Így érthető ha főszereplőnk italba folytja bánatát, rendszerint 3 kis üveg vodkába reggelente.
Az iszákos rend őrét egyébként Keanu Reeves játssza, akit már megcsodálhattunk az olyan akciófilmekben, mint a Féktelenül, vagy éppen a Mátrix-trilógia. De itt nem robotokkal kell harcba szállnia, hanem a gettó világával, amit nagyon jól át is hoz Keanu, mert azt azért tudni kell róla, hogy alapvetően nagyon békeszerető, és nyugodt ember, ám itt egy olyan szerepbe kellett beleélnie magát, ami az átlag nézőnek könyörtelen gyilkosnak hat. Még a stáb is csodálkozott nap, mint nap az átváltozásain.

Szóval a film főszereplője, Tom Ludlow ( Keanu Reeves) olyan ember, aki pályája elején jó irányban indult el, de valahol utat tévesztett. Ludlow az utca királya, aki a törvényt védi, de közben azt hiszi, a törvények felett áll, és a jó ügy érdekében bármit megtehet. Hiszi, mert elhitették vele. Vegyük például a legelső akcióját a filmben. Az egész város, az eltűnt kis koreai ikerlánypárt keresi, ám Ludlow az aki üzletel a keletiekkel, mint fegyvercsempész, amiért is kissé megverik őszinte szemtelenségéért, de a zsaru tapasztalata, és az, hogy előbbre jár a rossz fiúknál bebizonyítja sikerét. Megtalálja a kislányokat, akiket pedofil pornóra használtak. Hibáztathatjuk e érte, ha kegyetlenül leöli a fegyveres koreaiakat?

Itt van a kényes egyensúly, az önkényesség, és a törvényesség között. Aki csak egy kicsit is közelebbről ismer rendőrt, rendőröket – akár itthonról is – az tudja, mennyi mindent le kell nyelniük és néha hogy megvan kötve a kezük. A köznép elvárja a bűnözés visszaszorítását, ám folyamatosan rendőri túlkapásokról beszélnek. Persze minden kétoldalú, és tényleg akadnak olyan helyzetek, emberek, amikor jogos a túlkapás. Ez általában személyiség függő. Ám amikor azt látjuk, hogy egy kegyetlen bűnözőt az ügyvéd tisztára mos, és pár napon belül kiengedik, érthető, ha a tisztes rendőr elgondolkodik, jól van e a törvény megalkotva?
Azért nem kell alfába lemenni, hogy értsük és élvezzük az Utca királyait, hiszen full akció jelentekkel tarkítják, és a megoldást is tálcán kínálják. Mert ugye egy-egy ilyen akció közben – főleg ha fegyveresekkel akad össze- bizony súlyosan sérülhetnek a gaz rossz fiúk. Viszont amikor láthatjuk a helyszín átrendezését, amolyan rendőri rutinnal, akkor döbbenünk rá, minden csak nézőpont kérdése. Igaza volt az egyik rendőrnek, hogy az az igaz, amit ő leír a jegyzőkönyvbe.

Ludlow egy különleges osztag, az Ad Vice tagja. Ők azok, akik elvégzik a piszkos munkát – mint a koreaiak leölése – és közben maguk is könyékig bepiszkolódnak. Ludlow, teszi a dolgát, leginkább az utcán, a kapitánya pedig Jack Wander általában tisztára mossa. Wander kiváló vezető, és mindig eléri, amit akar: emberei rajonganak érte, és „Wander királynak” nevezik. Egységében, az Ad Vice-ben a hűség, és bajtársiasság szelleme uralkodik, és a jog betűjénél fontosabbak saját belső törvényeik.

Jack Wander szerepére az alkotók igazi nagyágyút, az Oscar-díjas Forest Whitakert kérték fel, aki izgalmasnak találta a figurából sugárzó erőt és rendíthetetlen magabiztosságot. „Wander megpróbál gondot viselni arra a közösségre, amelyet a családjának tekint” – magyarázza Forest Whitaker. „Saját törvényei szerint él, és azzal áltatja magát, hogy jó ügy érdekében használja a megszerzett hatalmat.”
Ludlow és Wander kapcsolata meghatározó a filmben, és a forgatás megkezdése előtt Whitaker és Reeves a rendezővel próbák hosszú során át csiszolgatta a két figura viszonyát. Reeves és Whitaker nagyszerű párost alkotott és közös jeleneteik a film nagy pillanatai közé tartoznak.

