A F.E.A.R. azonban nem csak a legújabb grafikus motorjának köszönheti sikerét, hanem rengeteg dolog összességéből (me’hát ugye manapság sok szép kinézetű játék jelenik meg, jók illetve kevésbé jók), első sorban azonban a mesterséges intelligenciát említeném. Ilyen szintű AI-t még nem igazán láttam játékokban, még a FarCry-ét is lekörözi szerintem. Az ellenfelek nem csak fedezékbe vonulnak, ha rájuk lövünk, hanem folyamatos kommunikálás mellett különféle pozíciókba helyezkednek, fedezékről fedezékre, esetlek egy mögé behúzódva éppen csak a fegyver csövét kidugva lőnek, vagy ha a körülmények lehetővé teszik akár be is kerítenek. Az ellenfelek tekintetében nem túl nagy a változatosság, többnyire katonák ellen harcolunk. Néha fel-fel tűnik egy erősebb páncélzatú is közülük, aki jóval nagyobb és erősebb, mint a többiek, nála erősebbel még ritkábban találkozhatunk.

Ekkor egy a rakétákat sűrűn lövöldöző lépegetővel kell megküzdeni, amire nem szabad sajnálni a lőszert, mert nagyon sokat bír. Másik jellemző ellenfél, a fegyvergyártó cég (erről kicsit később) őrsége, akik szintén emberek, de köztük nincs gyengébb vagy erősebb. Ráadásul az katonák és az őrök egymás ellen is vannak. Sajnos a két tábor csatározásait ritkán láthatjuk, ugyanis a legtöbb esetben már csak a csata után érkezünk meg a helyszínre (ahol első sorban a katonák győztek). Kevesebb mértékben előfordulnak repkedő őrrobotok, amiknek nagy tűzerejük mellé, gyorsaság és relatív szívósság is párosul. A játék folyamán ritkán találkozhatunk ilyen szerkezetekkel, de akkor többre is számíthatunk. Ritkán fordulnak elő, de idegesítők azok az ellenfeleink, akik láthatatlanná tevő ruhában rontanak életünkre. No nem teljesen láthatatlanok, ha számítunk rájuk akkor ki lehet szúrni, hogy valami torzulás van a környezetben, ahol éppen mozog, valamint amikor támad akkor láthatóvá válik.

Nagyon gyorsan tudja változtatni a pozícióját, és ha mindezt láthatatlanul teszi, akkor azért elég nehéz lekövetni. Szerencsére nem használ egyik sem lőfegyvert, mindegyik pusztakézzel támad. A játék utolsó fázisában jelennek meg igazán azok a túlvilági (más kategóriába nem igazán illenek bele) lények, amik eleinte csak a látomásokban támadnak meg, de később már a való világba is átteleportálódnak (nem kell megijedni, csak a virtuális valóságba :)). Ahogy közeledünk a befejezéshez, egyre többel fogunk találkozni ezekből a teremtményekből, sőt a végén már csak ezek lesznek. Szerencsére egyetlen lövés végez velük bármilyen fegyverből (csakhát van egy olyan rész, ahol annyian jönnek, hogy néha tárazni is kell közben, itt a megfelelő fegyver kiválasztása elengedhetetlen ellenük). Még egy szerencse velük szemben, hogy szintén csak „pusztakézzel” támadnak, és amikor célt érnek semmivé foszlanak. Ezeken felül két főellenséggel találkozhatunk, akik folyamatosan a frászt hozzák az emberre a játék során.

Az egyik egy volt kommandós (ő irányítja az ellenséges katonákat), a másik pedig egy kislány. Mindkettőjük fel-feltűnik, bántani azonban csak a kislány próbál meg két alkalommal is. Amikor a közelben tartózkodik valamelyik, akkor mindig zavar keletkezik a rádióadásban és a lámpák is elkezdenek pislákolni (sőt még a sisakhoz erősített lámpánk sem működik). A fickó csak folyamatosan meg-megjelenik, és különböző dolgokat mond. Egy idő után mindezt már a látomásainkon belül teszi. A kislány hasonlít a Kör című film főgonoszára. Itt piros ruhában, és kevésbé vizesen rémisztgeti a kedves játékost, és csak véres csontvázakat hagy maga után.

