Rochard

2012. november 05.
71.2681
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Hobbikocka profilja, adatai
Hobbikocka
Úgy tűnik, helytől és időtől függetlenül mindenütt megtalálhatók a kefebajuszt és sörpocakot viselő munkásemberek, akik csak annyit szeretnek dolgozni, amennyit feltétlenül muszáj. John Rochard is ezen férfiak táborát bővíti: a Skyrig cég aszteroidabányájában dolgozik, valamikor a távoli jövőben. Rochard és munkatársai nem versengenek az Év Dolgozója címért, hiszen jó ideje nem találtak egy fia turbiniumot sem, pedig a ritka érc kitermelése lenne a feladatuk. Az unalmas hétköznapoknak azonban vége szakad, amikor Rochard kollégája egy ősi templom romjaira bukkan a tárnák mélyén.
 


Az aszteroidát kisvártatva banditák szállják meg, őket követve pedig megérkezik a Skyrig-főnök, Maximillian, aki az elvárt felmentő sereg helyett inkább főhősünk meggyilkolásával foglalkozik, ördögi tervének ugyanis része a templom hatalmának felhasználása, de mindezt titokban szeretné véghez vinni. Persze az akcióhőssé avanzsált "jómunkásember" nem hagyja magát, kiszabadulva megpróbálja kideríteni, pontosan milyen ősi erőket akar uralma alá hajtani az újdonsült főgonosz. Eközben meglátogat egy hipermodern űrállomást és egy aszteroidára telepített kaszinót is (hogy mik vannak!).

Viszonozzuk a tüzet egy dobozzal.

Viszonozzuk a tüzet egy dobozzal.


A Rochard személyében egy indie (független) játékot üdvözölhetünk, azon belül is az oldalnézetes platformerek egyik képviselőjét. A szokásos ugrabugráláshoz képest a csavart a valós fizikára és az azzal kapcsolatos fejtörőkre építő játékmenet jelenti. John fő fegyvere ugyanis egy G-lifter nevezetű eszköz, egyfajta gravitáció-ágyú, mellyel a játék elején kisebb tárgyakat, később nagyobb ládákat, tornyokat, sőt a játék vége felé embereket is felkapkodhatunk (ez utóbbi különösen jó móka). A pakolás mellett azért beépített lézerágyút és gránátvetőt is tartalmaz a kütyü, melyek szintén egyre fejlettebbé válnak a sztori folyamán. Nem csupán egy irányított sugárral vagyunk képesek a környezetet manipulálni: a gravitációt lecsökkenthetjük időlegesen magunk körül, így hősünk jóval nagyobbat ugrik, az eldobott tárgyak messzebb repülnek, stb. Tetézi még a helyzetet a gravitáció szeszélyes mivolta is, ugyanis előfordul, hogy kénytelenek vagyunk a plafonon mászkálni, vagy folyamatosan kapcsolgatni a tömegvonzás irányát egy-egy akadály legyőzéséhez.

Képzeljétek ide a gagyi diszkózenét (és tényleg az szól)!

Képzeljétek ide a gagyi diszkózenét (és tényleg az szól)!


A fenti alapelveket figyelembe véve kell tehát boldogulnunk a rajzfilmszerű, Űrgolyhókra és hasonló sci-fi paródiákra emlékeztető pályákon, ahol mindenféle mechanikus és organikus csúnyaságok próbálnak hidegre tenni minket (a kezdeti buta űrbanditák mellé csatlakoznak például őrrobotok és védőpajzzsal felszerelt űrrendőrök is), de mindezektől eltekintve is rengeteg csapda és halálos szerkezet állja utunkat: elektromosságtól szikrázó padlók, hatalmas, mozgó konténerek, vagy éppen lézerek, amik úgy mennek át a fémládákon (és Rochardon) mint forró kés a vajon, szerencsétlen bányászunknak tényleg fel kell kötnie a gatyáját, ha mindezt át akarja vészelni.

Ez már elgondolkoztató...

Ez már elgondolkoztató...


A nehézségek és a rosszfiúk legyűrése innentől ránk van bízva, ami egy kis logikát bevetve egyáltalán nem lehetetlen feladat. Nyílt tűzharcban sajnos nem sok esélyünk van (különösen a kezdeti szinteken, ahol a G-lifter pillanatok alatt túlmelegszik és várni kell a tüzeléssel, amíg ismét lehűl), egy ládát felkapva viszont máris van egy hatékony dobófegyverünk, vagy épp védőpajzsunk, amivel akár vissza is fordíthatjuk a lézernyalábokat a támadó irányába. Egy kis tuningolást követően a falon elhelyezett automata ágyúkat is leszaggathatjuk, ezek kisvártatva fel is robbannak, ami szintén kapóra jöhet. Igen gyakori, hogy az őrséggel sűrűbben megtűzdelt szakaszokon találunk egy robbanó kapszulát, átirányítható ipari lézert, vagy elektromos padló fölött kikapcsolható erőtérhidat, melyekkel szintén kieszközölhetünk egy kis hatékony létszámleépítést. A végtelen lézertöltények mellett robbanólőszerekből is rendelkezünk egy kisebb csomaggal, amit időnként pótolhatunk a hébe-hóba fellelhető automatákból. Az alap pattogós gránáton kívül később megismerhetjük a tapadós bombát és a tárgyak gravitációját megfordító töltetet.

Hatalmunk forrása: a gravitáció-generátor.

Hatalmunk forrása: a gravitáció-generátor.


