A MESE
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Fogalmam sincs, hogy elsőszülött fiú volt-e, avagy inkább a legkisebbik gyermek, ezért egyezzünk ki középsőben. Boldogan éldegélt túl az Óperencián, amelyről már sokat hallottam, mégsem tudom merre van. Utazási irodában is érdeklődtem felőle, de nem oda adtak beutalót, hanem a Lipótmezei Elmegyógyintézetbe. Ronda eset, szóval térjünk inkább a vissza a fiúra. Egy reggel a daliás levente – aki a játékban a Kölyök művésznevet viseli – arra ébredt, hogy már nem alszik. Gyanútlanul kidörzsölte a csipát szemeiből, majd alig akart hinni ugyanezen érzékszerveinek. Történt vala, hogy a világ nyomtalanul eltűnt körüle. Mintha ott sem lett volna! Bizony, nagyot nézett a Kölyök. Nem volt vak, mégis világtalan lett. Amíg békésen aludt, bekövetkezett a nagy Balsors. Nem ismert kegyelmet és darabjaira szaggatott mindent. A szomorú esemény hatalmas zajjal járhatott, de a fiú mégsem ébredt fel szendergéséből. Lehet, hogy lefekvés előtt Bunyós Pityut hallgatott, és a zseniális mulatós előadóművész nótái, a nevéhez méltóan kiütötték. Ébredés után azonban nem volt ok a mulatságra.
– Azt a büdös ku… – mondta volna a Kölyök, ha a Bastion 18 éven felülieknek szólna. Mivel azonban a játék ennél békésebb, nem szólt inkább semmit. Ezt a szokását aztán a történet végéig megtartotta.
A MESÉLŐ
A Kölyök tehát hallgatag szerepet kapott, volt azonban, aki beszélt helyette szüntelen. Nevezzük csak Mesélőnek. Egyszer sem mutatja meg ugyan magát a rejtélyes bariton gazdája, ugyanakkor kedves, békés hangja mindvégig elkíséri a Kölyköt. Bölcs mondatai útmutatást adnak a megértő füleknek, és az események ködös részletei is egymás után megviláglanak szavai által. Ám tanácstalan topogás vagy szerencsétlenkedés előfordultakor nem rest megfedni a Kölyköt, és számon kérni rajta mesebeli bénázásának okát. Segítőkész Mesélőnk angol nyelven kíséri utunkat, amely magával ragadó mesévé kerekedik e dialektus ismerőinek. Ám a játék azok számára is remek szórakozást ígér, akik kevésbé bírják angolszász barátaink beszédét.

A TRAGÉDIA

Ott hagytuk el az elébb, hogy a Kölyök megriadt álmából, majd állát a szegycsontjáig ejtve tapasztalta, hogy nincs itt semmi látnivaló a világon. Minden szépet és jót elsöpört a Calamity, amely hangzása ellenére korántsem egy vény nélkül kapható fájdalomcsillapító. Éppen ellenkezőleg! Magyarul balsorsot jelent, amelynek pusztító ereje inkább fejfájásra ad okot. A tragédia tehát bekövetkezett, semmivé vált egy csodás pixelvilág. Csupán egyetlen hely maradt, amely reményre adhat okot! A Bástya! Mert a Bástya ellenáll minden balsorsnak, minden végzetnek és még a BKV ellenőröknek is. A Bástya a végső menedék. Ha akadnak még lelkek, aki túlélték a tragédiát, ők csakis a bástyán lehetnek.
A HŐS
Valamiért úgy alakult, hogy a Kölyköt nem áldotta meg izmos karokkal, éjjellátóval vagy lézerirányzékkal szerelt rakétavetővel a sors. Valljuk be nem csoda, hiszen ritkán hallani effélékről egy népmesében. A mi hősünknek nagy szíve, tettrekészsége és bátorsága volt inkább. Azért álmából ébredve ő maga is elbizonytalanodott elébb. Csodálkozva megvakarta hirtelenszőke frizurával ékesített fejét, és azon tanakodott, hogy mitévő legyen. Egy pillanatig tanácstalan volt, akár egy kisközség. Ám kis idő múlva elhatározásra jutott. Igazi mesehőshöz illően nekivágott, hogy szerencsét próbáljon. Csakis egyetlen helyre mehetett természetesen. A Bastion-hoz, azaz a Bástyához. Nem akadt néki semmi segítsége, sem jótündér, sem aranyhal sem rőzsét cipelő öregasszony. Még leárazott hétmérföldes csizmára sem lelt a méretében, így hát úgy indult útnak, ahogy éppen leledzett: rövidujjas páncélingben, vörös kendővel. Nagyszerű viselet ez, ha épp világot ment az ember, hanem első randira más öltözék ajánlott!

