Mielőtt azonban sebtében nekiállnánk elkészíteni, és részletesen testre szabni a szimulált számítógépünket, még szükséges, hogy megismerkedjünk a virtualizációs alkalmazásunk néhány alap eszközével.

Virtuális médiakezelő
A VirtualBox ezen beállítási lehetősége a „Fájl” menüben a „Virtuális média-kezelő…” menüpont indításával érhető el. A megjelenő ablak három jól elkülöníthető részre osztható, az első a gyorsmenük, amelyek segítségével új médiát tudunk hozzáadni, vagy törölhetjük a meglévőeket, illetve az „Enged” gomb segítségével leválaszthatjuk az adattárolót az adott virtuális gépről. Ezeken kívül van még egy opció, ami csak a merevlemezek esetén érhető el, ez pedig az új háttértár létrehozásának lehetősége az „Új” feliratú gombbal. A másik jól elkülöníthető része az ablaknak a lapfülek, melyekből hármat láthatunk: „Merevlemezek”, „CD/DVD képek”, valamint a „Floppy képek”. Az ablak alsó részén pedig az úgynevezett információs sáv látható, ahol az éppen kijelölt virtuális médiáról tekinthetjük meg az alapvető információkat, mint például:

A média elérési útja a gazda számítógépen.

Második ként pedig, hogy melyik virtuális gép használja éppen az adott médiát (melyik géphez van csatolva).

A „Merevlemezek” fülön az információk kiegészülnek a látszólagos háttértár típusával.

Látszólagos médiák kezelése
A virtuális médiakezelőn belül a különböző adattároló típusokhoz tartozó lapfüleket kijelölve tudjuk manipulálni az egyes médiákat, így a „CD/DVD képek” fülön belül az optikai adattárolókról készült „iso” formátumú képfájlokat kezelhetjük. Itt a lemezképfájlok közé a fentebb bemutatott gyorsmenük segítségével tudunk újat hozzáadni, illetve meglévőt törölni.

A „Floppy képek” fül talán a legkevesebbet használt lehetősége a virtuális médiakezelőnek, itt értelem szerűen a floppy lemezekről készült képfájlokkal tudunk műveleteket végezni, ami fontos, hogy „RAW” formátumúnak kell lenniük az itt megtalálható lemezképeknek.

A médiakezelő ablakában a „Merevlemezek” feliratú fülön belül a virtuális háttértárolók manipulálására van lehetőségünk. A szimulált számítógépek létrehozásakor beállított HDD-k automatikusan ide kerülnek, valamint lehetőségünk van létrehozni új látszólagos adattárolókat. A vendég környezet háttértárolói „vdi” kiterjesztésű állományokként jönnek létre a gazda számítógépünk merevlemezén, és az egyik legfontosabb tulajdonságuk, hogy mindegyik ilyen fájlnak van egy egyedi azonosítója, „UUID”-je, aminek a következménye, hogy ezek a látszólagos háttértárolók egy egyszerű másolással és átnevezéssel nem klónozhatók, csak egy parancssori utasítással (VBoxManage clonehd „másolandó merevlemez neve, elérési útja” „a létrehozandó új állomány neve, elérési útja” –format VDI).

Új merevlemez készítése
Látszólagos merevlemezeket a virtuális médiakezelő fent említett „Merevlemezek” fülén, az „Új” feliratú gomb segítségével elindított „Új virtuális lemez” varázsló segítségével tudjuk létrehozni. A megjelenő ablakban legelőször ki kell választanunk a szimulált háttértár típusát, ami kétféle lehet: „Dinamikusan növekvő tároló”, vagy „Fix méretű”. Az első eseteben a létrehozáskor egy kis hely igényű állomány jön létre, majd ahogyan a látszólagos háttértáron végzett műveletek megkívánják egyre növekszik a fájl mérete, egészen addig amíg a létrehozáskor megadott értéket el nem éri. A másik lehetőség választásakor rögtön a létrehozáskor lefoglalásra kerül a gazda gép háttértárolóján a beállított maximális méretű „vdi” kiterjesztésű állomány. A következő és egyben utolsó lépés a szimulált háttértárak létrehozásakor, a maximális méret, és a gazdagépen való elérési út megadása, amint ezeket megadtuk már el is készült a új virtuális merevlemezünk.

Az első virtuális gép
A szimulált gépünket a VirtualBox ablakában az „Új” feliratú gyorsmenü indítására megjelenő varázsló segítségével néhány lépésen keresztül tudjuk létrehozni. A példa kedvéért most készítsünk egy vendég környezetet a Linux Mint 9 számára, mivel ezen terjesztésnek nincs előre beállított konfigurációja, ezért egy kicsivel több teendőnk lesz a szimulált számítógép létrehozása során, mint normál esetben. A varázsló elindítása után az első amit szükséges megadni az a látszólagos környezet neve, ez most legyen „LinuxMint9” (érdemes beszédes nevet választani, hogy jól azonosítható legyen a létrehozott vendég számítógép, valamint ezt a nevet kapja meg a létrehozandó virtuális merevlemez is). Ezen a lapon még ki kell választanunk az operációs rendszer típusát, esetünkben ez „Linux”, ezen belül még meg kell adnunk a verzióját, ez pedig a „Linux 2.6” (a 2.6-os kernellel rendelkező terjesztésekhez szükséges, a mai disztribúciók ilyenek).

