WipEout HD teszt

Ezután egy félresikerült generációváltás következett, a végtermék megítélése a mai napig vitatott téma, bizonyos körökben, hiszen az első és egyben utolsó PlayStation 2-es epizód nem az elvártak szerint állt össze, egy egésszé. Az ekkor már Studio Liverpool néven tevékenykedő csapat nem is erőltette tovább a dolgokat, megvonták tőlünk a szuperszonikus száguldás mámorító érzését és vissza sem kaptuk, három, hosszú esztendőn keresztül. A sorozat ugyan mégis folytatódott, de már a Sony újonnan bemutatkozó PlayStation Portable-jén. A produktum telibe trafálta a szaksajtó és a játékosok szívét egyaránt, így két éven belül jött is a folytatás, WipEout Pulse címmel. Innen csupán egyetlen lépés választ el minket a jelentől, amikor is, első ízben kóstolhattunk bele, hogy milyen érzés megélni, a jól ismert koncepciót a mai, létező legmagasabb felbontáson, a legsimább frame rate produkálása mellett, a legbivalyabb konzolberendezésen. A leg-ek csak úgy tobzódnak, ha róla beszélgetünk.

A legfrissebb WipEout elegánsan a HD utótagot viseli magán, okkal teszi ezt egy hangzatos alcím, vagy sorozatszám használata helyett, hiszen nem egy vadonatúj epizóddal mutatkozik be a 13 esztendeje elstartolt sorozat, hanem egy újragondolással, egy vizuálisan maximális szintre tornászott egyveleggel. Ebből kifolyólag lehet ismerős a felépítés, valamint a vizuális megjelenés mindazok számára, akik legyűrték a két PlayStation Portable-ön megjelent epizódot, a Pure-t és a Pulse-t. Mind a pályák, mind a járművek, mind a zenék, mind pedig a játék szisztémája a portábilis verziókból kölcsönzött darabok.


A WipEout HD egy kellemes turmix, felfogható egy, az utóbbi sikereket méltó módon összefoglaló alkotásként, amely ezúttal kizárólag a digitális disztribúció csatornáján csordogál a felhasználók irányába. A produktum nem kapott lemezes kiadást, csak a PlayStation Store-on lelhető fel, vásárolható meg, igen kedvező pénzösszegért cserébe. Bizonyára a legelkötelezettebb megszállottak egy valódi folytatást reméltek annak idején a Studion Liverpool-tól, de a brit csapat úgy döntött, a meglévő matériákkal kíván dolgozni, azokat látványban, valamint audió élményben a lehető legmagasabb szintre tornássza, hogy a méretes FULL HD paneleken és a többcsatornás házimozi rendszereken is lehengerlő legyen az időnként gyomorforgató száguldás. Hosszú ideig vártunk, hogy megkaparintsuk az anyagot, plusz elszenvedett közben megjelenésbeli eltolást is, de végre itt van, rendben van, a recept működik, sőt mi több, egyenesen bamba ámulatba ejtett többünket a végeredmény. Mi kellett ahhoz, hogy olvadjunk, mint szűz tini lány az első éjszakán, a szexuális töltésű bókok viharában? Tarts velünk, hogy kiderüljön.


A WipEout HD indítása után eldönthetjük, hogy mely játékmódban kívánunk elsőként pályára állni. A Campaign módozat rejti magában a szokásos bajnokság sorozatot, amelynek felépítése a Pulse-ból kölcsönzött, rácshálós koncepcióra épül. Mint ahogyan az lenni szokott, több versenyosztályra, (Uplift, Warped, Frenzy, Vertigo, Head Rush, Speed Freak, Dropzone, Meltdown) ha úgy tetszik, eseményre bomlik a bajnokság, előrehaladván a játékban egyre nehezebb dolgunk lesz, hiszen nem csupán a sebesség fokozódik hanem, a megnyíló pályák is egyre bonyolultabb vonalvezetést kapnak, emellett a körök teljesítésére szabott idők is jócskán szűkösebbek lesznek. A Campaign-ben ötféle-fajta versenyszám kapott helyet, ebből kettő verseny az idővel (adott kör és adott futam leosztásban), egy Zone és kettő pedig verseny alapú (szimpla verseny és mini bajnokság) játékmód, ezek váltogatják egymást.

