Nálam kissé másképp zajlott a nagy viszontlátás. Nem tagadom, rengeteg játék nagy hatással volt rám iskolás, illetve azelőtti korszakomban, és legtöbbje meg is tudta őrizni azt a varázst, amivel egykoron el tudtak ragadni, de a „nagy magyar klasszikus”, a S.W.I.N.E. sajnos nem ebbe a kategóriába tartozik. Ez a háborús stratégiai játék volt a legelső, ami dobozosostul került a tulajdonomba, így külön helye van a szívemben, azonban a most megjelent HD Remaster verzió megmutatta nekem, hogy néhány játékkészítő továbbra is képes gátlástalanul kihasználni a játékosok nosztalgikus érzéseit.

Nem tagadom, a 2001-ben megjelent, Stormregion nevű magyar csapat által létrehozott játék távol állt a tökéletestől, de legalább volt benne fantázia, és ezzel meg tudta ragadni a figyelmet. A két kampány és a multiplayer szórakoztatóak voltak, az utóbbi hivatalosan a GameSpy halálával megszűnt, de ez a kis akadály nem tudta feltartóztatni a fanatikusokat. Most újra kiadta az időközben feloszlott és újraformálódott fejlesztőcsapat, ezúttal Kite Games néven. Kíváncsian vetettem bele magam a játékba, nagyon várva, hogy miféle újdonságokkal lett eme számomra meghatározó cím kiegészítve.
Semmivel… ti is érzitek azt a kellemes rúgást valahol gyomortájékon? Nem? Így jártam, viszont ettől nem változik az a tény, hogy egy az egyben ugyanazt visszakapni eléggé csúnya alapot jelentett a tesztnek. Aztán jött az arcon köpés, ami az állítólagosan felújított grafika; legalább a Starcraft Remastered-en látszott a látványvilág megújulása, de itt … ejj, leírhatatlan csalódottságot éreztem. Egyedül a multizás lehetőségét hozták vissza (mondjuk eddig sem volt nehéz ezt magunk megoldani), illetve az újabb operációs rendszerekkel való zökkenésmentes kompatibilitás is jelen van. Hurrá.

Biztos vagyok benne, hogy vannak jónéhányan, akik nem értik, mire fel ez a negatív hangvétel, hisz még egy szót sem beszéltem effektíve a játékról. A S.W.I.N.E. (Strategic Warfare In a Nifty Environment) egy kommandó-típusú stratégiai játék, ahol különféle küldetéseket kell a disznó nemzet vagy a nyúl nép oldalán végrehajtani, és így eldönteni a köztük zajló háborút valamelyik fél javára. Harckocsik, tankok és kiegészítők állnak rendelkezésünkre, melyekből nincs túl nagy választék, és csak kinézetben különböznek egymástól, egy-kettő egyedi masinát leszámítva.
Relatíve szimpla feladatokkal fogunk szembenézni: bázisok elfoglalása, megvédése, utánfutók felkapása és elszállítása, és stratégiai célpontok lerombolása vár ránk többek között; sokszor nem szükséges egy pályán minden ellenfél hatástalanítása. Minden küldetés előtt kapunk egy bizonyos mennyiségű SP-t (ez a pénz), melyből bővíthetjük kommandó arzenálunkat. A járművek minden pálya után tovább mennek a következőre, az utánfutók (szerelő, lőszeres, üzemanyagos) viszont nem.

Minden egységnek van „speciális képessége”, ami itt csak azért van idézőjelben, mert néhány gép csakis ezzel a képességgel tud akármit is csinálni. Példának okáért ott a nyulaknál a Kisláb (könnyű tank), ami a disznók Pigbull-jával (tank) egyenlő körülbelül; mindkettő be tudja ásni magát a földbe megnövelve így a páncélját, azonban a nyúl Kukás és a disznó Doboz (aknarakók), kizárólag a spec. képesség gombjának (X) nyomogatásával tudják lerakni az aknáikat. Ugyanez a helyzet a nyulak Hosszú Szeménél és a malacok Acéltüskéjénél (lövegek), melyek csak miután lábaikat (támasztékokat) letették az X-el, tudnak tüzelni.
Egyedi nevű, de hasonló dizájnú járművekkel fogunk mindkét oldalon találkozni. Kivételként csupán a nyulak Főnixe (tankvadász), és a Disznó Szörny (nehéz tank) vannak jelen, mindkettő passzív specialitással ellátva (az előbbi rakétái mindig betalálnak, az utóbbi pedig át tud törni minden akadályon). Ezeken kívül a következő egységek közül válogathatunk kedvünkre: parancsnoki jármű, minigunnal felszerelt páncélautó, tank (vagy könnyű tank), löveg, rakétás tank, mozsár, aknarakó, vontató jármű és mozgó erőd.

