Tény, hogy egy ilyen jellegű remake jól és rosszul egyaránt elsülhet. Az előbbire példa lehet a Mad Max: A harag útja, melyben, bár névleg nem ő volt a fő karakter, lényegében a Charlize Theron által alakított, karakán Furiosa tettei alakították a cselekményt. Kevésbé szerencsés esetben egy olyan, igencsak negatív reakciókat kiváltó produkciót kapunk, mint amilyen a szintén rendkívül népszerű Szellemirtók a kasszáknál leszerepelt női változata volt két évvel ezelőtt. Ugyanakkor az is egy lehetőség, mint az Ocean’s 8 esetében, hogy a végeredmény inkább közömbösen hat, de sok vizet mindenesetre nem zavar.

Az Ocean’s trilógia a 2000-es évek egyik közkedvelt szériája volt, ami egyébként már szintén egy 1960-as produkció átdolgozásaként született, s melynek minden epizódjában sztárszínészeket (Geroge Clooney, Brad Pitt, Matt Damon, Andy Garcia stb.) láthattunk. Az Ocean’s 8 ennek spin-offjaként kíván szolgálni, azaz cselekménye elvileg csupán lazán kötődik elődei történetéhez.

Debbie Ocean (Sandra Bullock) ugyanolyan ügyes és megrögzött svindler, mint a bátyja, még ha Danny (Clooney) nincs is a közelben, hogy segíthessen összehozni egy ütős bulit. Hősnőnket még az sem tántorítja el, hogy egy félresikerült csalás miatt öt évet ült a sitten – sőt a rengeteg idő csak segít neki abban, hogy alaposan kitervelje „az évszázad átverését” a New York-i Met Gála milliomosoktól, hírességektől és sznoboktól nyüzsgő estéjén.

Legjobb barátnője és régi cinkostársa, Lou (Cate Blanchett) támogatásával Debbie összehoz egy vegyes, de ütős, csupa női csapatot, hogy bepalizzák az egyik legnagyobb ékszerházat, valamint a csillogást imádó, ám igencsak naiv sztárszínésznőcskét, Daphne Klugert (Anne Hathaway). Ám az esten szintén részt vesz a Debbie-t egykor cserben hagyó pasija, Claude Becker (Richard Armitage), ami kicsit megkavarja a történetet…
Azon kívül, hogy a fent vázolt sztori átlagosnak nevezhető, maga a cselekmény sablonokkal teli, a narratíva meglehetősen lapos, sőt helyenként már-már unalmas. A hangulatot az sem dobja fel, hogy elég kevés a humor, a lazaság néha erőltetett, és a fordulatok sem ütnek igazán.

A főbb karakterek ugyan nem rosszak, a bennük lévő potenciált nem igazán sikerült kiaknázni, így Debbie sem képes kitölteni hírhedt bátyja néhány számmal nagyobb cipőjét. Ami pedig a nagyszámú mellékszereplőt illeti, habár van stílusuk, többségük egydimenziós figura tele sztereotípiákkal.
Ugyanakkor pozitívum, hogy a karakterekhez hasonlóan a produkciónak legalább van stílusa, és azoknak, akik szeretik a divat és a sztárok világát, komoly vizuális élményt tud nyújtani. A kulturális utalások tömkelegén kívül elmondható, hogy az Ocean’s 8 igazi női film (girl power rulez, ahogy a hölgyek mondanák), rengeteg színésznő és női híresség cameo-jával.

A nemi egyenjogúsággal kapcsolatos szigorra egyébként jellemző lehet, hogy Matt Damon jeleneteit, aki szintén szerepelt volna a filmben, állítólag azért vágták ki, mert ellentmondásos nyilatkozatokat tett a nők filmiparban való szexuális zaklatásának mostanság igen kényes témájában.

A végeredmény mindazonáltal nem eléggé szórakoztató ahhoz, hogy nyugodt szívvel elmondhassuk: igen, valóban megérte elkészíteni az Ocean’s filmek női változatát. A Clooney-féle trilógiához, és úgy általában sem igazán képes újat mutatni, összességében mérsékelt szórakoztatást nyújtva.

A pasik primitív agyával gondolkodva azonban annyit bizton állíthatok, hogy Anne Hathaway még mindig az egyik legbájosabb női lány, aki valaha filmben szerepelt – amit még az őt sem elkerülő öregedés nyilvánvaló jeleit látva sem túlzás kijelenteni.