Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
gocsa
A 2001-es Halálos iramban egy tisztes akciófilm volt, igaz, óriási, tátongó lyukakkal az intelligensnek éppen nem nevezhető forgatókönyvében, de minden egyes inkonzisztens mozzanatáért, logikai bukfencéjéért és ténybeli tévedéséért kárpótoltak a Rob Cohen rendező által elsőrangúan megkoreografált akciójelenetek, a pergő ritmusú zenék, a dübörgő tuning verdák és persze a dögös csajok. Mindemellett legfőképpen úgy maradt meg az emberek emlékezetében, mint a film, amellyel Vin Diesel neve ismertté vált - az egy évvel korábban készült Pitch Black mellett természetesen. Az érces hangú, kigyúrt, kopasz macsó a John Singleton rendezte, stílusos ámde sablonos folytatásból már kimaradt, a filmnek már jóindulattal is alig nevezhető, inkább bemutató showként aposztrofálható harmadik részben pedig mindössze egy nyúlfarknyi cameóban láthattuk az utolsó jelenetben. Az egyre kevésbé hízelgő kritikai fogadtatások ellenére a moziközönség imádta a sorozat mindhárom epizódját, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a közel 600 millió dolláros összbevétel, amivel büszkélkedhet.
A negyedik film, ami ezúttal nemes egyszerűséggel a Halálos iram címet kapta újra egyesíti az első rész főszereplőgárdájának nagy részét, egészen pontosan Vin Diesel, Paul Walker (akit még az első folytatásban is láthattunk főszerepben), Michelle Rodriguez, valamint Jordana Brewster tért vissza, a Tokiói hajsza rendezőjével, Justin Linnel egyetemben. A vak is láthatja, hogy a - bizonyos körökben mára már "klasszikussá" érett - első rész megidézése volt a készítők célja, a címtől kezdve a reklámszlogeneken át a szereplőkig minden ezt sugallta. A keménymagos rajongóknak ez minden bizonnyal jó hír, az átlag nézőket, köztük engem is, pedig nagy eséllyel hidegen hagyja. A történet a Halálosabb iramban eseményeit követően veszi fel a fonalat, a két film között eltelt idő azonban nincs meghatározva: a Dominikai Köztársaságban játszódó kb. 20 perces prológus azt mutatja be, mivel is foglalkozott Dominic Toretto (Diesel) és Letty (Michelle Rodriguez) az első film befejezése után, vagyis azóta, hogy legutóbb láttuk őket. A sikeres bűnözőpáros nemzetközi hírhedtségre tett szert, emiatt azonban túlságosan is forró lett a talaj a lábuk alatt. Dom megpróbálja rávenni Letty-t, hogy meneküljön el vele, a lány viszont visszautasítja, így Dom egyedül kénytelen felvenni a nyúlcipőt.
Amikor Letty-t holtan találják a totálkárosra tört autójában, Dom elutazik Los Angeles-be, a gyilkosság helyszínére, hogy saját maga kutassa fel az elkövetőket. Az időközben FBI ügynökké avanzsált Brian O?Conner (Paul Walker), aki éppen egy drogügylet felgöngyölítésén dolgozik, is betársul régi ismerőséhez, mivel a szálak mindkettőjüket ugyanahhoz az emberhez, egy Arturo Braga nevű drogbáróhoz vezetik.
Braga, micsoda véletlen, épp új szállítót keres magának, mégpedig illegális autóversennyel kívánja megtalálni az ideális alkalmazottat. A versenyen természetesen Dom és Brian is indul, a gyilkos utáni hajsza pedig ezután egyhamar kezdetét veszi. A Halálos iram, elődeihez hasonlóan, biztos, hogy nem a csavaros, fordulatokkal teli történetével fog hódítani a nézők körében, az ugyanis alig pár perc elteltével csak úgy roskadozik a logikai buktatóktól, következetlenségektől.
A hangsúly a fizika legtöbb ismert törvényét meghazudtoló, fülsüketítő és szemkápráztató, robbanásokkal tömött akciójeleneteken van, ezek az adrenalin-bombaként funkcionáló szegmensek, amelyek jó 20 percenként következnek a filmben, a háttérbe szorítanak minden mást, még a színészeket is. Ezzel együtt, az is igaz, hogy a Halálos iram mögötti hajtómotor Vin Diesel, aki nélkül sanszos, hogy fele ilyen jó sem lenne a film. A Universal stúdiónak is feltűnhetett a második és harmadik rész lassan, de biztosan gyengülő tendenciát mutató box office teljesítményeit látva, hogy Diesel az, akit az emberek hiányolnak ezekből a filmekből. Karizmatikus, ha kell félelmetes, ha kell humoros, egyszerűen van egy jelenléte a vásznon, amit csak kevesen mondhatnak el magukról úgy igazán. Paul Walker például unott képével sehol sincs hozzá képest, ami furcsa, hiszen egyikükről sem mondható el, hogy jobb színész lenne a másiknál (mindkettő ugyanolyan pocsék), mégis inkább Diesel "játékát" nézném el másfél-két órán át, semmint Walkerét.
