Mientras duermes, egy spanyol thriller, dráma keveréke, rendezője pedig nem más, mint a korábbi horror filmjeiből már ismert Jaume Balagueró (REC), akinek mindig sikerül különleges hangulatot teremtenie filmjeiben, és ezúttal sem történt másképp, ahol a főszereplő egy pszichopata férfi.
A film középpontjában César (Luis Tosar), egy barcelonai lakóház különös, örökké boldogtalan portása, és karbantartója. Kedvenc hobbija a boldogság kiiktatás környezetében, még saját anyját is megríkatja, ha a kedve úgy tartja. A lakóház közösségét sikerült megfertőznie az idő folyamán, a legtöbb ember boldogtalan, nem törődik semmivel, kivéve egy valakit, a gyönyörű Clara-t.
Clara minden reggel nagy mosollyal távozik a házból, főszereplőnk viszont nem bírja ezt elviselni, ezért lépéseket tesz annak érdekében, hogy mindez megváltozzon. Belopakodik a lány életébe, aki erről mit sem sejt. Furcsa dolgok történnek vele, aminek felelőse egy különös lény, aki éjszakánként kísérti, és az ágya alatt lapul. Egyre durvább tettek követik egymást, és nem tudni hol a vége.
Nem, nem a mumus.
César karaktere talán a világ legunszimpatikusabb emberei közé tartozik, azonban a film az ő beteg lelki világára van kihegyezve, és lassan kezdjük átlátni a gondolkodásmódját, ahogy bemutatják az ő nézőpontjából a cselekmények sorozatával. Egyetlen dolog élteti, és nem hagyja, hogy saját életének véget vessen, mások nyomorúságát látni, boldogtalanná tenni a körülötte élőket, legyen az nő, férfi, vagy gyermek, mindezt bármilyen eszközzel.
Amit ki nem állhat.
Emberünk azonban könnyelművé kezd válni, és csőstül jön a baj. Az események felpörögnek, a helyzete egyre durvább beavatkozásokra kényszerítik. Clara örök vidámsága nem szűnik meg, és César elbizonytalanodik, hogy sikeres lehet e egyáltalán az akciója. Ekkor viszont lépésre szánja el magát, amire nem igazán számított, hogy meg kell tennie. Vajon mi sülhet ki belőle?
Esetleg valami jó?
Nagyon nyomasztó hangulata van a filmnek, normális ember nehezen fogja fel, hogy mi értelme is lehet a tettek sorozatának. Némi hasonlóság található a Dexter című sorozat karakterével, azonban filmünk főhősével ellentétben előbbi szerethető karakter volt. Luis Tosar kiváló alakítást hoz le a végéig, a kíméletlen, és a boldogságra képtelen személyiséget tökéletesen megjelenítve, és folyamatosan csapdába csalva minket, hogy mi is állhat valódi szándéka mögött, egészen a lezárásig, ami zseniális.
Vagy valami rossz?
Kifejezett horror filmről nem beszélhetünk, sokkal inkább pszichothriller, de mégis egy rémisztő eleme van, amit a realisztikusságának köszönhet. Bárkivel megtörténhet, és csak nem is sejtheti, hogy élete miféle fenyegetettségnek van kitéve. A világ sötét, önző és kegyetlen, ha csak a legkisebb jót is felfedezik az emberek, rögvest tönkreteszik. Egy César pedig bárki életébe beférkőzhet.