Ha elértük a továbbjutáshoz szükséges pontszámot, akkor megnyílik a következő szint, amely már keményebb kihívás az előzőnél, és ha kellően kitartóak vagyunk, akkor így megy ez az első Uplift eseménytől egészen a nyolcadik szintig, összesen ennyi került bele a játékba. A Campaign módban lehetőségünk nyílik trófeákra vadászni, illetve az itt elért sikereink után nyílnak meg a pályák a Race Box-ban, valamint különféle extrák birtokába is juthatunk. Ez utóbbival nem leszünk elkényeztetve, nyerhetünk néhány újabb csapatot/járgányt a meglévőkhöz, a siklóink számára két újabb karosszériafestést, valamint egy klasszikus HUD is előcsalható ily módon.


A készítők összesen nyolc pályát szántak összegereblyézni a két handheld epizódból, valamint ezek reverse változatai (ezek kivitelezése volt a játék késésnek oka, a hivatalos magyarázat szerint) is megnyílnak a játék folyamán. Hat darab lokáció nyert beléptetést a HD-be a Pure-ból (Chenghou Project, Sol 2, Vineta K, Sebenco Climb, Anulpha Pass ? Delta expansion pack -, Ubermall ? Gamma expansion pack -, és csupán kettő a PlayStation Portable-ös folytatásból, a Pulse-ból (Moa Therma, Metropia). A pályák radikálisan eltérő nehézségi szinttel és vizuális környezettel lettek felruházva, a változatosságban gyönyörködni vágyó játékosok igényeit maximálisan kielégítendő.

A bajnokságon kívül egy masszív multiplayer szekció is ékesíti a lehetőségeink tárházát, ez lehet osztott képernyős (vertikális, horizontális) offline, két fő számára, valamint online is összemérhetjük tudásunkat, maximum hét másik racer ellen. Hatalmas pozitívumként éltem meg, hogy van voice chat funkció, lehet verbálisan osztani a riválisokat kedvünkre. A Race Box szekcióra külön nem térnék ki, ez a módozat tartalmazza a már megnyitott pályák tét nélküli újrajátszását, sima free play leosztás, nem sok vizet zavar, illetve mégis, ha gyakorolni támad kedvünk az irányítás fortélyait. A vezérlést sem érték radikális változások, - leszámítva a tilt szenzoros kormányzás lehetőségét - marad minden a régiben, bár a Barrel Roll mozdulatot nem láthattuk a korábbi epizódokban, ezt a jobb, bal, jobb, illetve bal, jobb, bal iránykombinációkkal csalogathatjuk elő az ugratók utáni, levegőben töltött időszakokban.


A mozdulat sikeres kivitelezése pár pillanatig megfejeli a sebességünket, teszi mindezt a pajzsunk energiaszintjének rovására. Használjuk tehát taktikusan és körültekintően, mert a WipEout HD-ben nincsenek szerviz bokszok, amiken átsuhanva regenerálódik a pajzsunk. Van viszont egy roppantul hasznos, új funkció, amely a kezdő pilótákat kisegítheti a csávából, ez pedig a pilóta assziszt. Amennyiben aktiváljuk a segítséget, a virtuális rider-ünk automatikusan távol tart minket a pálya szélén lévő falaktól, ezáltal elkerülhetővé válnak a nagyobb, lassító hatású súrlódások, de egy idő után érdemes e nélkül száguldozni, mert túlságosan is megkönnyíti a dolgunkat, megfosztva minket a játék egyik legfőbb izgalmától.


A színes panelekről fegyvereket és egyéb, időleges funkciókat vételezhetünk (extra boost, autópilóta, energia pajzs), a kék nyilak felett elsuhanva pedig, egy boost fröccsöt eszközölhetünk, a hajónk számára, kiemelten fontos szerephez jutnak az idő elleni versenyeknél, tanuljuk meg elhelyezkedésüket, mert ellenkező esetben a sikereink egy idő után elmaradnak majd. Új pusztító fegyverekkel nem találkoztam, a régiek hivatottak lassítani, leamortizálni, esetenként ?ekszplodálni?, azaz megsemmisíteni az ellenfeleinket. Elsüthetjük a követő rakétáinkat, tüzelhetünk gépágyúból, vagy szabadjára ereszthetjük a megrázó erejű rengést, amely az egész pályán végigsöpörve tör borsot a többiek orra alá. A számunkra nem kívánatos felszerelést akár el is dobhatjuk menet közben, hogy legyen helye a hasznosabb holminak.

