Az Übergáz alkotói azonban megelégedtek egy manapság szintén trendinek számító felnőtt vígjáték tető alá hozásával, mely éppen ezért (túl) sokat foglalkozik a szexualitással. Azért emellett még próbálkozik egyéb más módon is megnevettetni, sőt adott esetben akár kicsit megríkatni vagy elgondolkodtatni is a közönségét, ez viszont eleve komoly akadályokba ütközik amiatt, hogy a bemutatott szituációk nagy részének nem sok köze van a realitáshoz.

Stu, az alapvetően visszafogott jellemű Uber-sofőr (Kumail Nanjiani) nem vágyik másra, csak hogy keressen egy kis lóvét, amivel beindíthatja közös edzőtermét barátjával és nem mellesleg álmai titkos vágyával, Beccával (Betty Gilpin). A sors azonban közbeszól a tagbaszakadt és kevésbé kifinomult stílusú zsaru, Vic (Dave Bautista) képében, aki minden további nélkül kihasználja hősünket és kocsiját egy veszélyes bűnöző üldözése közben.

Az események hamar elfajulnak és egyre csak durvulnak, Stu azonban, rettegve a rossz értékeléstől, ami a meló végét jelentené számára, kelletlenül bár, de együttműködik akaratos utasával. A nehézfiúkkal és hullákkal szegélyezett kaland végére a két, egymásnak teljes ellenpólusát képező fickó akarva-akaratlanul is megismeri egymást, és vállvetve küzdenek a… Ugyan már, természetesen mindenki csak a túlélésre és a saját céljainak elérésére hajt.
Úgy gondolom, egy vígjáték akkor igazán jó, ha alapvetően hihető a történet, és arra épül a humor, vagy ha annyira abszurd és őrült maga a szituáció, hogy az már önmagában is poénforrásként szolgál. Az Übergáz esetében azonban egyikről sem igazán beszélhetünk – noha a másodikra akadnak kísérletek, ám ezeket ritkán koronázza siker.

Maga a sztori lényegében egy blöff- és közhelyhalmaz, illetve egy kellék csupán, vagyis az első verzió szintén kilőve. A narratíva próbál néha bedobni egy-egy velősebb témát, melyek az élet komolyabb kérdéseivel vagy dilemmáival kapcsolatosak, de azokat is vagy komolytalanul és túljátszva, vagy elcsépelt módon adja elő.
Rengeteg viszont a következetlenség, amiből szintén látszik, hogy az összefüggések teljesen másodlagosak. Még a karakterek jellemvonásai tekintetében sincs topon a logika, akár Stu váratlan pálfordulásait, akár Vic bénázásait követő vérengzéseit (killing spree, c’mon!) nézzük.

A hangsúly elsősorban a különböző konfliktushelyzetek harsány lereagálására helyeződik, melyek megítélése elsősorban ízlés kérdése. Véleményem szerint ezek nagy része bőven nem olyan vicces, mint amilyennek szánták… Akad ugyan néhány popkulturális és filmes utalás, ami ül, de sajnos ezekből sincs valami sok.
Kár érte, mert az alapanyagban több volt a potenciál, mivel Dave Bautista és Kumail Nanjiani karakterei között olyan adottságbeli ellentmondások vannak, melyek egy jobb cselekménnyel és erősebb párbeszédekkel akár nagyobbat is üthettek volna. Így azonban be kell érnünk néha egy-egy félmosollyal és hamar elillanó gondolattal, illetve kétes utalással. Nem világos például, hogy az alkotók görbe tükröt szerettek volna állítani az Übernek, vagy a személyfuvarozási szolgáltatóknak általában (lásd pontozási rendszer)?

Ennél sajnos sokkal valószínűbb, hogy inkább csak vagdalkoztak, és mindenből megpróbáltak viccet csinálni, ami azonban kétélű fegyver, és ezúttal is a minőség látta a kárát. Az Übergáz tehát semmivel sem lett több, mint egy tipikus amerikai popcorn mozi, mely leginkább azok számára lehet szórakoztató, akik kedvelik a stílust, és nem is vágynak annál többre.