Jobban belegondolva ugyanakkor, valamirevaló, értékelhető csípős társadalomkritikához rég volt szerencsénk (ahhoz visszább kell mennünk időben – az Amikor a farok csóválja… jut így hirtelen az eszembe), az internet veszélyeit pedig még csak lagymatag horrorok/thrillerek, és agyatlan akciófilmek "boncolgatták" úgyhogy éppen itt volt az ideje minimum egy tisztes iparos munkának a témáról. És a Gyilkosság online pontosan ez, nem több.

A Gyilkosság online (aminek egyébként nem értem miért ne lehetett volna inkább Online gyilkosság a címe) főhősnője Jennifer Marsh (Diane Lane) FBI ügynök, méghozzá az internetes bűnözéssel foglalkozó osztály egyik munkatársa. Egyik éjszaka névtelen bejelentést kap egy killwithme.com elnevezésű website-ról, amelyen egy kismacska megkínozása, és halála látható. A felvétel valódisága természetesen bizonyíthatatlan, és az elkövető is ügyesen titkolja kilétét, valamint az FBI sem ér rá éppen ilyen pitiáner bűntettekkel foglalkozni. A helyzet azonban komolyabbá válik, amikor következő alkalommal egy férfi halálát láthatják netezők milliói élő adásban. Jennifer, munkatársa, Griffin (Colin Hanks), és Eric Box nyomozó (Billy Burke) a gyilkos nyomába erednek, miközben igyekeznek az indítékra, és az áldozatok sorrendjét alakító sémára is rájönni.
Ugye-ugye, az alapötlet, illetve maga a történet is eléggé klisésnek hangzik így leírva. Az apróbb részletek teszik azonban a Gyilkosság online történetét igazán izgalmassá. Például nézzük a filmben szereplő ominózus killwithme.com oldalt (amely valóban él, ellenőrizzétek csak le): tényleg ötletesen működik. A különféle, ugyancsak relatíve ötletes módon kínzott emberek annál jobban szenvednek, minél többen nézik az oldalt, míg egy bizonyos látogatottság után az alany meghal. Egyfajta öngeneráló, szájhagyomány útján terjedő gerilla oldalról van szó, ilyesmivel pedig már mind találkoztunk. Örömmel nyugtáztam az olyan, a gyanútlan szem számára talán fel sem tűnő apróbb megoldásokat is, mint pl. a gyilkos motivációjának hihetősége, vagy akár a karakter földhözragadtsága – nem igyekeztek a forgatókönyvírók valamiféle eltúlzott, totál pszichopata, és megalomán gyilkost megalkotni, á la Jigsaw.

A karakterek ügyesen vannak mozgatva, mint ha csak egy szépen lejátszott, átgondolt sakkjátszmát látnánk, habár kár, hogy mindehhez nem sikerült jobb színészeket találni. Diane Lane leginkább a ráncaival képes csak érzelmek kimutatására, Billy Burke olyan egydimenziós, hogy elég lett volna egy dublőr testére ráretusálni azt az egyetlen egy fajta nézését, az ifjabb Hanks pedig se nem elég vicces, vagy szerethető, se nem elég komoly, inkább olyan semmilyen. Mindez valóban kár, hiszen a rendezés szép munka. Persze, a mesteritől távol áll, és azért Gregory Hoblit is dirigált már le jobb filmet (a Frequency-t nézze meg mindenki, gyorsan!), azért meg lehetne tanítani jó néhány rendezőpalántának a Gyilkosság online-ból, hogy hogyan kell egy thrillerben megfelelően adagolni az izgalmat, félelmet, drámát, és a mindezeken néha-néha könnyítő humort.

Abszolút mértékben felfrissítő hatású, hogy a Gyilkosság online nem az oly divatos, a mai napig tömegeket a mozikba vonzó "torture porn"-ként aposztrofált műfaji hullám követője. Éppen azt találtam olyan szépnek ebben a filmben, hogy modern témája ellenére tudott a szó legpozitívabb értelmében hagyományos maradni. A Gyilkosság online nem akar sokkolni, de nem is hagy azért kielégítetlenül, ha vérre, és belsőségekre vágysz. A nagyrészt a cyber-térben játszódó filmek esetében már szinte elvárás, hogy agyonvagdosott, rockzenével telepumpált, és technikai szempontból elnagyolt, pontatlan, epilepsziás rohamokat kiváltó, MTV-generációs tákolmányok legyenek. A Gyilkosság online ebből a szempontból sem követi a trendet; konvencionális kameramozgásokkal, és a feszültséget kellő mértékben növelő zenével operál, mindemellett meglepő módon egyetlen szemet szúró, a számítógépek világával kapcsolatos technikai hibát sem vét.

A Gyilkosság online thriller mivolta, és az azzal járó összes kötelező kör lefutása mellett/alatt legfőképpen persze próbál mondanivalót is betuszkolni a világhálón közreadott kegyetlenkedések mögé/közé. A morális üzenet valójában szimpla, könnyen befogadható, és éppenhogy a szemünket nem szúrja ki: az internet nem mindenek felett álló jó, hatalma nagy, ám az irányítása se perc alatt kicsúszhat kezeink közül. A gyilkosunk motivációja is magában rejt, sejtet valamiféle morális indíttatást, ezt viszont inkább nem lőném le. A lényeg viszont, hogy ezek a bizonyos elvek, nagy igazságok bizony olyan suták, mintha kisbaltával lettek volna kifaragva, és erőszakkal belepréselve ebbe az egyébként mozgalmas krimibe. Nehéz lenyelnünk ezt a kevés moralizálást is egy olyan filmtől, amely egy kiscica halálának a képével nyit, majd egyre inkább eldurvul.

Az erkölcsi tanulság ugyan gyenge alapokon áll, mégsem lehet megállni, hogy ne gondolkodjunk el a film premisszáján. Vajon megtörténhet mindez egyszer a valóságban? Olyan messze állnánk még ettől? Talán már találkoztunk is hasonló oldallal? Ijesztően valódinak hat, és az írók kiváló munkáját dicséri a kínzásokat figyelemmel kísérő internetes közösség életszerűsége. A site-on folyamatosan futó hozzászólások pontosan olyanok, amilyeneket akármelyik közösségi oldalon, fórumon olvashatunk; ostobák, kíméletlenek, a civilizált sztenderdektől a lehető legtávolabb állnak.
Ritkán írok ilyet, de az eddig említett hibái, és kimerítő kliségyűjtemény jellege ellenére, a Gyilkosság online élvezhető film volt. Legfőképpen a meglepetés ereje hatott, hiszen a marketing kampány – a plakátok, az előzetesek – ügyesen egy újabb Fűrész-kópiaként adta el a filmet, miközben a valóságtól messzebb nem is lehetnénk, ha ilyesmit várnánk. Aki tehát újabb ízléstelen, öncélú, és eredetiségtől mentes Fűrész-szerű fércművet vár, kerülje el messziről ezt a filmet. Aki viszont igazi régi iskolás, ámde modern kori történettel bíró, illetve horror elemektől sem mentes thrillerre vágyik, annak 100%-ig csak ajánlani tudom a Gyilkosság online-t. Igaz, hogy a tökéletestől messze áll, egy erős közepes mozi – tisztes iparos munka -, de ahogy az elkövetkező nyári premiereket nézem, jó ideig úgysem lesz részünk hasonlóban.