Ezt már megszokhattuk. Ahogyan azt is, hogy egy-egy sikeres termékről szeretnek egy-két(-sok) rókabőrt lehúzni. Ehhez nem is kell mást csinálni, mindössze 3 sor kódot lecserélni, illetve frissíteni a játékos adatbázist. A leglényegesebb azonban a maradék – tengernyi – szabadidő minél hatékonyabb kihasználása csajozással, és különféle kulturális központokban (remek példa erre egy hangulatos, kicsiny kocsma) való ücsörgéssel. Az élet szép, EA Sports fejlesztőnek lenni pedig jó dolog. Olyan, mintha a nap is fényesebben sütne rád, és a madarak csak neked csiripelnének. Szerintem így készül egy remekbe szabott rókabőr, olyan, mint a Fifa sorozat utóbbi jó néhány tagja volt.
Valamelyik, zseniális elmével rendelkező fejes kasszarobbantó ötletének következtében az elmúlt időszakban két Fifa jelenik meg egy évben. Az egyik a szokásos év végi, mostanában inkább iskola újrakezdésre időzített Fifa epizód, amelynek egyre nagyobb számot írnak a végére. A másik az év közbeni, általában áprilisban (talán áprilisi tréfának szánva) kigördülő változat, amely nem az idétlenül hangzó Fifa X,5 nevet kapja meg, ahol X bármilyen természetes szám lehet, hanem valamilyen grandiózus foci eseményről keresztelik el. Páros években magától adódik a VB vagy EB (ezekkel még nem is lenne akkora baj, főleg, ha minőségi munkák lennének), páratlan években pedig áramlanak a Bajnokok Ligáját középpontba állító részek. Ez utóbbiak nélkül viszont a világ egy jobb, békésebb hely lenne, már nem is emlékszem pontosan, hogy a röhögő-, avagy a sírógörcstől rángatóztam órákon keresztül a tavalyi próbálkozást látva, és tapasztalva.

Az egysíkú részek ellenére az üzleti modell sikeres, így csöppet sem meglepő módon április közepén kezeink közé kaparinthattuk az EA Sports legújabb gyöngyszemét, az UEFA Euro 2008-at. A futball világát kicsit behatóbban ismerők bizonyára már értesültek róla, hogy idén júniusban Európa-bajnokságot rendeznek a szomszédos Ausztriában, és a vele szomszédos Svájcban. Ezen esemény hivatalos videójátékaként került a boltok polcaira az UE2K8. Az EB-re való alapozást, hangolódást hivatott segíteni a majd’ 2 hónappal korábbi megjelenés. Szegény tesztelő (igen, ez lennék én) – aki mellesleg él-hal a labdarúgásért, és az EA-féle focis játékokkal való ismerkedést az Euro 96-tal kezdte ? pedig homlokráncolva, kételyekkel teli forgatja a játék dobozát, és azon morfondírozik, hogy mindenki jobban járna, ha inkább kihajítaná azt a bizonyos dobozt az ablakon, és más, hasznosabb dolgokra fordítaná a felszabaduló energiáit, például tanulna egy kis algoritmuselméletet.

Végül mégis győz a kíváncsiság, elvégre az Electronic Arts új fejlesztési politikát hirdetett, és ennek előszeleként tök jó játékok tűntek fel a piacon EA köntösbe csomagolva már az elmúlt év végén is. Elég, ha csak az Orange Boxra gondolunk, meg a ?,ööö, más hirtelen nem jut eszembe, de biztos vannak még szép számmal. (A félreértések elkerülése végett: nálam például a Crysis nem tartozik a tök jó halmazba, a Pro Street meg végképp nem.)

