkcióhoz. Így a filmben nem csupán neves gamereket és streamereket láthatunk cameo szerepekben, hanem olyan A-listás színészeket, mint Chris Evans, Channing Tatum, Dwayne Johnson vagy Hugh Jackman.

Önkritikus poénokból és kikacsintásokból tehát nincs hiány, melyek közül több is telibe talál. Alighanem mégis a Ryan Reynolds fizimiskáját viselő, digitális izompacsirta lesz az, ami teljesen padlóra küldi a legtöbb nézőt – az elsősorban komikus szerepeiről ismert sztár önmagából sem rest komplett idiótát csinálni.
Reynolds saját bevallása szerint a Deadpool óta nem vett részt ennyire aktívan és lelkesen egy produkcióban, és valóban látszik, hogy elemében volt a forgatáson. Ez elsősorban a gegeken és a humorbombák szinte folyamatos szállítása révén érhető tetten. Na jó, azért némi árnyalatot is visz Guy karakterébe – aki alighanem naivabb a színész minden korábbi szerepénél -, miközben azért valamelyest a romantikus énjét is sikerül megcsillantania.

Ebben pedig igencsak jó partnernek bizonyul az ifjú és tehetséges Jodie Comer (Megszállottak viadala), aki mellesleg remekül fest a bőrnaciban (még ha nem is annyira feledhetetlen, mint Sienna Miller Bárónője volt a G.I. Joe-ban). Ám nem csupán a külsejét illeti dicséret, mivel a játékidő előrehaladtával az alakítása révén is egyre mélyebbre jut Millie karakterének kibontásában.
A színészi játékra egyébként sem lehet panaszunk, melyet egy igencsak színes és változatos gárdának köszönhetünk. Joe Keery és Utkarsh Ambudkar például teljesen hihetőek a geek programozók szerepében, miközben Taika Waititi újfent kiválóan hozza a lökött, ugyanakkor veszélyesen elvetemült figurát.

A hiányosságok inkább magában a forgatókönyvben keresendők, ami azért nem mindig áll a helyzet magaslatán. Az például rendben van, hogy Guy fellázad sorsa ellen, csak az átmenet sajnos igencsak minimális a régi és az új énje között. Vagyis éppen a főszereplő jellemfejlődése sikerült a legelnagyoltabbra, némileg éles kontrasztot mutatva Millie karakterével.
A narratíva többféle mondanivalót és tanulságot is kínál, ám mintha mindegyiket csak úgy be-bedobná, miközben összességében nem igazán nyújt semmiféle koherens koncepciót és elképzelést. A bennünket körülvevő világ csak szimuláció? Mennyi értelme van az életünknek? Mennyire lehetünk saját magunk urai? Mire lehet képes a mesterséges intelligencia? Ilyen és hasonló kérdések tolulhatnak a fejünkbe a film megtekintése közben, azok viszont igen hamar tova is illannak belőle.

A szokásos sablonokon, a szabadság fontosságának hangsúlyozásán és hasonlókon kívül a komolyabb témák tárgyalásmódja többnyire mind csak a felszínt karcolgatja. A szeretet és egyebek fontosságának a pénzzel szemben való felemlegetése pedig azért is hiteltelen, mert éppen a jómódú elitet képviselő Hollywood adja elő azt igencsak álszent módon.
A Free Guy tehát, bármennyire is széles műfaji palettával bír, újfent elköveti a „sokat fog és keveset markol” klasszikus hibáját. Végül pedig már nem is nagyon erőlködik tovább, és alapvetően megmarad egy, a szórakoztatás célját szolgáló komédiának, mely minőségében viszont egyértelműen az átlag fölé emelkedik.

S bár a film távolról sem tökéletes, a legtöbben egyáltalán nem emiatt fogjuk elfelejteni, hanem a videojátékok világának élvezetes adaptációja és az ezzel együtt járó, „ereszd el a hajam” típusú, tabukat nem igazán ismerő humorának köszönhetően fogunk emlékezni rá. Éppen ezért a Free Guy, noha nem biztos, hogy mindenki tudja majd igazán értékelni, geekek számára egyenesen kihagyhatatlan.