De eljön a pillanat, amikor egyes társuk felfigyel erre az önkényességre, amiben persze közrejátszik a belügy is, és ez a csoport tagjainak, de leginkább a kapitánynak nem tetszik. Kiderül, ez a csapattárs, Ludlow régi társa, barátja. Lesz némi összetűzésük, amire ugyan konkrétan nem kerül sor, mert a nyomozót Terrence Washingtont ( Terry Crews) brutálisan megölik. Minden jel Ludlowra mutat, így a kapitány csöndre inti, miközben mindent elsimít.
Ekkor döbben rá főhősünk a rendszer és a módszerük piszkosságára. Ő meg akarja találni a gyilkosokat, ám egyre megdöbbentő helyzeteket tár fel, és egyre megdöbbentőbb felfedezéseket tesz. Közben persze környékezi a belügy is, hiszen régóta sejtik már az Ad Vice létezését, és felmerült bennük a létjogosultsága.

James Biggs, a Belső Ügyosztály kapitánya első megjelenésekor tenyérbe mászó, furcsa figurának tűnik, aki csak szálka Ludlow és Wander körme alatt. Makacs szimatolásával és kérdezősködésével azonban hozzájárul, hogy Ludlow ráébredjen a valóságra. Biggs megformálására a producerek a Dr. House című tévésorozat sztárját, Hugh Lurie-t kérték fel. Biggs megharcol Ludlow lelkéért, mert felismeri, hogy minden keménysége és erőszakossága ellenére Ludlow tiszta és ártatlan lélek. Egyszóval jó kis fordulatos, akció dús, lövöldözős, körömrágós film elé ülünk be. Aki csupán HUGH LAURIE miatt nézné meg, az némiképpen csalódni fog. Alig lesz benne 10 percet. Ám a jól megszokott formáját hozza, ezzel is emelve a mozi színvonalát.

A történetet JAMES ELLROY( író, forgatókönyvíró) találta ki, aki leginkább a Los Angelesi zsaruvilágról ír – legalábbis a legtöbb könyvében. Persze ne képzeljük azt, hogy a képeslapokba illő szép világot mutatja be, inkább azt amelyiktől anyukánk is óv. Semmi romantika, semmi ideologizált kép, csak a brutál valóság. Az eredeti sztori a kilencvenes években játszódott, amikor a Rodney King-ügy után Los Angelesben fellángolt az erőszak, ám az alkotók úgy gondolták – és itt a nagyhatalmú producerekre gondolok LUCAS FOSTER, és ERWIN STOFF – sokkal értékesebb lenne a történet, ha jelen időben játszódna, némi politikai színezettel, mivel a politika mindennek az oka.
A producerek a kiváló forgatókönyvíró-rendezőt, David Ayert szemelték ki rendezőnek, aki a Nehéz időkkel bizonyította, mennyire izgatja a rendőrségi korrupció és erőszak témája. „Ha valakinek olyan hatalmat adunk a kezébe, hogy elveheti mások életét, ez átalakítja a személyiségét” – mondja Ayert. „Engem mindig is érdekelt ennek a torzulásnak a megjelenítése.”

Az utca királyainak alkotói a film minden képkockájában száz százalékos hitelességre törekedtek, ezért több Los Angeles-i exzsarut is felkértek tanácsadónak. A forgatás megkezdése előtt alapos tréningre fogták a színészeket, és bemutatták, hogyan dolgoznak, járőröznek és viselkednek éles helyzetekben az igazi zsaruk. Megtanították nekik a szakszerű fegyverhasználatot és még egy szimulációs lőgyakorlatot is végigcsináltattak a stábbal, ahol éles helyzetben kellett kiválasztani, ki bűnöző, és ki civil. „Ami azt illeti, a rendezőnk, David csúfosan leszerepelt, mert mindenre tüzelt, ami élt és mozgott.”- emlékszik vissza Keanu Reeves.

A filmkészítők Whasington nyomozó gyászszertartásánál is kikérték a szakértők véleményét. A jelenet érdekessége, hogy a filmbeli rendőrfőnököt, aki beszédet mond a halott nyomozó ravatala fölött, Los Angeles korábbi rendőrfőnöke, Daryl Gates alakítja. David Ayer rendező, aki Los Angeles egyik rosszhírű negyedében nőtt fel, jól ismeri a városnak azt az arcát, amelyet nem a fény és a csillogás, hanem a lepusztultság és az öncélú erőszak jellemez. A negyvenegy napos forgatás nagy része praktikus okokból éjszaka zajlott. Az alkotók feltett szándéka volt, hogy amit csak lehet, a forgatókönyvben megjelölt helyszínen vegyenek fel, ezért olyan környékeken is dolgoztak, ahová azelőtt még soha nem merészkedett stáb. Bár olcsóbb lett volna stúdióba költözni, Ayer szerint megérte az eredeti helyszínekkel járó pluszkiadás, hiszen nemcsak a filmes világ, hanem azok is elismerően bólintanak akikről szól a mozi.

Összegezve, olyan filmre ülsz be, amelyik felnőttként kezel, és kendőzetlenül ábrázolja, milyen is ma rendőrnek lenni Los Angelesben. És persze ezidő alatt kitűnően szórakozol.