Wheelman teszt

/>Ez a film természetesen még nincs a kukába küldve, hiszen a tervek szerint kameravégre kapják a játék sztoriját, ami egy érdekes húzás lesz, de ne menjünk ennyire előre, maradjunk a jelennél, ami egy majdnem kiváló játékot eredményezett, Vin Diesel főszereplésével. A Wheelman-ben ugyanis nem csak háttérmunkálatokat végzett az úriember, hanem egoját felturbózva ő maga játssza a főszerepet, amihez az eredeti hangját és testi adottságait adta, hogy az összkép teljes legyen. Lássuk milyen sztorit sikerült kanyarítania hozzá az úrnak, ami akár még egy filmben is megállná a helyét.


A helyszín Barcelona, valamikor a napjainkban, főhősünk pedig Milo Burik névre hallgat, de feltűnően Vin Diesel-re hasonlít. A háttérben a bandák valamire nagyon készülődnek, az alvilág szinte pezseg, mi pedig, mint messiások érkezünk rendet rakni, mialatt egyszer ide, egyszer oda segítünk be, magyarán több végén égetjük a szálakat, míg végül ugyebár ezek összeérnek, és hatalmasat robbannak. A célunk tehát adott, a sztori pedig a szokásos klisé, semmi újdonság, semmi meglepő, megyünk, lelőjük akit kell, aztán nyugodtan aludhatunk tovább. A rivális bandák pedig természetesen közben elhullanak, de az idő addig nagyon hosszú, és sok helyen unalmas is.


Számos lehetőséget tartogat a játék, ezt már előre leszögezhetjük, lesznek nagyon érdekes küldetéseink, sőt mellékküldetéseket is bevállalhatunk, mindegyikből lesz bőven, hiszen Barcelona városa hatalmasra sikeredett (tényleg óriási), és szemfüles játékosok még néhány valóságból átmentett épülettel is találkozhatnak. A hatalmas játéktér ugyanakkor még nagyobb szabadságot is eredményez ugyebár, hiszen arra megyünk és azt teszünk, amihez csak kedvünk szottyan, lineáris vonal egyedül a főszálon figyelhető meg. Sok helyen akarva vagy akaratlanul, én ezt nem tudhatom, a Grand Theft Auto sorozathoz hasonlították a játékot, pedig ez egy elég nagy hiba. Természetesen van szabadon bejárható környezet, oké, mint száz másik játékban, lophatunk autót, mint ezer másik játékban, és lövöldözhetünk, mint kismillió másik játékban, de ettől ez még nem lesz egy GTA klón, mivel az irány teljesen más, és ha néhány ponton húzhatnánk is párhuzamot, ne tegyük meg. Nem érdemes.


A Wheelman alapjaiban más, ugyanis a hangsúly itt az autókon és az akción van, de olyan szinten, hogy a sandbox stílusban ilyent még nem, vagy csak nagyon ritkán láttunk. Realizmust természetesen senki se keressen stílusilag, hiszen maximálisan arcade kategóriába sorolható, és nagyjából olyan az egész, mint a Burnout sorozat autókázásai, párosítva a GTA szabadságával, hozzáadva egy csipetnyi Vin Diesel-t, hiszen az fontos, de nagyon. Ebből már ki is található, hogy a játék nagy részét kettő, négy, vagy még több keréken fogjuk eltölteni, hiszen az autós üldözések lesznek a legfontosabb elemei a játéknak. Ez azonban nem csak a sablonos, ráfekszek az előre gombra és üldözöm akit kell skatulyába helyezhető, hanem Diesel bácsi sikeresen feldobta néhány aprósággal ezt a fícsőrt. Lássuk mik ezek. Az egyik legjobb ötlet szerintem az autóból-autóba ugrálás, hiszen ez lehetővé teszi a megállás nélküli továbbhaladást, ezzel pedig segítve a pörgős játékmenetet. A lényege, hogy ha már négykerekűnk nagyon összetört (ami nem alapfeltétel), akkor megnyomjuk az arra alkalmas gombot, és egy mozdulattal át is repülünk az előttünk haladó járműbe. Onnan illedelmesen kirúgjuk a sofőrt, mi pedig átvesszük az irányítást, és robogunk is előre. Ez azonban még nem minden. Mivel nem csak mi fogunk üldözni, hanem minket is meg fognak kergetni néhányszor, kaptunk néhány autóban alkalmazható kombót. Az egyik az úgynevezett "ciklon lövés". Használatával lelassul az idő, autónk automatikusan megfordul, és üldözőinket ilyenkor kényelmesen ki tudjuk lődözni a helyükről, persze csak ha ügyesek vagyunk. A második ilyen kombó a "célzott lövés", mikor is szintén lelassul az idő, de nem a mögöttünk levő ellenfeleket tudjuk kilövöldözni lassított felvételben, hanem az előttünk haladó járművekbe tudunk beleereszteni néhány golyót, aminek hála vagy felrobbannak, vagy kereküket vesztve lelassulnak. Továbbá van turbó is az autónkon, ami nagy vonalakban semmit sem ér, hiszen hiába kapcsoljuk be, az ellenfél ugyanúgy utolér. A három kombó azonban nem használható mindig, hiszen van nekünk egy úgynevezett fókuszmérőnk is, amit feltöltve alkalmazhatjuk ezeket a fícsöröket. Gyorshajtás, rombolás, stb. Ezzel táplálkozik ez a fókuszmérő, ami ha feltöltődött, máris indíthatjuk a ciklon lövést, vagy a célzott lövést, és addig alkalmazhatjuk őket, ameddig maradt töltet ebben a bizonyos fókuszban.