Miután megtettük ezeket a beállításokat, a következő lépés a szimulált számítógépünk által használt memória méretének konfigurálása. Ennek az opciónak a beállítása nagyban függ a fizikai gépünkben levő RAM méretétől. A vendég környezet operációs rendszerének a verzióját az előzőekben „Linux 2.6”-ra választottuk meg, ezért a használható operatív tár mérete automatikusan 256 MB-ra lett beállítva. Itt viszont érdemes ezt az értéket magasabbra állítani, például 512 MB-ra, hogy elfogadható sebességgel működjön a feltelepítendő operációs rendszer.

Ezt követően pedig a szimulált merevlemezek létrehozása van hátra az „Új virtuális lemez” varázsló segítségével, a korábban bemutatott módon. Érdemes a következő opciókat az alapértelmezett értékeken hagyni, vagyis új „Dinamikusan növekvő tároló”-t készíteni a felajánlott lemezmérettel („Linux” operációs rendszer típust választva ez 8 GB), a megadott néven.

Mindezen beállítások megtétele után már csak egy összefoglalót kell megtekintenünk az elvégzett munkánkról és ezzel már el is készültünk az első virtuális környezetünkkel.

A látszólagos számítógépünk testreszabása
Mielőtt elindítanánk a vendég rendszerünket és nekiesnénk az operációs rendszer telepítésnek, nézzük meg milyen lehetőségeket biztosít számunkra a VirtualBox eme környezet finomhangolására. A példa kedvéért az alábbi lehetőségekkel fogjuk bővíteni a szimulált számítógépünk képességeit:

Módosítjuk a pillanatképek tárolására szolgáló könyvtárat.

Megnöveljük a videó memória méretét, valamint engedélyezzük a vendég környezetünk a 3D képességét.

Floppy vezérlőt adunk a látszólagos környezetünkhöz.

Egy a gazdagéphez csatlakoztatott eszköz használatát engedélyezzük a vendég környezetünk számára, valamint Új USB szűrőt adunk a vendég környezetünkhöz.

A virtuális környezetünk finomhangolásának első lépéseként jelölük ki a látszólagos számítógépünket, majd kattintsunk a „Konfigurálás” feliratú gyorsmenün. A megjelenő ablakban a látszólagos számítógépünk szinte összes tulajdonságát tudjuk módosítani. Ez az ablak két részre van felosztva, a bal oldali részen találhatók a beállítási lehetőségek fő kategóriái, szám szerint kilenc, míg a jobb oldalon láthatjuk az egyes konfigurációs lehetőségeken belüli további opciók.

Mielőtt módosítanánk a pillanatképek tárolására szolgáló könyvtár elérési útját, először ismerkedjünk meg a pillanatfelvétel fogalmával. A VirtualBox ezen eszközének segítségével a látszólagos gépünk működés közbeni állapotáról tudunk mentést készíteni, így későbbiekben, ha a munkánk során egy olyan műveletet hajtunk végre aminek nem kívánt eredménye lesz, akkor egyszerűen vissza tudunk térni a mentett állapothoz.

A pillanat felvételek tárolására szolgáló könyvtár elérési útját az „Általános” beállítások között, az ablak jobb oldalán a „Haladó” fülön belül tudjuk módosítani. A „Pillanatkép mappa” opciót kell megváltoztatnunk úgy, hogy abban a könyvtárban ahol a „HDD” és a „VirtGep” könyvtárakat létrehoztuk, készítünk még egy katalógus állományt „Pillanatképek” néven. Ezt követően az imént elkészített könyvtáron belül létre hozunk egy a látszólagos számítógépünk nevével megegyező mappát, és ezt adjuk meg a „Pillanatkép mappa” elérési útjának. Erre a beállításra azért van szükség, mert amikor pillanatképet készítünk az adott vendég számítógépről, akkor a keletkezett állományok igen nagy méretűek lehetnek, és ezek a fájlok gyorsan megtöltik a rendszer partíciót, illetve Linux esetén a „home” mappánkat.

A következő opciók amit módosítunk a példánkban azok a „Képernyő” fő kategórián beül a „Videó” fülön találhatók. Itt a használható videó memória méretét tudjuk a megfelelő méretűre állítani, ez az érték alapértelmezetten 6 MB-ra van állítva (ha nem futtatunk grafikus felületet a vendég számítógépünkön, akkor ez az érték megfelelő) köszönhetően annak, hogy a vendég környezet létrehozásakor az operációs rendszer verziójának „Linux 2.6”-ot adtunk meg, most ezt módosítsuk 32 MB-ra. Szintén ezen a lapon levő „Bővített képességek” kategóriában engedélyezhetjük a 3D gyorsítást.