A logikai feladványok jó darabig elég visszafogottak maradnak: össze kell szednünk néhány biztosítékot, vagy éppen kapcsolókat kell nyomkodni a továbbhaladáshoz. Egy idő után azért nem ennyire kegyesek a pályatervezők, elég fárasztó tud lenni például a különböző színű erőterekkel való vacakolás, ugyanis van, amelyik a lövéseket átengedi, de az embereket nem, a másik a tárgyakat nem engedi át, de az embereket igen és így tovább. A csökkentett gravitációban való szökdécselés mellett nem maradhatott ki az óriási ventilátorok fölött való repkedés, sem a ninja kötélként használt G-sugáron való himbálózás. Az utolsó pályákon azért megesik, hogy légyként a plafonra tapadva, a gravitációt többször variálva próbálunk átjuttatni egy biztosítékot egy futószalagokból és erőterekből álló akadálypályán. Lehet ez már csak az én mazochista felfogásomból adódik, de hiányoltam az igazán izzasztó rejtvényeket a játékból, példának okáért nem csak függőlegesen lehetett volna megváltoztatni a tömegvonzás irányát, de akár jobbra vagy balra is, úgy érzem sok-sok lehetőség kiaknázatlan maradt a játékmenet során.

TV szaküzlet.

TV szaküzlet.


Független mivoltát és műfaját tekintve nem vártam el vizuális orgiát ettől az alkotástól, de azért mai szemmel kissé puritánnak hat a Rochard látványvilága. A rajzfilmes stílus nem szenvedi meg a kevésbé valósághű megjelenést, de egyes figurák kidolgozottsága és néhány közelről mutatott textúra komolyabb hiányosságokkal bír (értsd: csúnya). Szintén negatívumként említeném az egysíkú pályákat, hiába utazunk különböző helyszínekre, jórészt ugyanazt a néhány díszletet láthatjuk viszont időről időre.
A hangeffektek elhanyagolható számban képviseltetik magukat és nem is különösebben kiemelkedőek, a szinkronhangok viszont egész jól eltaláltak. Külön említésre méltó, hogy Rochardnak Jon St. John kölcsönözte jellegzetes orgánumát, amit legtöbben a Duke Nukem címekből ismerhetünk. Kár, hogy a beszédhangokat leginkább az átvezető jelenetekben hallhatjuk, amik viszont indokolatlanul hosszúak, unalmasak és nem igazán viccesek (pedig feltelezhető, hogy szeretnének azok lenni). Érthetetlen számomra, hogy a zenei aláfestés miért nem folyamatos a pályák alatt, mivel a játékhoz komponált dallamok kifejezetten jól sikerültek, leginkább régi sci-fi filmekre hasonlító melódiák csendülnek fel, melyek sokat dobnak a hangulaton, amikor épp hallhatóak.

Valaki nyitott egy térkaput.

Valaki nyitott egy térkaput.


Sajnos azt kell mondjam, hogy a Rochard a kreatív alapötletben rejtőző lehetőségek ellenére a kelleténél jóval kevesebb puskaport lő el a végigjátszás során. Az indie játékokat kifejezetten szeretem, és az utóbbi időben szerencsére eléggé kinőtte magát ez a szegmens ahhoz, hogy egyedi és maradandó alkotások szülessenek a műfajon belül (gondolok itt olyan címekre, mint például a LIMBO, a Bastion, vagy éppen a Super Meat Boy). Tekintve, hogy a sztori elég gyorsan végigjátszható, a jelenlegi 10 eurós Steam-es árat is magasnak találom egy kissé. Én a Humble Indie Bundle részeként vettem meg, 6,5 dollárért egy rakat másik játékkal együtt simán megérte. Az elmúlt években a független fejlesztők éppen azt bizonyították be, hogy nem szükséges hiperrealisztikus grafikát, vagy iszonyatosan összetett játékrendszert összehozni ahhoz, hogy szórakoztató és igényes legyen a végeredmény. A Rochardnál valahogy hiányzik az a szükséges plusz, ami igazán egyedivé tenné a Recoil Games játékát, ami így megmaradt egy szórakoztató, de a középszerűség felé húzó játéknak.

Ideje lesz rendet tenni.

Ideje lesz rendet tenni.



Bár a játék első verziója közel egy éve jelent meg, a teszt apropóját az adta, hogy nemrég jelent meg a Linux verzió.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

16 hozzászólás

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 1 napja

Állati jó game, megunhatatlan!!!

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 25 napja

Egyetértek a pontokkal, igazán jó játék!

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 26 napja

Hatamas játék de komolyan! Rohadtul el lehet vele lenni!

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 27 napja

Ez egy fos

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 27 napja

Nálam utóbbi idők legjobb platformere!

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 27 napja

Ez de király!

válasz erre

Vendég

9 éve, 8 hónapja és 27 napja

Bírom az ilyen minimal játékokat és ennek még az ára is tök jó!

válasz erre

Vendég

9 éve, 9 hónapja

Vendég írta:
De ez fizetős de köszi
Mert Steamen hogy lenne?

válasz erre

Vendég

9 éve, 9 hónapja

Szerintem jól néz ki és jó a hangulata is, nekem nagyon bejön.

válasz erre

Vendég

9 éve, 9 hónapja

De ez fizetős de köszi

válasz erre

marco

9 éve, 9 hónapja

Vendég írta:
Jó lenne steamen
Parancsolj:

http://store.steampowered.com/app/107800/

válasz erre

Vendég

9 éve, 9 hónapja

Jó lenne steamen

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Rochard
2.800 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt