A Grid: Autosport első perceiben felsejlik az ember előtt az az élmény, amit hat évvel ezelőtt, az első Grid megjelenésekor érzett. Az árkád autós játékok egy új, komoly lépcsőfoka volt ez, egészen új látványvilággal és hangorgiával. Emlékszem, éjszakákon át játszottuk, komoly bajnokségokat szerveztünk rá az ismerősi körrel. A második rész kicsit (nagyon) gyengébbre sikerült szárnypróbálgatásai és annak negatív fogadtatása után a Codemasters nem egy hármast biggyesztett a cím mellé, hanem az Autosport alcímmel látta el az új iterációt.
A hivatalos bejelentés éppen csak pár hónappal ezelőtt történt meg és azóta számtalan videón, képen láttuk az új Grid-et. Azonban egy dolgot nem lehet a látvánnyal megismerni: a játékélményt. Márpedig minden játék esszenciája az élmény, amit nyújt, legyen bármilyen látványos egy stuff, ha nem éljük bele magunkat a környezetbe, a fene megette. Hogy a Grid: Autosport látványban nagyon durva, ahhoz kétség nem fér, de hogy hangulatban is megkapjuk-e amit egy árkád autóversenytől elvárunk, azt próbálom az alábbiakban bemutatni.

Az új Grid sokban visszahozza az első részben megismert hangulatot, újra van belső nézetünk (sőt azonnal kettő féle is), ami nem csak számomra érthetetlen módon a középső epizódból kimaradt, hangulatos zenéket és hangokat kapunk, valamint gyönyörű látvány fogad minket. A teszt PC-n folyt, minden ultrára volt állítva, fullhd-ben és atomstabil volt a látvány. A grafika valami egészen lenyűgöző, pontosan ilyennek kell lennie 2014-ben egy árkád játéknak. Kidolgozott a pálya széle is, nem csak a fókuszban lévő dolgok, az aszfalt és az autók. Bár ezt árnyalja kissé hogy a háttér, a felhők, az ég néha megmosolyogtatóan gyermeki, és ez erős kontraszttal rondít bele az élménybe. Mint ahogy az is, amikor belső nézetre váltunk és a műszerfalon homályos minden. Értem én hogy az útra fókuszálunk, de ugyanmár, hadd lássam már a kilométerórát ha én úgy szeretném kéremszépen.
Hangok tekintetében sincs okunk panaszra, rengeteg apró zaj, az autó nyikorgása, a gumi hangja a betonon, a kavicsok felverődése, mind jól sikerült, megadják az alaphangulatot. A zenék nincsenek túlkomponálva, egyszerűek, illenek a játékba, de semmi extra. Kiemelkedő dologra nem figyeltem fel, az effektek megfelelően kísérik a játékot mindvégig.

Ötféle játéktípust kapunk: Touring, Endurance, Open Wheel, Tuner és Street racing. Nevéhez hűen a Touring a túraautó bajnokságot takarja, talán a legunalmasabb játékmód, viszont gyakorlásra tökéletes és van kvalifikáció is, ami azért jól jön éles verseny előtt. Az Endurance éjszakai verseny, 8 perces etapokkal, az egyik leglátványosabb versenytípus, legalábbis számomra, imádom a sötétben vezetést. Az Open Wheel takarja a Formula autók versenyét, nyitott kocsikkal megy a száguldás, Forma1 időszakban elég jó hangulatban el lehet játszani vele, hiányoznak a pályák amin a száguldó cirkusz is részt vesz, de azért nem rossz a városban sem rohangálni a verdákkal. Az egyetlen hiányosság hogy mi nem F1 autóval megyünk a játékban.
A Tuner gyakorlatilag a driftet takarja, ebben nem mernék sokak ellen kiállni, mert hihetetlenül béna vagyok benne, de érdekes módon a Grid: Autosport-ban voltak sikerélményeim. Vagy én fejlődtem, vagy könnyebb ez a játékmód mint kéne. Én inkább ez utóbbira tippelnék. A Street racing, bármilyen hihetetlenül is hangzik az utcai versenyeket takarja, rengeteg játékmód ötvözetével és prémium autókkal. Az egyik legélvezetesebb mód, ha rám hallgattok. Ha nem, akkor is.