Az első újítást gyorsan az arcunkba tolják. Az intro az eddigiektől eltérően nem a játék motorjával készült, hanem az elmúlt 3 Európa-bajnokság döntőjének kulcspillanatait látjuk archív felvételként levetítve. Az élmény teljesen olyan, mintha youtubeon néznénk. A felbontása nem a legjobb, de a történteket azért ki lehet venni. Sorrendben német, francia, görög sikerek szem- és fültanúi lehetünk. Örömmel konstatáltam, hogy megtaláltam az első három csapatot, amelyeknek elkenhetem a száját, mivel egyikük se a szívem csücske. Mire lelki szemeim előtt megjelentek a vereségtől zokogó francia játékosok, a videó véget is ért. Az elénk táruló főmenü olyan, mint az elmúlt években bármikor. Változás nulla, de legalább továbbra is könnyen átlátható, Fifa-veteránok csukott szemmel is elnavigálnak benne. A grafika beállításának finomhangolása szintén erősen konvergál a semmihez. A kívánt felbontáson és a megjelenítés részletességén kívül belőhetjük, hogy szeretnénk-e bírót és partjelzőket látni a pályán, vagy sem. Ennyi, egyéb lehetőségeket hosszas, kitartó keresgélés után sem sikerült előcsalni.
Nem is késlekedtem tovább, irány a pálya! Egy barátságos meccsel kezdtem, mint mindig a hosszú, Fifakkal együtt töltött évek során. Magyarország vs. Görögország. Természetesen nem a görögöket irányítottam. Kezdőcsapat, felállás, játékosállomány nagyrészt megegyezik a valóságban is láthatóval mindkét fél esetében. Ennél a pontnál ismét egy eddig nem látott elemre bukkanhatunk. Minden egyes válogatott kapott egy saját, a valóságból kölcsönzött formációt, amelyben pályára léphet. Tehát a szokásos 4-4-2, 4-5-1, stb. felállások mellett lehetőségünk van valami egyedivel is kirukkolni. Adrenalin a tetőfokon, a srácok már a játékos a kijáróban toporognak, majd bevonulnak az aréna közepére. Miközben a kamera végigpásztáz az arcokon, a nemzeti himnuszok utolsó taktusait hallhatjuk. Érdekes, hogy a magyar himnusz jóval halkabb, mint más országoké, alig lehet hallani a jól ismert dallamokat. Egyetlen másik országnál sem volt ilyen probléma, remélem nem szándékosan került így bele a végleges játékba.

Ami szinte rögtön szemet szúr, az a grafika puritánsága. Ellentétben a Fifa 08-al, szó sem volt arról, hogy nextgen grafikával ruházzák fel a PC-s verziót. Ennek megfelelően kellően ronda a játék. A játékosok kinézete még megüti az elfogadható szintet, a nagy sztárok teljesen jól felismerhetőek. Azonban a magyar nemzeti válogatott esetében mindössze Gera Zolit és Priskint sikerült elsőre beazonosítanom, a többiek közül néhányan kis jóindulattal, míg mások egyáltalán nem hasonlítanak az élő játékosokra. Elég csak Hajnal és Dárdai hosszú loboncát megemlíteni: a valóságban nem rendelkeznek ilyennel, az UE2K8-ban viszont igen.

Elvileg az EB hivatalos stadionjaiban kergetjük a labdát, de mivel még nem volt szerencsém egyiket se közelről megcsodálni, így nem tudom ezt megerősíteni. A bécsi Ernst Happel stadion felőlem akár a San Siro is lehetne a külcsín alapján. Mindenesetre a háttérben látszanak az Alpok maszatos ormai, ezért fogadjuk el, hogy tényleg lemodellezték valamilyen szinten a valóságos arénákat. A közönség kidolgozása már évek óta heves arcizom mozgásra készteti a jobb érzésű gamert. "Örömmel" jelentem, hogy ezen a téren se változott semmi. A szurkolóknak továbbra is csak 2 dimenziójuk van, és kinézetük az öt évesen festett műremekeimre emlékeztet.

A hangjuk viszont annál erőteljesebb. Bizsergető érzés, amikor több tízezer ember elkezdi buzdítani a csapatot. Bár az, hogy a himnuszok közben is őrjöngenek, nem épp a legkulturáltabb viselkedés. Magyar kommentár ebben a verzióban nincs, sietve teszem hozzá, hogy hála az égnek. (Nem hiába áldoztam annyi birkát az isten(ek)nek, végre meghallgatásra kerültek imáim.) Az angol kommentárok hagyományosan jók, de itt is elmondható, mint a játék szinte egészére, hogy semmi újdonság. Az EA Sportsra jellemző, hogy évről-évre igyekeznek változatos zenéket játékaikba pakolni. A mostani csokor nem igazán nyerte el tetszésemet, de hát ízlések és pofonok, valakiknek biztos bejön.

Az UE2K8 az a tipikus, már legalább ezerszer látott EA Sports-féle focis játék, a szokásos előnyökkel és természetesen a szokásos hátrányokkal. Első pillantásra, egy zöldfülű szemszögéből vizsgálgatva, hibátlannak tűnik. Élvezetes, dinamikus meccsek követik egymást, ahol általában az általunk irányított, kedvenc csapatunk diadalmaskodik. Mérföldkőnek tekintjük az első szabadrúgásból született gólunkat, az első fejes gólunkat, az első hatost a románoknak és így tovább, szépen sorban. El kell telnie egy kis időnek, mire a rózsaszín köd eloszlik a szemünk elől, és felfedezzük a program tökéletlenségeit is. Ezt a folyamatot sikerült megtakarítanom az elmúlt években felhalmozott tapasztalatok segítségével.
A játékélmény semmit sem változott. Sokaknak ez bizonyára örömhír, mások, ahogyan én is, azonban fanyalogva vehetik tudomásul ezt a nem éppen meglepő tényt. A fizika teljesen rendben van, a labda az esetek nagy részében már úgy száll, pattan, esik, ahogy azt a grundon (vagy a TV előtt) megtapasztalhattuk. A játékosok közötti fizikai kontaktus szintén dicséretes. Az irányítás billentyűzettel is életképes, azonban az apró finomságok előcsalásához mindenképpen szükségünk lesz egy dual analóg gamepadre. A szabadrúgások és a büntetők elvégzése módosult. A jobb analóg kar segítségével megfűszerezhetjük őket, egyszerűen csavarhatunk, és állíthatjuk be, hogy milyen erősséggel kívánunk kapura lőni. Egy kis gyakorlás után a hatékonysága jelentősen megnő, tehát érdemes a kitapasztalására időt áldozni. Végre valami hasznos újdonság.