Szép nevek, de mik is tartoznak hozzájuk? Nos, a páncélautók gyorsak, mozgékonyak, kétéltűek és fel lehet rájuk tenni az aknakereső kiegészítést, amire a kampány során már az elejétől fogva égető szükségünk lesz. A tankot és a könnyű tankot már ismerjük, a lövegek távoli célpontok leszedésére kiválóak, melyeket érdemes egy parancsnoki járművel előtte felderíteni (amire fel lehet szerelni távolra látó eszközt (távcső… hűha)).
A rakétás tank neve magáért beszél; különlegessége a rakétaszórás, amivel több töltény felhasználásával egy nagyobb területet be tud teríteni lövedékekkel. A mozsár a prémium tank: szívós, de lassú és csak közelre tud lőni, de akkor nagyot. Ágyúját vissza tudja húzni, hogy lövési képességét feladja röhejesen sok páncélért; ha beállítjuk az ellenségek és a sérülékenyebb egységeink közé, szinte megtörhetetlen gátat tudnak képezni. Az aknarakó meglepetéscsomagokkal járul hozzá csapataink támogatásához, a vontatójármű az utánfutókat tudja a csapataink után vonszolni, a mozgó erőd pedig pusztító rakétákat lő ki lőszer használata nélkül, helyette energiát fogyasztva, mely lassan regenerálódik.

A játék során figyelni kell harckocsijaink élete mellett a töltény- és üzemanyag mennyiségét, illetve a tapasztalati pont mércéjüket is. Összesen két szintet érhetnek el, mindegyik plusz életet és ellátmánymennyiséget jelent, tehát egy kettes szintű gép több benzint és muníciót is tud tárolni. Továbbá, ha egy egységünket szétlövik, akkor nem hal meg automatikusan, csupán a lövegtornya robban le. Ekkor még meg lehet javítani egy szerelő utánfutóval, de ha ez el is marad, akkor is tovább jön velünk, ha közben teljesítjük a küldetést. Azonban, ha benyal egy-két extra támadást, akkor bumm, és pápá.
A kampánymissziók sajnos hamar vontatottá tudnak válni, mivel a pályák nagyon repetitívek, és néha még összefüggéstelenek is (sivatagi környezet után hófödte táj? Jó nagy országokkal van dolgunk). Szinte minden helyzetre megoldás, ha tanksort állítunk fel, lövegeket mögé, és így lassan leamortizáljuk az ellent (aki néha nem is reagál a löveg támadására). A statikus védelmet parancsnoki járművel felderítjük és vagy lebombázzuk a parancsnok speciális képességével (légi támadás küldetésenként egyszer SP-ért), vagy a lövegek leszedik. Kifogytak a töltényből? Legyen mindig 150 SP-nk félretéve egy utánfutó bekéréséhez.

A multiplayer már érdekesebb, ott igazán fergeteges csatákat lehet összehozni, de az alap ugyanaz: adott SP-ből kell csapatot építenünk, és a beállításoktól függően akár végtelenségig is ölhetjük egymást. Hosszútávon kissé céltalannak tűnhet, de legalább szórakoztató, a mókás magyar szinkronról nem is beszélve. Az angol franciás és németes akcentusait elhallgatva azt hittem, hogy a játék egy második világháborús újragondolás, ahol a nyulak a sajtmesterek, a disznók pedig az sörmániások.
A grafikáról beszéltem, azonban kiegészíteném azzal, hogy az átvezető videókat, a vásárlás menüben a kocsik, és az ingame karakterek animációit valamiért elfelejtették frissíteni. Az már valószínű túl sok munkát igényelt volna, továbbá a rendkívül bicskanyitogató útvonal keresgéléssel sem csináltak semmit, úgyhogy készüljünk fel egységeink egyesével történő mikromenedzselésére. Ebbe bele lehet tanulni egy idő után, de odáig eljutni herkulesi teljesítmény.

Mit kaptunk végső soron? Egy igencsak saláta HD újrakiadást, ami szerencsére elég olcsó ahhoz, hogy, akinek szívéhez közel áll, megvegye, majd utána belevesse magát a multizás örömeibe. A kampány hosszútávon monoton, főleg a disznó küldetések, melyek sokkal nehezebbek a nyuszissal ellentétben, de szép lassan át lehet magunkat rágni rajta, ha érdekel minket az egyértelmű, csavaroktól teljesen mentes sztori.