A „Tároló” kategórián belül tudjuk kezelni a virtuális vezérlőket (IDE, SATA, SCSI, SAS, Floppy), és ezekhez tartozó csatolásokat. Ezen a lapon a „Tárolófa” alatt láthatóak a fent említett, alapértelmezetten hozzáadott egységek, valamint a hozzájuk tartozó látszólagos meghajtók. A tárolók listája alatt jobbról a második nyomógomb segítségével tudjuk egy listából kiválasztva az új floppy vezérlőt elkészíteni a szimulált számítógépünkhöz. Ezek után már csak egy virtuális hajlékonylemezes meghajtót kell hozzáadni a vendég környezetünkhöz. Ezt úgy valósíthatjuk meg, hogy kijelöljük a frissen létrehozott egységet, és a tárolók listája alatti ikonok közül a bal oldalira kattintva egy új csatolást rendelünk a fentebb létrehozott szimulált vezérlőhöz. A „Tároló” kategórián belül van még egy fontos beállítás, ami igazán a Linux operációs rendszert használókat érinti. Ez az opció a „Gazda I/O cache használata” névre hallgat, és amennyiben nem jelöljük be a virtuális merevlemezhez tartozó vezérlőnél, akkor a gazdagépen EXT4 fájlrendszert használóknál nem fog elindulni a szimulált számítógép.

Az USB eszközök kezelését értelem szerűen az „USB” kategórián belül tudjuk elvégezni, itt az ablak jobb oldalán levő gombokkal tudunk új eszközöket hozzáadni a virtuális gépünkhöz. Elsőként egy új szűrőt adunk hozzá, ezt a jobb oldali legfelső gomb segítségével lehet megtenni. Ennek az új szűrőnek legfontosabb jellemzője, hogy minden a gazda számítógépünkhöz csatlakoztatott USB eszközre illeszkedni fog, azaz a látszólagos gép futása közben a fizikai gépünkhöz csatlakoztatott eszközt is detektálni tudja. Amint ezzel készen vagyunk, akkor ugyanitt az ablak jobb oldalán felülről a második gomb segítségével egy már a gazda géphez csatlakoztatott USB eszköz paramétereivel rendelkező új szűrőt hozhatunk létre. Ennek a fő tulajdonsága, hogy ez csak a kiválasztott eszközt tudja majd azonosítani a későbbiekben a virtuális számítógépen belül.

Operációs rendszer telepítése a vendég környezetre
Miután elkészítettük a látszólagos számítógépünket és megtettük a szükséges beállításokat, ezután már elkezdhetjük telepíteni a kiválasztott operációs rendszerünket. Első lépésként indítsuk el a kijelölt szimulált számítógépünket a „Start” feliratú gombra kattintva, majd a megjelenő vendég környezetünk ablakában először megjelenik egy figyelmeztetés, hogy az „Automata billentyűzet-elkapás” bekapcsolt állapotban van. Amint ezen a figyelmeztető ablakon továbblépünk, már is indul a virtuális gépünk, pontosabban rögtön egy hibába botlunk mégpedig, hogy nincs olyan média csatolva amiről indítható lenne a látszólagos rendszer.

A problémát könnyen orvosolhatjuk, ha az adott virtuális gép ablakában az „Eszközök” menü „CD/DVD eszközök” menüpontjából kiválasztjuk a csatolni kívánt lemezképfájlt. Amennyiben az imént említett menüben nem találjuk a használni kívánt telepítő képfájlt, akkor a fent bemutatott menüből elindítható a médiakezelő, és itt hozzáadhatjuk, majd csatolhatjuk az installáló médiát. Szintén ebben a menüben tudjuk, megadni a vendég rendszerünk számára, hogy a gazdagép optikai meghajtóját használja, ehhez a „Gazda eszköz” opciót kell kijelölnünk.

Ezek után a telepítő már a gazdagépen megszokott módon fog elindulni, az installációs folyamaton végiglépkedve (helyi beállítások, particionálás, felhasználók megadása) már is egy működőképes rendszert kapunk. A virtuális számítógépünk telepítés utáni újraindításakor célszerű az „Eszközök” menü „CD/DVD eszközök” almenüjében lecsatolni az installálás előtt felcsatolt médiát, így a látszólagos számítógépünk az újraindítást követően már a frissen telepített operációs rendszerrel fog indulni.

Előretekintés
A cikksorozat jelenlegi részében eljutottunk odáig, hogy feltelepítettük a kiszemelt operációs rendszerünket, így a következő részben kényelmesebbé tesszük a szimulált számítógépünk használatát az integrációs szolgáltatások telepítésével, valamint megnézzük ennek a szolgáltatásait. Ezen kívül áttekintjük miként kezeli a VirtualBox a szimulált hálózatokat, és bemutatásra kerül néhány parancssori utasítás, ezen kívül átnézzük a pillanatképek készítését. Végül pedig áttekintjük a látszólagos számítógépekhez biztosított RDP szolgáltatást.