Vajon mit tudna Roland Emmerich kisajtolni egy olyan történelem előtti arcade játékból, mint a legendás Asteroids? Bizonyára többet, mint Uwe Boll (adja az ég, hogy ennek a dolognak sosem veszi hírét). Akárhogy is: ezt már sosem tudjuk meg, minthogy a kiemelkedő rendezői vénával megáldott Emmerich már elállt ama rendhagyó szándékától, hogy megfilmesítse a szóban forgó játékot, amelyben egy háromszöggel kell különböző aszteroidákat kerülgetnünk.

„Vicces, hogy az emberek azt mondják, semmit sem ad a játék, de ez nem teljes egészében igaz” – ecsetelte Emmerich. – „Engem vonzott az Asteroids, világos és egyszerű, mert úgy gondolom, azt a véleményt osztja, miszerint valami ilyesmi vár ránk az űrben.”

„Roppant ütős, mélyen szántó mitológiát építettük a dolog köré. Anélkül, hogy túl sokat árulnék el róla, két főkarakterről szól – egy testvérpárról -, akiknek szeminális élményeken kell átesniük annak érdekében, hogy rádöbbenjenek a köztük lévő kapcsolatra.”

Emmerich hátat fordított az Asteroids nyújtotta lehetőségeknek és inkább egy „Singularity”-nek nevezett sci-fi forgatókönyvet vett a kezébe.