Mint azt már érintettük is fentebb, a zenei repertoár sem újult meg, cserébe 5.1-es keverésben csendülnek fel az ismerős dallamok, a Booka Shade-től, a Kraftwerk-től, a Stanton Warriors-tól, a Noisia-tól és még néhány, igen neves, electro stílusban mozgolódó előadótól. Megmentőként érkezett a játékba a custom soundtrack alájátszási lehetőség, így ha már az idegeinket tépkedik a ronggyá játszott, gyári dallamok, saját számokkal helyettesíthetjük azokat. Sokat dob a játék egyébként is változatlanul fenomenális hangulatán, ha a személyes kedvenceink ritmusaira faljuk a kilométereket. A menüben ki-be kapcsolható a zenék effekt díszítése, így ha on álláson hagyjuk, akkor az alagutakban, zárt terekben a versenyek alatt dübörgő muzsika visszhanghatást kap, illetve a pajzs aktiválásakor elhalkul a háttérzene, illusztrálva az erőtér hangszigetelési képességét, meggyőző megoldások, élveztem minden alkalommal.


A Zone versenyeket külön kiemelném, ugyan lényegükben azok sem változtak, a köréjük épített látvány viszont valami káprázatos. Adott egy tuning sikló, valamely pálya cyber kivetülése, amelyen a fék használata nélkül kell az egyre fokozódó tempó mellett, a lehető legtöbb kört megtennünk, így jutva el a minél magasabb zónaszámokig. A kanyarodást rásegítő fékszárnyak működnek ilyenkor is, de mérsékelni a fokozódó tempót mi nem tudjuk. Úgy érdemes ezt a vizualitást elképzelni, mintha egy HD Rez univerzumban száguldoznánk, ahol időszakonként egy végigszáguldó áramlat újabb és újabb színkompozíciókba öltözteti a körvonalakból létrehozott lokációt. Ilyenkor az útvonal felszíne equalizer ként pulzál, az adott zene ritmusára. Én ettől extázisba zuhantam és képtelen voltam betelni a prezentált látvánnyal, olyan vibráns és telt színvariációk jelennek meg a Zone-ban, amelyekhez foghatót még nem tapasztalt emberi látóideg mostanáig. Ilyenkor örülök csak igazán, hogy Bravia TV mellett voksoltam.


A grafikát egyébként sem érheti negatív kritika, a Studio Liverpool egy kisebb bravúrt kalapált össze, WipEout HD címszó alatt. Az előzetesen beígért 1080p/60fps makulátlanul meg is jelenik, realizálódik, nem PR fogás volt csupán annak beharangozása. Az ultra sima frame rate, a brutális kidolgozottság és a káprázatos szín/fény orgia valóságos eye candy, ajándék a szemnek, adrenalin fröccs a szervezetünknek. A fizikai modell érezhető fejlődésen esett át, amely a fegyverek találatakor, illetve az ütközések bekövetkeztekor nyilvánul meg, látványosan hangsúlyosabbá téve azokat, mint korábban. A becsapódáskor az egész képernyő beleremeg, ezt hatásos hangeffektek is kísérik, így fokozva a meggyőző hatást. A hang szekció is hozza az elvárt, magas minőséget, a géppuska ropogásától, az említett visszhangokon át, a Dolby Digital audio-térig minden úgy és ott szólal meg, ahogyan azt elvárjuk egy profi mestermunkától.

A sebesség érzékeltetésére motion blur effektet használtak a Studio Liverpool, megjegyzem, nem éppen fiatal tagjai. A körülöttünk lévő táj elmosódik az eszeveszett tempó hatására, így adva látványbeli mélységet a fékevesztett száguldozásnak. A fotómód újfent visszaköszön, lehetőségünk adódik a saját screenshot-ok gyártására (a cikkben szereplő képek is ily módon készültek). Fotózkodhatunk a versenyek végén, amikor az autópilóta veszi át a vezérlést, de ha úgy adódik, akkor mindezt megtehetjük a Pause menüben is, a játék alatt. Lehetőségeink tárháza kimondottan széles, használhatunk különféle hatásfokozó effektusokat, mint a pálya, illetve a siklók elmosása, beállíthatjuk a kívánt exponálási szöget, távolságot, valamint a bedönthetjük a virtuális kamerát bármely irányba, ezáltal tehetünk szert hatásvadászabb felvételekre.


Az elmentett fotók JPG formátumban tárolódnak a gépünk merevlemezén, azokat az XMB Photo szekciójában tudjuk megtekinteni, háttérképnek felhasználni, vagy barátoknak küldözgetni. Nagy segítségemre volt a feature, mert saját képekkel tehettem a cikket, ezáltal egyedivé. A Studio Liverpool már dolgozik a letölthető bővítményeken, amelyek extra pályák és járművek formájában fognak testet ölteni. Amennyiben ingyenesek lesznek, mint például a PlayStation Portable-ös Pure bónusz tartalmai is voltak, akkor megérdemli a legmagasabb pontszámot a szavatosság terén is, de így ez most kevés lesz, úgy érzem. A nyolc pálya gyorsan berögzül, főként, ha már volt hozzájuk szerencsénk a Pure-ban és a Pulse-ban is, az újdonság varázsa hamar a ködbe vész.


