Amondó vagyok, hogy mielőtt belevágnánk a közepébe, és a változásokról beszélnénk, vegyük át inkább a kötelező köröket. Kezdjük talán magával az egész sava-borsával, a vezetés élményével, ami éppen annyira közelít a tökéleteshez, mint korábban. A Codemasters hatalmas mértékű profizmusára utal, hogy a játék egy korai verziójában még az aktuális, valós életbeli F1-szabályoknak megfelelően kevesebb leszorítóerővel rendelkeztek a járgányok, emiatt pedig jóval kisebb fun volt vezetni őket.

A valóságban aztán a mérnökök engedélyt kaptak ennek a kiküszöbölésére, és hoppá, láss csodát, a pozitív változás azonnal megjelent a videojátékban is. Főleg azoknak a gépeknek a volánja mögé pattani élmény, ahol profibb a mérnökség, ezek ugyebár a Mercedes, a Ferrari és a Red Bull. A többiek kissé már trükkösebbek, de ahogy mondtam, ez mind-mind a realizmus számlájára írható.
Az AI harapósabb lett, mint valaha. Már nem ragaszkodnak annyira az ideális ívekhez, ahogy ezidáig, valahogy kevésbé gépiesek. Ha emlékeztek, tavaly arra panaszkodtam, hogy a számukra megfelelő vonalon való közlekedés érdekében buta módon még a balesetet is gyakran megkockáztatták, sőt, be is vállalták, tönkretéve ezzel a versenyünket.

Bár a probléma nem szűnt meg teljesen, az idei részben már sokkal kevésbé feltűnő. Ettől függetlenül persze érdemes figyelni az előzésekre, de nincs az az érzésünk, hogy a gép szándékosan is kamikaze-módban vegzál minket.

Ismét nyomulhatunk klasszikus, régi versenyautókkal is, amelyek jellemzői között jelentős különbségeket fedezhetünk fel. Ráadásképpen itt vannak a friss F2-es modellek, amelyek igazi kis vadállatként viselkednek, nem annyira patikamérlegen kimértek, mint F1-es társaik.
Folytassuk a karrier-mód kivesézésével. Erről bőven van mit beszélni, gyakorlatilag alapjaiban változtat az eleddig megszokottakon. Újonnan megalkotot pilótánkkal most az F2-es szezonban kezdünk! A helyszín a spanyol nagydíj, valahol a verseny vége felé járunk, amikor a fülünkre mondják, hogy gond van a turbóval.

Két választásunk van. Teljesíthetjük a főnökeink utasítását, azaz magunk elé engedhetjük a csapattársunkat, aki így biztosabban küzd majd a pontszerző helyekért, vagy épp ellenkezőleg, kitarthatunk a végsőkig, hátha mégis mi húzzuk majd be hősiesen az áhított helyezést. Viselkedésünk és eredményünk persze hatással a későbbiekre, ekkor dől el, hogy milyen lesz a viszonyunk a csapattárssal, illetve hogy forrófejűként avagy hidegvérűként vonulunk-e majd be a köztudatba.
Az egész F2-es rész három futam történéseit öleli fel, és nyilván akad majd benne csapaton kívüli riválisunk is. Az utolsó verseny során eldől, hogy melyikünk lesz az idény F2-es bajnoka, ezek után pedig vele és a már emlegetett társunkkal egyetemben átköltözködünk a királykategóriába, az F1-be, ahol kezdetét veszi az igazi karrier-mód. Ezt az F2-es szálat akár skippelhetjük is, de nem tudom, hogy miért cselekedne így bárki is, mert az egész kis történet nagyon jól megalapozza a fősodor hangulatát.