Ez viszont még mindig nem minden. A járművekbe ugrálás, valamint a kombók mellett van még egy nagyon jó opciója a játéknak, ez az úgynevezett "járműharc", ami nem azt jelenti, hogy kilövöldözünk az ablakon (azt is lehet), hanem azt, hogy bizonyos sebesség mellett, egy bizonyos gomb lenyomásával hátulról, vagy oldalról nekimehetünk az ellenséges autóknak, magyarán meglökhetjük őket. Ez nem csak arra jó, hogy levezessük az idegességünket, hanem, arra is, hogy kiüssük ellenfeleinket, ami általában több lökdösődés után már össze is jön, de egy küldetésben szinte felesleges (az életben maradás miatt természetesen nem), hiszen ahogyan kilöktünk egy autót, a következő sarkon már fordul is be helyette a következő, ami kellően megnehezíti a dolgunkat, ha éppen egy kamionnal szállítjuk le az árut, aktuális megrendelőnknek.

#tv#

Ha már így szóba kerültek a küldetések, akkor lássunk néhányat. A játék indítása után szinte mindenféle bevezető nélkül csobbanunk a mély vízbe, egy hölgy, -minden bizonnyal illegális tevékenységek folytatása után- bepattan az autónkba, és ránk parancsol, hogy tapossunk a gázpedálba. Mire felfognánk, hogy miről is van szó, vagy hol vagyunk, már a sarkunkban liheg a rendőrség (akik legtöbbször küldetések közben merészkednek ki az utcára a fánkevészet után), a mi feladatunk pedig lerázni őket, bármi áron. Ez a kezdés már előre vetíti a játék hangulatát és menetét is, hiszen javarészt ilyen és ehhez hasonló dolgokkal fogunk találkozni, életünk nagy részét tehát autónkban fogjuk eltölteni, amelyeket természetesen lopni fogjuk, hiszen pénz, mint fizetőeszköz tulajdonképpen nincs a játékban, ennek következtében legális úton megvásárolni valamit esélyünk sincsen. Visszatérve a küldetésekhez, elég változatos paletta fogad majd minket, bár azért a sokadik autós menekülés után már ásítozások is előtörhetnek belőlünk. Feladataink között szerepel majd autók befogása, bandatagok kinyírása, emberek megfélemlítése, árulopás, és ezekhez hasonló alvilági tevékenységek.

Természetesen az élet nem csak négy keréken élet a Wheelman betöltése után, hiszen két lábon is járkálhatunk, sőt, több küldetést is meg kell így oldanunk, csak a helyszínig kell kocsikáznunk, valamint majd onnan el. Ilyenkor jön elő a face to face harc a játékban, hiszen nem csak autókkal küzdhetünk meg az ellenfeleinkkel, hanem fegyverekkel is. Ez a része a játéknak tulajdonképpen semmi újdonságot nem hoz, jobb gombbal célzunk, bal gombbal lövünk, fegyverünk olyan lesz, amilyet felszedünk, kis pisztolyunk állandó, mellé pedig bármilyen gépkarabély beilleszthető. Töltényhiányban küzdeni nem fogunk, ugyanis elhullott bandatagoktól fel tudjuk majd venni a még ki nem lőtt skúlókat, magánfelhasználás céljából. Itt említeném meg, hogy az irányítással a két lábon járó élet bemutatása közben azért akadtak volna még finomhangolások, szóval aki idegesebb természetű, jobb ha lónyugtatóval kezdi meg a játékot. Az ilyetén akciózás tehát nem reformálta meg a műfajt, én speciel örültem volna olyan újdonsült ötleteknek, mint amiket az autós harcok esetében megvalósítottak, de a küldetések színesítése céljából így is nagyon jó, hogy lődözhetünk is a száguldozás mellett.


