Az Oscar-díjas Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja, 007 - Skyfall) ambiciózus alkotása kétségtelenül képes intenzív hatást gyakorolni a nézőire, és nem véletlenül vívta ki a szakma elismerését sem. A januári Golden Globe díjátadón mind a legjobb filmért (dráma kategóriában), mind a legjobb rendezésért sikerült learatnia a babérokat, a februárban esedékes Oscar-gálát pedig nem kevesebb mint tíz jelöléssel várhatja.
Ráadásul mindezt úgy sikerült elérnie Mendesnek, hogy a részben húzónévként bedobott, brit sztárszínészek (Colin Firth, Benedict Cumberbatch, Mark Strong) csupán nyúlfarknyi szerepekben láthatók, miközben a középpontban olyan fiatal, ám a tehetségnek szintén nem híján lévő színészeket láthatunk, akik a szigetországon kívül gyakorlatilag ismeretlenek.
Az 1917 ebben és még több más tekintetben is kissé Chistoper Nolan háborús mozijára, a Dunkirkre hajaz - a jelek szerint az elismerések tekintetében azonban jóval sikeresebb lehet annál.
Nem túl meglepő módon az 1917-es évben járunk, a sok millió ember életét követelő I. világháború idején, a nyugati fronton. Mind a német, mind az angol és szövetséges erők bevették magukat a lövészárkokba, gyakorlatilag hónapok óta csak állóháború dúl közöttük. Egyszer csak azonban a német hadsereg visszavonulni látszik, ami azonban a légi felderítés szerint nem más, mint csapda: a lövészek valójában néhány kilométerrel hátrébb várják ellenségeiket a tüzes pokol ígéretével.
Tom Blake őrvezető (Dean-Charles Champan) bátyja az előrenyomuló Második Zászlóalj tagja, ezért - működő telefonvonalak híján - Erinmore tábornok (Colin Firth) és a vezérkar őt és bajtársát, William Schofield őrvezetőt (George MacKay) bízza meg a feladattal, hogy az elvileg elhagyatottá vált frontvonalon keresztül elvigye az üzenetet a támadás leállításáról. Küldetése során Tomnak és Willnek számos nehéz pillanattal és borzalommal kell szembesülnie, ők azonban nem hajlandók feladni, míg meg nem találják veszélyben lévő társaikat...
Noha alapvetően mindkét film a háborúról szól, az 1917 narratívája és látványvilága nem is állhatna távolabb a Jojo Nyuszi ehhez képest mondhatni cukormázas tálalásmódjától. Sam Mendes és stábja végig maximális realizmusra törekedett, amiben még a realista ábrázolásról híres Nolan által készített Dunkirköt is bőven maga mögé utasítja.
A hadszíntéren, még ha átmenetileg nem is folyik harc rajta, ezernyi alattomos veszély leselkedik hőseinkre, úgyhogy néha még nézni is rossz, amin szó szerint kénytelenek keresztülmenni. Ráadásul a sajátos, szinte kizárólag kézi kamerával operáló fényképezés miatt úgy élhetjük át az eseményeket, mintha mi magunk is ott lennénk velük a fronton vagy a lövészárkokban.
Habár nézőként lényegében nem is teszünk mást, mint hogy a két katonát kísérjük, a dolog szinte egy pillanatra sem válik unalmassá. Az idő sürget, és mindig történik valami - hol a feszültség, hol a dráma hág a tetőfokára, vagyis Mendes nem hagyja elkalandozni a figyelmünket. Akad ugyan egy néhány perces jelenetsor, ahol a művészi kifejezés oltárán áldozva leragad néhány percig, ezt leszámítva azonban vagy izgulhatunk hőseinkért, vagy egyszerűen csak szörnyülködhetünk az általuk átélt "élményeken".
Ha pedig éppen nem zajlik semmi különös esemény, a szereplők közötti dialógusok szinte észrevétlenül építik a háttérsztorit és a karaktereket. Miközben egyre többet tudunk meg ezekről a srácokról és történetükről, fokozatosan hús-vér lényekké válnak a szemünkben, akik valójában nem többek egyszerű átlagembereknél.
A játékidő előrehaladtával ellenben egyre kevesebb lesz a párbeszéd is - ahogyan a küldetés fokozatosan reménytelenebbé és elkeseredettebbé válik, úgy veszi át a helyét az audiovizuális élmény és Thomas Newman változatosságában kiváló filmzenéje.
Az 1917 elsősorban a bajtársiasságról, a kitartásról és a hősiességről szól, ami sok esetben nagyrészt az adott helyzet függvénye. Nyilván senki sem szeretne részt venni egy hasonlóan rettenetes dologban, mint amilyen egy háború, de ha már ott van, és van egy küldetése, amit véghez kell vinnie másokért - főleg, ha sokak életének megmentéséről van szó - akkor mindent elkövet a siker érdekében.
Így lesznek hősök az átlagemberekből: egy nem hétköznapi szituáció nem hétköznapi tettekre sarkallja őket. A dologban ugyanakkor nincs sok köszönet - az áldozatok nagyban feledtetik az esetleges sikerélményt, és az ember csak a kötelességét teljesíti, nem holmi jutalom vagy kitüntetés reményében harcol vagy teljesíti a rárótt feladatokat.
Bár nem könnyű végignézni és megemészteni őket, azért fontos, hogy készüljenek hasonló filmek, hogy ne feledjük el, milyen iszonyú és értelmetlen tud lenni egy igazi háború. Nekünk, akik már békében nőttünk fel és mindig abban éltünk, az tűnik a természetes állapotnak - pedig bizonyos szempontból egyáltalán nem az, ezért jól tesszük, ha nagyon vigyázunk rá...
1917 / 1917 (2019)
egy popcornt kérek kólával!- Műfaj: Háborús
- Hazai premier: 2020. január 23.
- Rendezte: Sam Mendes
- Hossz: 119 perc
- Szereplők: George MacKay, Dean-Charles Chapman, Andrew Scott, Richard Madden, Claire Duburcq, Mark Strong, Colin Firth, Benedict Cumberbartch
- Forgatókönyv: Sam Mendes, Krysty Wilson-Cairns
- Operatőr: Roger Deakins
- Vágó: Lee Smith
- Zene: Thomas Newman
- IMDb: 8579674
- Gyártó: DreamWorks Pictures
- Forgalmazó: Freeman Film
- Honlap: 1917.movie