Azonban a szokásos, tradicionális hibák továbbra is boldogítanak. Szemezgetek néhányat közülük. A gép által irányított játékosok gyorsabban cselekszenek, mint az enyéim. Egy-egy egyszerűbb passz átvételével is képesek olyan sokáig szerencsétlenkedni a játékosaink, hogy az ellen lazán beéri és leszereli őket. A meccsek utolsó (másod)perceiben előszeretettel talál egy gólt az addig teljesen impotens gépi ellenfél. Ugyanazokkal a begyakorolt figurákkal szinte mindig sikerül gólt elérni (felfutás a szélen, bepassz középre, bepassz kapuba). Sokszor hiába nyomogatom – majd egy idő után habzó szájjal ütöm – a megfelelő gombot, a játékosunk teljesen máshogy, vagy sehogy sem reagál. Ilyen helyzetek tipikusan a kipattanókért való harc esetében fordulnak elő. Akik kellő mélységekben ismerik a Fifa sorozatot, bizonyára még tudnának mondani jó néhány ilyen tipikus hibát, amelyek már hosszú-hosszú évek óta kísértenek, és valószínűleg még fognak is. A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy az egész nem áll össze igazi futballá. Nem látni azt a csapatként való együttműködést, ami az igazi focit jellemzi. Játékosaink nem keresik az üres területeket, sokszor csak állnak, amikor a labda felé kéne mozogni, gyakran nem jönnek előre még a középpályások se, ha támadunk.
Az UE2K8-ban mindössze az európai nemzeti labdarúgó válogatottakat irányíthatjuk. Ez nem túl nagy választék, de legalább csapatonként kb. 40 ember közül szelektálhatjuk ki azt a 11-et, akit alkalmasnak találunk nagyszerű tettek véghezvitelére. Egy EA Sports programtól elvárja az ember, hogy a játékosok nevei licenceltek legyenek. Hatalmas megrökönyödésemre azonban előfordulnak olyan csapatok, ahol nem az eredeti neveket olvashatjuk. Ilyen pl. Izland és Szerbia válogatottja. Fogalmam sincs, hogy mi ennek az oka, de ezzel az egyik betonbiztosnak hitt előnyét veszíti el a játék a konkurensekkel szemben.

Játékmódokból is kevés áll rendelkezésünkre. A szokásos gyorsjáték, multi és gyakorláson kívül lehetőségünk van részt venni az EB-n a valóságban is kijutott csapatok egyikével, vagy lejátszani az egész selejtezősorozatot bármelyik válogatottat irányítva. Az igazi nagy durranás azonban a hangzatos European Campaign névre hallgat. Itt választanunk kell egy csapatot, mellyel a célunk Európa meghódítása. Minden államba el fogunk látogatni, és különféle feladatokat teljesíteni. Ilyen például, hogy diadalmaskodjunk egy büntetőpárbajban, vagy az 50. percben, döntetlen állásnál kezünkbe kapva az irányítást, nyerjük meg a meccset. A mérkőzések során pontokat gyűjtünk minden értékelhető megmozdulásunkra, ha kapura lövünk, szögletet végezhetünk el, stb. Ezekből a pontokból fejleszthetjük játékosaink képességét. A helyzetet bonyolítja, hogy nem minden ország ellen tudunk játszani rögtön, csak némelyek ellen. Ha valamelyik állam összes küldetését teljesítjük, akkor nyílik meg az út egy újabb országba. Érdekes, szórakoztató játékmód, talán az egyetlen igazán jó új ötlet a játékban.

Az EA nem hozott szégyent a saját nevére. Ismét egy játék szinte nulla újdonsággal. Hiába sikerült tűrhetően, bizonyos részeiben élvezhetően az UEFA Euro 2008, nem ajánlom senkinek nyugodt szívvel. Van nála jobb játék a piacon, amely körítésben talán elmarad tőle, viszont igazi focit játszik. A neve: Pro Evolution Soccer. A döntés a Ti kezetekben van.