A küldetésekre visszatérve, mellékküldetéseink is kellően változatos összképet nyújtanak, sőt elvégzésükre szinte rá is vagyunk kötelezve, ugyanis mindegyik után kapni fogunk valami kis extrát vagy fejlesztést, amelyek a későbbiekben különösen jól jöhetnek. Mellékszálon lesz, amikor csak dühöngenünk kell, vagy rendelésre leszállítani bizonyos árut, de belekeveredhetünk utcai leszámolásokba is, hogy az ártatlan taxizást meg se említsem. Ezek elvégzésével többek között növelhetjük fókuszmérőnk kapacitását, a támadóerőnket, de felnyithatunk fegyverraktárakat is (állandó jó barátunk egy fektetett nyolcas tölténykapacitással ellátott kis pisztoly), miközben rangokat érünk el, és gyűjtjük a különböző achievementeket. Dolgunk tehát lesz bőven Barcelona városában, unatkozni nem fogunk, maximum a monotonitásba fáradhatunk bele hosszú távon, ezt viszont ellensúlyozza az egész alkotás akciófilmes élménye, hiszen minden autós üldözés kiemelkedőbb része, és minden látványos robbanás vagy cselekmény lelassítva, kimerevedve tárul elénk, ezzel is fokozva a filmes hangulatot. Ha túl elfogult lennék, azt is mondhatnám, hogy egy interaktív akciófilmben veszünk részt, de annyira azért nem szép a grafika, hogy ilyen kiváló érzésünk lehessen.


Ugyanakkor nem is nevezhető csúnyának a látvány, hiszen minden csillog, villog, részletesen kidolgozott, az utcákon zajlik az élet (nem lehet gyalogosokat elütni, ejnye-bejnye), az autók nem kitalált darabok, hanem a valóságban is létező modellek (rengeteg autó, motor és kamion rendelkezésünkre áll a játékban), Diesel bácsi izmosabb, mint valaha, azonban az összkép mégis kicsit furcsa és mosottas, amit ellensúlyoz kicsit a szerintem egész jóra sikeredett törés modellezés, hiszen kocsink számtalan darabra széthullhat, kerekeink defektet kaphatnak, aminek következménye is van, de a legjópofább dolog mégis az volt, amikor autónk különböző hangeffekteket ad ki egyes sérülések után, például az ékszíj elkezd csúszni, majd különböző karistoló hangok jönnek a motorháztető alól (persze ha még maradt), egyszóval részletesen kidolgozott világ tárul elénk a Wheelman betöltése után, ami egy hajszálnyival talán lehetett volna szebb is. Ámbár azt meg kell jegyezni, hogy optimalizáltság tekintetében egy kicsit jobban is figyelhettek volna a fejlesztők, hiszen jóval az ajánlott rendszerkövetelmények felett rendelkező tesztgépünkön is többször beakadt a játék egy-egy tizedmásodpercre, ami felettébb idegesítő volt, főleg egy komolyabb téttel rendelkező üldözés során. Nem mehetünk el szó nélkül továbbá a hangok mellett sem. Kezdésnek rögtön elárulnám, hogy kis hazánkban magyar felirattal jelenik meg a játék, ám érdemes figyelni a beszédre is, hiszen Vin Diesel hangja eredeti, bár kettőt nem szól a srác a játék során, amikor hallani, akkor is a "teszek a világra" stílusában, dörmögős hangján adja elő magát, de például az utcán az emberek Barcelona nyelvjárásában kommunikálnak, sőt, sokszor beszélgetőpartnereink sem csak angolul kommunikálnak. A járművek hangjai éppen megfelelőek, a zenék viszont borzalmasan rosszak, sőt, átlag alattiak, érdemes tehát kikapcsolni a zenei részleget, minden más viszont nagy vonalakban szemlélődve, rendben van.

El is érkeztünk a végítélethez. Sok rosszat nem róttam fel a játéknak, ami értelemszerűen azért történt, mert nem egy rossz darabbal nézünk farkasszemet. Természetesen számos gyermekbetegség megfigyelhető a sokadik játékban töltött óra után, de a mai világban ez már szinte mindenhol jelen van. Személy szerint örültem volna egy kicsit tartalmasabb és fordulatosabb sztorinak, és változatosabb küldetéseknek, hiszen a vége felé, mielőtt a bandák között elszabadítjuk a Poklot, már elkezdhetünk ásítozni, sőt, egyesek akár álommanóval a vállukon ráborulhatnak saját billentyűzetükre is. Aki a GTA sorozatokban mindig is az autókázást szerette, na meg természetesen a száguldozást, annak ajánlom első sorban a Wheelman-t, de aki szeretne egy hatalmas bejárható és interaktív környezetben, Vin Diesel bőrébe bújva garázdálkodni, az is bátran vásárolja meg a játékot, hiszen komolyabb gond egyáltalán nincs vele.

#tv2#