Az Útvesztő filmkritika

A kezdő képsorok rögtön azzal fogadják a nézőt, hogy egy eszméletlen fiatalember egy felfelé haladó liftben tér magához, semmire sem emlékezve abból, hogyan kerülhetett oda, vagy hogy kicsoda ő egyáltalán. A húszas évei elején járó, rémült srác végül egy hatalmas tisztás közepén találja magát, ahol csupa hasonló korú, kivétel nélkül a férfiúi nemet erősítő sorstársa várja. Némi civódás után a fiúk apránként felvilágosítják arról, hogy egy óriási kiterjedésű, harminc méter magas falakkal körülvett labirintusba, az Útvesztőbe került, ahonnan még soha senkinek sem sikerült élve kijutnia, a havonta mindig egy újabb érkezővel bővülő, önfenntartóvá vált csoport tagjainak minden igyekezete ellenére.

Azonban a "zöldfül" Thomas (Dylan O'Brien), akinek az első nap csupán saját neve jut eszébe, nem hajlandó beletörődni sorsába, és idővel rejtélyes álmai révén egyre több részletfoszlányt képes felidézni ködbe vesző múltjából. Ráadásul a szörnyek lakta Útvesztő évek óta változatlan szabályai hirtelen veszélyesen módosulnak, amit sokan nem néznek jó szemmel, élükön a legújabb jövevénnyel szemben mindig is gyanakvó szószólóval, a túlélést és a biztonságot előnyben részesítő Gally-vel (Will Poulter). Az első lány, a Thomas nevét hajtogató Teresa (Kaya Scodelario) érkezésével pedig végleg felborul a korábbi rend, és megkezdődik a végső harc az életben maradásért, illetve az Útvesztőből való kijutásért és a külvilág sötét titkának megismeréséért.

Aki éjszakára kint marad, sosem tér vissza...

A fiatal szereplőgárda és a disztópikus világkép okán nyilvánvaló párhuzam vonható a szintén ifjúsági regényfolyamként indult Éhezők viadalával, emellett Az Útvesztő olyan modern sikertörténetek egyvelegének tekinthető, mint a Lost - Eltűntek vagy A legyek ura. További "tinédzsermozi-jellegzetesség", hogy a filmadaptációt az Alkonyat-széria producere hozta tető alá, a rendezésre pedig - engedve a könyvek rajongóinak - egy bizonyos Wes Ball-t kértek fel. Aki nem ismerné a nevét, a kezdetben vizuális effekteket készítő céget vezető Ball a Ruin című animációs rövidfilmmel robbant be a köztudatba, melynek online közzététele után valósággal felrobbant a fiatalok körében rendkívül népszerű Twitter csevegő- és megosztóoldal.

Nézzétek, ez egy csaj!

Az talán már a fenti felsorolásból is kitűnik, hogy az eredetiséget aligha lehet számon kérni a produkción (hiszen arról már a regény megszületésekor sem igen beszélhettünk), mely mindazonáltal egy korrektül összerakott első munkának tekinthető. A hasonló alkotásokra jellemző logikátlanságok és tudományosan könnyen kikezdhető szituációk, illetve magyarázatok itt is előfordulnak, és a megoldáshoz vezető információk folyamatos adagolása igencsak átlátszó, enyhén mesterkélt hatást kelt. Ugyanakkor az alkotók vitathatatlan érdeme, hogy a feszültséget végig fenn tudják tartani - ami már csak azért is fontos, mert lényegében erről szól az egész történet, sőt a teljes franchise.

Amikor a szörnyek és az indulatok is elszabadulnak

Noha magáról az Útvesztőről és a benne rekedt fiatalok helyzetéről már az elejétől kezdve süt a kísérleti labor érzés, a környezet és a díszletek viszonylag kevés CGI-t használó megalkotása kellőképp meggyőzőre sikeredett. Habár a cselekmény a végeredmény szempontjából eléggé kiszámítható, néhány jól adagolt fordulat gondoskodik arról, hogy ne legyenek üresjáratok, vagyis a tempóval nincs különösebb probléma - az esetleges mondanivaló viszont már más kérdés. Az Útvesztő ugyanis néha úgy tesz, mintha igazi tanulmányt szeretne elénk tárni a tartós stresszhelyzetben való emberi viselkedésről, illetve a csoportok pszichológiájáról, ami hiába sikerül neki néhány pillanatra, ha a narratíva egyébként többnyire túlságosan felszínes marad.

Készültök valahová, sorstársaim?

A hit, remény és kitartás mellett a jó és a rossz, illetve a szabadság fontosságának visszatérő, az amerikaiak számára oly fontos témája is felmerül, ami mindenképp értékelendő, még akkor is, ha végig érződik egyfajta sietség, hogy máris a következő krízispontra vagy akciójelenetre ugorhassunk. A szereplők tekintetében is leginkább típuskaraktereket kapunk: a kíváncsi és tettvágytól duzzadó protagonista, a támogató és az ellenlábas, a szövetségesek és hezitálók tábora, valamint a respektált hősök (a kiutat kereső Futárok) mind olyan sablonok mentén születtek, melyeket már számos alkalommal láthattunk. Ugyanakkor pozitívumként megemlítendő, hogy a fiatalok többségükben meglepően jó alakításokat nyújtanak, némelyikük pedig akár még komoly színésszé is válhat, ami jó ajánlólevél lehet számukra a későbbiekben akár nagyobb kihívásokat tartogató produkciókhoz.

A Futárok a kijutás élharcosai

Az Útvesztő mozgóképes adaptációja, habár számos hibától és klisétől szenved, helyenként elgondolkodtató és izgalmas, ezért a misztikus akciómozik kedvelői számára egyszer érdemes lehet a megtekintésre. Akit pedig mélyebben érdekel a téma, az alighanem jól teszi, ha elolvassa James Dashner könyvét, mivel gyanítható, hogy ez esetben is alaposabb leírással találkozik a mozis változathoz képest. A rajongók számára viszont mindenképpen biztató hír, hogy már bejelentésre került a folytatás megfilmesítése (The Scorch Trials - Tűzpróba), melyre a piacot igen jól ismerő Fox stúdió lényegében már azelőtt rábólintott, hogy az első rész eredményeit, vagy akár a második kötet megjelenését megvárta volna...

Mindenki egyért, egy mindenkiért

Az Útvesztő előzetes