A történetről (mert hát ugye az is van): Az egész egy modern (közeli jövőbeli) nagyvárosban játszódik, ahol jómagunk, egy First Encounter Assault Recon (F.E.A.R.) különleges egység, frissen kiképzett tagját alakíthatjuk. Ezt az egységet akkor vetik be, ha valami különleges, magyarázatot nélkülöző esemény következik be, azaz valami paranormális esemény történik. A történet akkor veszi kezdetét, amikor egy ex-katonatiszt, bizonyos Paxton Fettel, látszólag minden ok nélkül kiszabadult a hűvös katonai börtönből, kisebbfajta vérfürdőt rendezve, mivel a pali kedélyesen belakmározott belőlük. Őt segítik a azok a katonák akikkel a leggyakrabban találkozhatunk a játék során. Ők egy ismeretlen elitkommandó tagjai, akik Fettel egy kézmozdulatára ugranak, hogy teljesítsék parancsát. Újoncként kapásból megkapjuk azt a feladatot, hogy kapjuk el a fickót.

Három helyszínen keresztül kergetjük, plusz egy helyszínen, ahova nem éppen önszántunkból kerülünk (lelövik a helikoptert ami az utolsó helyszínre szállított volna minket, így gyalog kell eljutni oda). Az első helyszín a a városi vízmű. Eleinte még ismeretlen okokból vannak itt a katonák, de később kiderül, hogy valami gonosz projectet akar itt végrehajtani egy hatalmas fegyvergyártó cég. Ezt követően akkor irány az imént említett fegyvergyártó cég központja, ahol csodák csodája felbukkan Fettel és csapata. Ha menet közben lehallgatjuk az üzenetrögzítőket és megnézzük a laptopok tartalmát kiderül, hogy valami félresikerült kísérlet nyomait akarják eltüntetni. És egy titkos bázisról is információkhoz juthatunk. Minő meglepő, a következő helyszín, ez a titkos bázis lesz, azonban útközben lelövik a helikoptert, amivel utazunk, így gyalog kell tovább küzdeni magunkat, első sorban egy kihalt szállodán keresztül. Eközben Fettel mindig egy lépéssel előttünk jár, mintha tudná előre, hogy mi fog következni. Erre utalnak azok a látomások is amikben rendszeresen megjelenik, és különféle érdekességeket mond. A Bázison már fény derül mindenre, ki is az a kislány (Alma), aki megállíthatatlanul tör mindenki elpusztítására, valamint, hogy mi a kapcsolat Fettel, Alma és a főhősünk között. Végezetül egy atomrobbanást is túlélünk, amit követően egy helikopterben érhet minket a slusszpoén.

A játék során bár eléggé egyen ellenfelekkel kell küzdenünk, azok mennyisége és intelligenciája szükségessé tesz egy kis segítséget, amivel gyakran élnünk is kell, ha győztessen akarunk kikerülni a velük való összeütközésekből, ez pedig egyfajta bullet-time. Nagyon szépen megcsinálták, és arról is gondoskodtak, hogy ne csak a látvány miatt használjuk, sokszor teljesen nélkülözhetetlen. Külön energiacsíkja van ami használaton kívül magától töltődik. Azonban sem ez a csík, sem az életerő-mennyiségünk nem fix érték a játék folyamán. Menet közben lehet találni kétféle tuningoló injekciókat, az egyik a maximális életerőt növeli meg, a másik pedig a slow-motion használati idejét nyújtja ki véglegesen. Az élet valószínűleg 200-ig vihető fel maximálisan, én azonban „csak” 185-ig tudtam megemelni (ennyi tuningot találtam meg), ugyanis általában el vannak valahova rejtve, így érdemes félelmünket legyőzve minden sötét helyre bemenni, hátha van ott valami érdekes. 🙂

A játék két problémával küzd. Az egyik a gépigénye. Ha valaki igazán el szeretne ámulni az effektektől és a szépen kidolgozott környezettől, annak bizony, a megfelelő vasat kell a játék alá pakolnia. Aki azonban a játék igényeit kielégíti, nem fog csalódni. A célt tévesztett lövedékek falba csapódva lemállasztják a vakolatot, fémnek ütközve szikrát vetnek, egy-egy tűzharcot követően hatalmas porfelhő emelkedik fel ezek következtében. A környezet ugyancsak szépen ki van dolgozva, nem olyan műanyag, mint például egy Doom 3-ban. A karakterek kidolgozása úgyszintén nem hagy maga mögött kívánnivalót, mozgásukról pedig a Havoc 2.0-ás motor gondoskodik. A másik probléma, hogy rövid. Tudom mostanában minden FPS rövidre sikerül, de ez extrán rövid. Talán feleannyi játékidőt nyújt mint a Doom 3, vagy egy kicsit több mint a felét… Azonban pozitívum, hogy nemrégiben olvastam, készítik a folytatást.