A legfőképpen bugyuta, de esetenként akár humoros egysorosokból álló forgatókönyv (egyébként Chris Morgan munkája) pedig nem is egy alkalmat ad Dieselnek a karizmája megcsillogtatására. A dialógusok vitathatatlanul nem Oscar-díjra érdemes matériából tevődnek össze, ám nem is annyira fájdalmasan rosszak, hogy egy könnyű, kora nyáresti kikapcsolódásra ne tennék meg a dolgukat. Diesel mégis akkor a legcoolabb, mikor nem beszél, mikor csak szúrósan néz a volán mögül, vagy mondjuk alaposan helybenhagy egy rosszfiút. Lin pedig ezzel tisztában van, és ennek megfelelően valamilyen faramuci módon sikerült a csillogó fejű főhős köré rendeznie szinte valamennyi akciójelenetét. Ő pedig valóban élvezi ezt a helyzetet, látszik rajta, le sem tagadhatná. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy csak azért nem vállalta el eddig egyik folytatás főszerepét sem, mert a megfelelő, neki tetsző forgatókönyvre várt. Badarság, mind tudjuk, hogy Diesel az utóbbi években kísérletezgetett inkább, és pontosan kitörni igyekezett abből a szerepkörből, ami híressé tette. Vígjátékban, családi filmben, drámában is játszott, de egyikben sem tudott annyira sikeressé válni, mint azelőtt volt.
Fel kellett ismernie, hogy ez az ő otthona, és nem fog talán soha jobbat találni ennél magának. Mi pedig boldogan köszöntjük újra itthon. Egyedül Michelle Rodriguez karakteréért kár, hogy úgy végzi ahogy, mivel véleményem szerint Diesellel jó párost alkottak. Rodriguezről (már csak valós botrányaiból kifolyólag is) simán elhisszük, hogy van olyan tökös nőben, mint Diesel pasiban.
Justin Lin nem igyekezett sok drámaiságot, vagy komolykodást filmjébe beleerőltetni, azt csinálja, amihez ért és amit már az előző részben is pompásan művelt. Izgalmas, látványos üldözéseket, robbanásokat, lövöldözéseket és versenyeket koreografál, amelyek ugyan nem egytől egyig tökéletesek, de nagyrészt azért a székünkhöz szögeznek minket.
A Halálos iram tengerentúli bevételi mutatóiból egyébként egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy az amerikaiak igencsak ki voltak éhezve egy efféle verdás-csajos-Vin Dieseles mókára. A szakértők előrejelzéseit jócskán felülmúlva, közel megduplázva azokat, a Halálos iram 2009 eddigi legjobb nyitását produkálta az első napon elért 30 millió dolláros bevételével. Egyes elemzők még a gazdasági válsághoz is kötötték ezt az elsöprő sikert, az emberek ugyanis minden bizonnyal igyekeznek elmenekülni a valóság elől, felhőtlenül akarnak szórakozni, és legalább 2 órácska erejéig megfeledkezni a mindennapos gondjaikról. Ki tudja, lehet benne valami. Megjegyzem, ironikus a párhuzam, amit egy autócentrikus akciófilm népszerűsége és az amerikai autóipar összeomlása között lehet húzni.
A Halálos iram egy agyatlan, kicsit sem eredeti, de ennek ellenére rendkívül élvezetes akciófilm. Csak akkor tudom ajánlani, ha képes vagy a mozi előtt kint hagyni a józan eszed, majd a film befejeztével újra visszatenni azt fejedbe. A Halálos iram tipikusan olyan film, amihez nem kell más, mint popcorn, kóla, és kényelmesen hátradőlni székünkben. Még az autókat sem kell feltétlenül imádnod. Nem vitás, lehetett volna sokkal jobb filmet is készíteni ezekből a hozzávalókból, de most ez van, és jelenleg bizony ez is megteszi.
Én ezek után inkább a remeteéletre adnám a fejem és mondjuk egy másik naprendszerben próbálnék hasonló témában cikkezni Gocsa, ezen nem tudom, hogy teszed majd túl magad, de ezt aztán megkaptad