Az F1-es csapatok közül bármelyiket választhatjuk a magunkénak, de értelemszerűen könnyebben teljesíthető lesz a szerződésünk, ha az úgymond természetes utat választjuk. Érdemes tehát kisebb istállóval kezdeni, de a döntés persze a Tiétek. Bárhogy teszünk is, a mi karakterünk és a két másik szereplő egy valós pilóta csapattársa lesz, mégpedig általában az ismertebbiké. A McLarennél mondjuk Carlos Sainz lesz a plusz egy ember, az Alfánál Kimi Raikkönen, és így tovább. A karaktertörténeteket leszámítva a karrier-mód máskülönben nagyjából változatlan, de ha ez nem épp elég újdonság, akkor nem tudom, hogy mi lenne az.
Nézzük a pilóták átigazolásait, merthogy ezentúl ilyenek is lesznek, kérem szépen! Ahogy más sportjátékokban, és persze a valódi Forma 1-ben, úgy itt is megjelentek az átigazolási szezonok. Ilyenből ugyebár kettő van, egy idény közbeni és egy idények közötti, igaz, a pilóták érthető okokból sokkal jobban preferálják az utóbbit, ha épp új munkahely után akarnak nézni.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a sofőrök nem csak úgy random mennek ide-oda, mint mondjuk a FIFA 19 sztárcsatárai, akik előszeretettel igazoltak a Manchester Unitedhez akár ötödik embernek is posztjukra. A tapasztaltabbak, csúnyábban szólva a kiöregedőfélben lévők jobbára gyengébb csapatokhoz szerződnek, míg a feltörekvő ifjú titánokat jó eséllyel viszik el a bajnokesélyesek. Ezzel az egésszel kapcsolatban egyébként voltak aggályaim. Tudjuk, hogy bár a valós Forma 1-ben is létezik szezon közbeni váltás, viszont egyáltalán nem jellemző. Attól féltem, hogy a játék majd túlzásba viszi ezt, de szerencsére nem így történt. Ismét csak egy jelentős újítás, ami nagy plusz pontot érdemel!
Dobpergés, függöny fel, következzen a sokszor és sokat hype-olt Senna vs. Prost-mód, ami vagy DLC-ként érhető el, vagy a Legends Edition részeként. Ez pontosan az, aminek hangzik, egyik nagy névvel mehetünk a másik ellen, óriási csatákba bonyolódva…akarom mondani ennek kéne lennie, mert legnagyobb sajnálatomra valami egészen más történik. A bevezető meg a különböző trailerek bitang izgalmasak és hangulatosak voltak, összevágták az illetők híres ütközéseit és hasonlók, de a gyakorlatba valahogy nem sikerült átültetni ezt a lelkesedést.

Amit kapunk, az nem több, mint pár olyan verseny, ahol Senna vagy Prost nagyon lassan megy, miközben mi teljesítjük az elénk kitűzött kihívást. Komolyan mondom, még a legmagasabb nehézségi fokozaton is könnyedén lepörgethető az egész, pedig nem tartom magam jobb sofőrnek ezeknél az úriembereknél nemhogy autóban, de még videojátékban sem. Meglepő módon nagy csalódás tehát ez a mód, konkrétan a kihagyásával nem lesz se jobb, se rosszabb játék az F1 2019. Ilyen neveket ezért előrángatni igazán kár volt, de sebaj, talán majd jövőre.
Egy Codemasters-féle F1 játékban véleményem szerint sohasem a kocsik kozmetikai testreszabhatóságán volt az igazi hangsúly, de kétségtelen, hogy van benne ilyen is. Meg mikrotranzakciók is, ahol az egyes különlegességeket megvásárolhatjuk, de nagyon dicséretes, hogy a legtöbb dolog elérhető plusz pénzköltés nélkül is. Valahol lényegtelen dolog ez persze, de azért nyilván jóleső érzés magunk választotta kesztyűben, sisakban vezetni, vagy elhelyezni a kocsin valami olyan cicomát, ami nincs mindenkinek.

Néhány mondatban azt is érdemes elmondani, hogy a menük is fejlődtek, szebbek lettek, jobban kézre állnak. Van úgynevezett showroom is, ahol megtekinthetjük az autókat teljes pompájukban. A Theatre mode automatikusan menti a versenyeink legemlékezetesebb pillanatait, amit aztán később visszanézhetünk, büszkén mutogatva a haveroknak, vagy az asszonynak, vagy akit érdekel. A közvetítések szintén javultak valamicskén, ismét közeledtek a reálishoz, úgyhogy mindenben egy kicsit jobb lett ez a játék, mint az előző évi kiadás volt. Nem semmi dolog ez, de tényleg így érződik.
Rekordidő alatt írtam meg ezt a tesztet, és ez nem csak amiatt volt így, mert kicsit elkéstem vele, hanem főleg azért, mert jól esik róla még beszélni, értekezni is. A Codemasters láthatóan minden évben apait-anyait belead ebbe a dologba, és látszik is az eredménye. Egy gyönyörű, hosszú távon is élvezhető darabot kaptunk ismét, sok-sok jelentős újdonsággal és kisebb finomhangolással. Hogy lehet-e ez ennél jobb? Van egy olyan érzésem, hogy jövőre kiderül.