A grafika és a játékmenet magasztalása után jöjjön egy kis feketeleves, mégpedig a játékélmény tekintetében. Vén róka gamerhez méltón először hard-ra állítottam a fokozatot, gondolván, huszonéve játszom autóversenyekkel és szinte csak az öcsém jobb nálam, mit nekem egy kis túraautó. Aham, az első két kanyar után láttam, hogy kicsit sokat képzeltem a tudásomról. Oké, medium. Rommá aláztak, az induló pozíciómat összesen három hellyel előztem meg, többet voltam a pálya mellett mint rajta. Gondoltam, nyápic legény leszek, jöjjön egy easy fokozat, majd jött a pofáraesés, ez tényleg baromi easy. Fájdalmasan könnyű, szinte vezetnem sem kell az autót. Nincs átmenet, nincs olyan fokozat, ahol kicsit otthonosabban mozoghatnék, ahol élvezném a versenyt úgy istenigazából.
Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen szinte mindent be lehet állítgatni a nehézségi fokokon belül is, de akkor sem éreztem azt hogy van egy olyan difficult, ami átlagos játékosra van szabva. Vagy nevetségesen könnyű, vagy fárasztóan nehéz. Marad hát a versenyek előtti állítgatás, tesztelgetés, aztán szép lassan majd rájön az ember, melyik az a fokozat, amin elautózgat. Miután ezt leírtam, megvilágosodtam: nem Career módban kellett volna kezdenem a játékot, kis Custom Cup-pal megelőzhető ez a fajta pofára esés.

A másik arculcsapás az MI felől érkezett. A gép által vezérelt autók olyan pofátlanul vezetnek, hogy inkább dühítő, mint nehéz, épp ezért lesz végeredményben marha nehéz. Ha látják hogy az ember elkezd feljönni, halad a normálisabb pozíciók felé, olyan löködésbe, leszorításokba, kiforgatásokba kezdenek, ami teljesen irreális, ami a való életben soha nem történne meg. Vagy ha igen, ott legalább ki tudok szállni és pofánverni azt aki szét-trollkodta a karosszériámat. Itt viszont nincs mese, az MI nem viselkedik életszerűen, szemtelen és idegesítő. Lehet-e rajta változtatni? Lehet, de én nem jöttem rá, hogyan.

A Grid: Autosport-ban XP-t gyűjthetünk, ami bár túl sok mindenre nem jó, de van. Career módban vannak csapatcélok, aminek eléréséért is kapunk XP-t, ilyen például egy rivális versenyistálló megelőzése a tabellán, vagy a verseny bizonyos pozícióban befejezése.

Az online mód túl sok újdonsággal nem szolgál, matchmaking-el pillanatok alatt találunk versenytársakat, és lehet csapatni az élő ellenfelekkel. Itt azért jelentősen több sikerélmény tudja érni az embert mint a Careerben, hiszen valóban rajtunk múlik a siker. Nyilvánvalóan akadnak itt is érdekes szituációk, általánosan tapasztaltam, hogy a német játékosok hülyébben vezetnek mint az MI. Előzzük meg a bajt, ki kell lökni mindet és le van a gond.

Egy VW Golffal kezdjük a pályafutásunkat, és a versenyek számával együtt szépen gyarapdik vagyonunk is. Vehetünk új autókat, eladhatjuk a régieket, tuningolhatunk és javítgathatjuk a sérüléseket. Mert lesznek, azt garantálom. A teszt alatt egyszer sem volt gond a szerverekkel, folyamatos volt a kapcsolat, lagmentes volt a játékmenet. Egyelőre csíterekkel sem találkozni, reméljük ez így is marad.

Összességében a Grid: Autosport jó játék lett. Sokáig képes lekötni azt aki szereti az árkád autóversenyeket, de éppen ez lesz az, ami miatt nem fogja meg azt a réteget majd, aki nem rajongó. Mert rengeteg, tényleg iszonyú sok benne az anyag. 100 pálya, 22 helyszín, 80 autó, igazi parádé az autósport szerelmeseinek, de a casual réteg azt szereti, ha nekik való is van a pakkban, ők nem szeretnek fékerőelosztást állítgatni, meg kísérletezni a gumikkal és az autó ültetésével. Persze az online módot és a Custom Cup-ot szívesen játssza mindenki, de a Career, az bitang hosszú lett.
A hardcore autóversenyzőknél viszont nyitott marad a kérdés, nem lesz-e számukra unalmas, nem sok-e háromszor is végigmenni ugyanazon a pályán egymás után egy-egy roundban? Vagy épp a választható versenyekre nem unnak-e rá mihamarabb? Szerintem a válasz nem, aki szereti a műfajt, szeretni fogja a játékot, a kisebb-nagyobb hibái ellenére is.

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve – Windows 8.1 rendszeren.