Igen sok film foglalkozik hasonló témákkal. Mi van akkor ha egy idegen faj ránk talál és valahogy nem a legbarátságosabb formában próbál szót érteni velünk? Vagyis minden erejével a mi elpusztításunkra törekszik. Mondhatni ez már egy csöppet lerágott csont, hiszen a Tom Cruise féle Világok harca sem érte el azt a sikert, amire vágytak a készítők. No de mindegy, hiszen ez a film igencsak eltér az eddigiektől. Száz emberből jó ha egy állítja azt, hogy a mostani civilizáció jó irányba halad. Világbéke, szeretet, testvériség. Ezek közül a szavak közül egyik sem jut annak az eszébe, aki kívülállóként tekint le kis világunkra. Persze lehet, hogy ez így is van jól. Kellenek a háborúk, az ellenségeskedések, az ellentétek. Ha nem lennének ilyen problémák, lehet hogy már ember sem lenne a földön.

Nos nagyjából ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a film, és bár – sajnos – megint beleestek az alkotók a szűk látókörűség hibája, miszerint egy ilyen mondanivalójú filmnél elég bemutatni egy személy szemszögéből a történések, még így is nagyon szórakoztatóra sikert az Invázió. Carol Bennell (Nicole Kidman) pszichiáter szemszögéből követhetjük végig a törtéseket. Egy éppen küldetéséből visszatérő űrsiklót figyelhetünk meg, ahogy az atmoszférába visszatérve darabjaira robban. A roncsok több amerikai államban is szétszóródtak. Minden megtalált roncsot azonnal lezárnak, hogy megóvják az embereket a roncsoktól és a roncsokat az emberektől.
Mivel a roncsok száma akár több százezer is lehet, így ez sajnos halva született ötletnek bizonyul. A katasztrófa után nem sokkal már az interneten is árulták a lezuhant roncsokat.

Az egyik nagyobb roncshoz egy fertőzésekkel foglalkozó csoport is kiszállt és hihetetlen felfedezésre jutottak. A roncsok között egy eddig ismeretlen és roppant ellenálló baktérium méretű életformára bukkantak. Rögtön elkezdték eme új jövevény elemzését. Ezzel párhuzamosan igen furcsa dolgok kezdtek történni itt-ott.
Carol volt férje is egy volt azok közül akik megtalálták az idegen létformát és egy sajnálatos baleset következtében az elsők között fertőződik meg. Az idegen létforma, bekerülve a szervezetbe igen gyors lefolyású mutációt okoz. Kívülről szinte semmi sem vehető észre, de az első alvásból felébredt hordozót, már az idegen léforma irányítja. Elsőre igen rémisztőnek tűnik a dolog. A fertőzött emberek megváltoznak. Sosem lesznek dühösek, sosem mérgelődnek, sosem lépnek fel a másikkal szemben ellenségesen. Ugyanakkor sosem nevetnek. Sosem kedvesek és a barátságosság is hiányzik belőlük. Ez két dolgot von maga után. Ha minden ember átalakul ilyenné, megszűnnek a háborúk és az ezzel járó borzalmak. Nem lesznek ellenséges országok és beköszönthet a világbéke. Ugyanakkor ha átalakul az ember ilyenné, már nem nevezhető többé embernek.

Carol megpróbál mindent elkövetni, hogy elkerülje a fertőzést, de mivel fiát, volt férjénél hagyta, aki megpróbálta a fiút is átalakítani, elkapta Carolt is és sikerült megfertőznie. Időközben viszont sikerült rájönnie, hogy a fertőzés csak akkor következik be teljes mértékben, ha az áldozat elalszik. Ugyanis a test pihenési fázisában veszi át az irányítást az idegen organizumus. Carol megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy ébren maradjon. A megoldást a fertőzésre Carol fia jeleni, aki bár aludt a fertőzés után, mégsem változott meg. Ennek oka, egy gyerekkorában lefojt betegség és egy gyógyszer szedése volt. Természetesen a film végén az egész világ megmenekül és minden ember visszatér önnön valójába. A film mondanivalóját tekintve emelkedik ki a többi közül.
Mi van akkor ha minden rosszért az ember a felelős? Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a Földünk olyan legyen amilyennek szerenénk?!? Vajon mi emberek képesek lennénk megváltozni, vagy a mostani világ az amit az ember képes kialakítani maga körül… Szükséges-e egy másik rossz, melytől végre mindenki megbékél a másikkal? A film végén, ahogy fogalmaztam a Föld népe megmenekül, de talán nem ez a helyes út. Talán szükséges lenne egy külső behatás, melytől jobbá válhatunk, még akkor is ha elveszítjük saját értékrendünket, emberi létünket.

"Az ember eredendően jó!" (De az már igen rég volt!)