Akár félre is tehetném, hogy a sorozat megszállottja vagyok, elfogultság nélkül is a maximumhoz közeli pontszámokkal jutalmaznám a WipEout HD-t, nem érzem túlzásnak, mert valóban odatették magukat a tisztelt - megítélésem szerint -, középkorukat taposó alkotók. A grafikai megvalósítás szívbemarkoló, visszafogottságnak helye nincs. A ma elérhető legmagasabb felbontáson (1920x1080) produkálni a lehető legsimább animációt, ilyen sebesség és effektus parádé produkálása mellett, elismerésre méltó teljesítmény. A színek kavalkádja, a fények orgiája, a pályák megtervezése egyszerűen bámulatos, lélegzetelállító hatással bír az emberi egyedekre. Lehet a futuristic racer műfajt imádni, ugyanakkor legalább ilyen szinten, zsigerből gyűlölni is, tény, hogy nem a napjaink legnépszerűbb stílusa ez, abban biztos vagyok, hogy a szkeptikusok álla is helyreigazítást igényel az első találkozás után.

Bár az kezdeti sokkhatás alól kikecmeregve előfordulhat, hogy a rácsodálkozás mértéke az eltöltött idővel arányosan csökken majd, de ezt fogjuk rá a ?jót könnyű megszokni? szállóige hitelességére. A mozgásérzékelős vezérlés (érzékenysége kalibrálható) itt sem hozott maradandót, számomra egyenesen használhatatlan volt, faltól-falig tántorogtam a járgányommal, nem tartom valószínűnek, hogy bárki is sokáig nyüstölné a játékot ily módon, hamar megunható, mindemellett irdatlanul kitolja a nehézségi szintet, amivel e nélkül is jócskán meggyűlhet a bajunk a negyedik, ötödik szint magasságától kezdve. További problémám, hogy az előttünk tötymörgő siklókba rohanva drasztikusan lelassulunk, holott ezek lebegő járgányok, számottevő súrlódás nélkül, borzasztóan bosszantó jelenség, arról nem is beszélve, hogy sokszor a saját fegyvereink becsapódásából származó füstfelhő elfedi őket, így csak a frontálpuszi bekövetkeztekor észleljük ottlétüket, ami nekünk már úgyszólván késő.


A WipEout HD jött, láttuk, nyomtuk és győzött, nem orrhosszal, kilométerekkel hagyva maga mögött a hasonszőrű produktumokat. Megjegyzem, ebben a generációban csak a Fatal Inertia indult a babérokért, de a Studio Liverpool a sárba gyalázta a riválisként is aposztrofált alkotást. A WipEout-nak mindig is volt egy sajátos varázsa, bármely más stílusbelinél mélyebb hatás gyakorlására volt képes, ez a tulajdonság máig sem halt ki a sorozatból. A vele való időtöltés nem kívánt, sugárban való ürítési ingert is kiválthat a játékosból, ez az olykor szédítő sebesség, hullámvasútszerű pályavezetés párosításának eredménye, fantasztikus feeling, hogy ezt fizikai behatások nélkül is képes, pusztán a látvánnyal reprodukálni. Nagy bánatom, hogy nem vadonatúj pályákkal jelentkezett az első, de remélhetőleg nem az utolsó PlayStation 3-as WipEout, hanem egy ügyesen felturbózott remake csupán.


Az újdonság varázsa így hamar elvész, az elődök ismerete mellett, és csak a grafika, valamint az online módozat húzzák ki a sárból. Értékelni természetesen nem, mint újragondolást fogom, egy újszülöttnek minden vicc új alapon ez csak azokat fogja érzékenyen érinteni, akik betanulták a portábilis Pure és Pulse minden momentumát. Köszönettel adózom a Sony-nak, hogy visszakaptam egy hamisítatlan életérzést a régmúlt időkből, ez a WipEout kötelezően megvásárolandó, mert amellett, hogy egy valóságos adrenalin bombát hordoz magában, gyönyörködtet, szórakoztat, teszi mindezt nem egészen 4000, jó magyar Forintért. Öveket becsatolni!

#tv#