A BÁSTYA

Nekilódult hát a Kölyök, hogy az első sokk után végre előbbre taszajtsa a cselekményt. Alig tett meg azonban néhány öles lépést a nagy semmi közepén, máris megint jó oka volt meglepődni. A világ szétszórt darabjai szépen összeálltak körülötte és megnyitották számára az utat. Bármerre lépett, minden azonnal a helyére került, és ha egészen apró darabonként is, de szeretett világa kezdett újra összeforrni. Gondolhatjátok, hogy ennek utána mily’ nagy örömmel mendegélt ifjú barátunk. Tán’ még az is eszébe jutott, hogy egy italmérés is összeáll jártában-keltében, amit rövid lépései ellenére egy hosszúlépéssel ünnepelhet. Végül mégsem talált fröccsre és alkoholt kínáló kulturális központra. Ebből is látszik, hogy a Bastion egy remek kis mese, hiszen a valós életben bármerre is indulunk, biztos felbukkan egy kocsma. Az is igaz, hogy az ilyen témájú intézményekben véghezvitt tartalmas időtöltés után a világ nemhogy összeáll, de annál inkább szétesik általában. A Kölyök azonban egy kortyot sem ivott. Nézzük el neki, fiatal még… A pohár feneke helyett inkább a lábai elé nézett, miközben az egykor volt világának újra felépülő darabjai mutatták neki az utat. Nem is tellett sok időbe neki, míg végül megtalálta, amit keresett. Megérkezett a Bástyához!
De jaj! Hiába érte el a hőn áhított erődítményt, egy lélek sem várta ott. Bocsánat, egyvalaki mégis! Ahogy a Kölyök a Bástya nagyjából kör alakú központi részéhez érkezett, megpillantott egy békés aggastyánt. Az öregember jó eséllyel nem volt EDDA rajongó, mégis a kör közepén állt. Nem volt mit tenni, fiatal főhősünk szóba eredt az éltes férfiúval, aki egyébiránt segítőkésznek bizonyult. A Kölyök rájött, hogy bizony végtelenül komoly, nehéz kihívás vár rá. Kalandja csak ekkor kezdődött el igazán. Be kellett járnia sorban a széthullott világ minden szegletét, míg az végül ismét teljes egész nem lett. A bátorságot és fáradtságot kívánó küldetések során a Bástya volt az egyetlen biztos pont életében. Oda minden kaland után visszatérhetett, hogy fegyverekkel, különleges képességekkel és gyógyitalokkal készüljön fel az újabb és újabb kihívásokra. A Bástyán ezért fegyverraktár, kovácsműhely és még egy italoktól roskadó söntés is a Kölyök rendelkezésére állt. Na, ezek szerint mégiscsak iszogatott cimboránk, de hát ekkora nagy feladatot még felfogni is nehéz lehetett józan ésszel.

A FEGYVEREK

A Kölyök egy jól megtermett kalapáccsal útnak eredt. Szüksége is volt biza a príma célszerszámra, lévén a Bastion kifejezetten egy hack’n’slash stílusban mesél a játékosnak. A műfajt engedelmetekkel leginkább nyako’n’csapd néven titulálom szabad fordításban. De mindegy hogyan nevezzük, az a lényeg, hogy a szőke főhős szétcsap vala mindenkit, aki ártó szándékkal iramodik feléje. Rút ellenségekből pedig nem lesz hiány, mert a Balsors nevezetű csapás nem csak a világot zúzta szerte-széjjel, de egyben a negatív szerepet vállaló lények változatos hadát is a Kölyökre szabadította. Változatos rémségek, izzasztó főellenségek, félelmetes szörnyek, leszakadó talaj, gonosz csapdák és halálos ágyúk törtek a fiú életére.

Szerencsére vakmerő főszereplőnk nem csak a kalapáccsal dolgozott. Szinte minden pályán talált új fegyvereket és speciális képességeket, és ugyanezekre a Bástyában is szert tehetett. Mire a kedves fabula végére ért, mát több mint egy tucat harci eszközt megismert. Egyszerre azonban maximum két fegyvert volt hajlandó cipelni. Érdekes jellemző, hogy amennyiben egy fegyvert lecserélt, ám az új eszköz valamiért nem tetszett neki, már nem volt lehetősége visszatérni a korábbihoz. A Kölyök egyébként a kontroller jól ismert kék „X” gombjának nyomogatására veszett harcba kezdett, ahogy ezt már sok más történetben is megszokhattuk. Ám ugyanez a gomb szolgált arra is, hogy belépjen valahová. Amikor pediglen épp egy épület mellett harcolt, akkor támadás helyett hogy-hogynem inkább belépett az épületbe. E bosszantó kis hiba szerencsére kevés hatással volt a históriára.
A MESEBESZÉD
Még hogy nem lehet kis csapattal, kevés költségvetésből remek játékot készíteni? Ez csak mesebeszéd! A Supergiant gárdájának legelső alkotása bebizonyította, hogy mire elegendő a lelkesedés, a fantázia és persze a tehetség. Természetesen a Bastiont nem szabad nagy költségvetésű címekhez hasonlítani. Ennek a játéknak más a szerepe és a rendeltetése. A csodálatos grafikai megvalósítással és kreatív ötletekkel tűzdelt történet leginkább a régi Amigás korszak hasonló játékait idézi. Amennyiben volt annak idején ilyen masinád, és kedvelted a műfajt, akkor feltétlenül érdemes kipróbálnod ezt a játékot is. Nem volt Amigád? Akkor pedig azért érdemes próbát tenned!