WarioWare Gold teszt

2018. augusztus 10.
73.7861
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
A Warioland franchise két résszel is képviselteti magát a gyermekkoromat meghatározó játékok listáján, a Pokémon első és második generációja, illetve a Super Mario Land, a Ducktales, a Castlevania és a Tiny Toons széria mellett. Azóta eltelt tizennyolc év, és továbbra is mosolyt csal az arcomra, bármikor meghallom ezeket a sorozatcímeket, és bánom, hogy nem lehetek ismét egy gondtalan általános iskolás, akinek a legnagyobb aggodalma, hogy mikor merül le az elem a Gameboy-ban. És mikor kap újat.


Mennyire boldog voltam én, mikor megérkezett a WarioWare Gold a mancsomba, miközben azt reméltem, hogy a cím csak egy illúzió, és valójában a tíz éve epekedve várt next gen Warioland játékot szorongatom. De, aztán kénytelen voltam felébredni; szerencsére az ébredés és a több napos tesztidőszak rádöbbentettek, hogy akármennyire is próbálom utálni ezt a játékot, mert elvakult "fanboy" vagyok, mégsem tudom.

A Warioware sorozat 2003-ban indult útnak, és a mai napig nagy hírnévnek örvend, hiába volt két közepesen teljesítő fekete bárány is a franchiseban (Warioware: Snapped, Game and Wario). Minijáték gyűjteményekről van szó, melyekben a játékok egy furcsa történet köré csoportosulnak, mely igazából csak felvezetője a sokkal nagyobb kihívást jelentő egyjátékos módoknak.

Wario a kígyófélék családjából szökött meg.

Wario a kígyófélék családjából szökött meg.


Jelenesetben eltekintenék a történet felvázolásától, mert nincs jelentősége, és elég összezavaró ahhoz, hogy irrelevánsnak lehessen nyilvánítani. Inkább ássuk bele magunk a fontos részletekbe, ezek pedig a sztori, illetve a többi módok minijáték gyűjteményei. Összesen három plusz egy kategóriába lehet ezeket osztani: Mash, Twist, Touch és Blow.

Beszélő elnevezés mindegyik kategória. A Mash játékok a D-Pad és az "A" gomb nyomogatásában merülnek ki. Egy példa erre a reflektoros játék, mikor miniWario-t kell egy ilyen eszközzel kivilágítva tartani, habár itt nem használjuk az "A"-t semmire, csak a D-Pad-et. Ennek az ellentétére is van példa, mikor pergős "A" nyomogatással kell a képen figyelő kreatúrával megetetni a szájából kilógó geometriai alakzatokat.

A Twist kategóriánál forgatni kell szerencsétlen konzolunk, esetlegesen előre vagy hátra dönteni. Ennek eredményeképp egy dinnye tisztul meg a rárakódott barna micsodától, vagy egy ovális száj kerül megfelelő pozícióba, hogy az "A" lenyomása után a doki ki tudja húzni a lilán kiemelt fogat.

Négy koponya jelenesetbe négy életet szimbolizál.

Négy koponya jelenesetbe négy életet szimbolizál.


A Touch játékok az íróvesszőt (Stylus) használják intenzíven, melynek eredményeképp olyan "akciódús" feladatokat oldódnak meg, mint egy virtuális 3DS forgatása, mert meg kell találni a virtuális Stylus-t rajta, avagy az NES-ről már ismert Excitebike pályáin lévő akadályok tűnnek el (mondjuk ez elég izgi tud lenni magasabb nehézségi fokon).

Mit nem használtunk még? Áhh a mikrofont; nos elenyésző sűrűséggel fogunk olyan játékokba is belebotlani, ahol mint az őrült kell belefújnunk szegény hangfelvevő apparátusba, ezzel, játéktól függően lufi felfújást vagy pitypanggyilkosságot elkövetve. Ez a négy kategória több mint 300 minijátékot takar, változó nehézségi fokkal, boss és eldugott játékokkal kiegészülve. Kétségtelen, hogy csurig van tolva tartalommal a WarioWare Gold.

Bárcsak a való életben is így menne a súlyemelés.

Bárcsak a való életben is így menne a súlyemelés.


Nyolc kategóriába vannak beosztva a minijátékok kezdve a sporttal, a hétköznapi életen át egyészen a fantáziavilágig. Még kedvenc Nintendo kabalakaraktereink is megjelennek bennük, úgyhogy színes a felhozatal nagyon. A sztori mód bevezeti a három plusz egy játékfajtát; Wario-t és barátait kell négy élettel felvértezve legyőzni a három alapkategóriában (Mash, Twist, Touch), és később újra ki lehet őket hívni, rekordmegdöntési célból.

Miután végeztünk a kategóriákra osztott kihívásokkal következik a három Ultra League teljesítése, ahol a három plusz egy játékfajtából bármelyik jöhet, így mindenre készen kell állnunk. A harmadik ligában magát Wariot győzzük le, mely után véget is ér a sztori mód. Mint, ahogy említettem, bármikor újra próbálhatjuk ennek a módnak az ellenfeleit, akik háromszor mennek el a Boss harcig, mielőtt lehetetlen gyorsaságra emelnék fel a játéksebességet, elkerülhetetlenné téve a Game Over-t.

Basszus, már a kutyákat is alkalmazzák a TV-ben?

Basszus, már a kutyákat is alkalmazzák a TV-ben?


Nézzük, mit lehet még ezen kívül csinálni a játékban. Nagyon hamar észre fogjuk venni, hogy a történet alatt minden legyőzött karakter után kapunk némi pénzt (ha újra kihívjuk őket, akkor minden boss harc után, illetve rekordmegdöntésnél is). Ezt a pénzt az "Arcade" opcióban található "Capsule Machine"-nél lehet hasznosítani. Itt különféle gyűjtögethető relikviákat kaphatunk, melyeket a "Toy Room"-ban nézhetünk meg egy aprócska leírással ellátva. A Nintendo többnyire dicső történelme lesz kiteregetve előttünk, mindenféle realisztikus ábrázolást mellőzve, ugyanis akkor a Virtual Boy-ról nem írtak volna szép dolgokat.

Az "Arcade" mellett találjuk az "Index" menüt, melyben a minijátékok ismét csoportosítva vannak, karakterek szerint. Mindegyik játéknál van egy határérték, melyet, ha az összesnél elérünk... hát ki tudja, mi történik, de a maximalistáknak rendesen lesz tennivalójuk (nem csoda, hogy már egy hete nem alszom). Végül, de nem utolsósorban, ott a "Challenge" játékmód, ahol ismét minijáték csoportosításokra bukkanhatunk. Minden egyes opció egy-egy érdekes szabállyal dobja fel a megszokott menetrendet, de látszólag itt is csak a rekordfelállítás és annak megdöntése fog minket vezérelni.

Na Lajos, ez hogyan került az orrodba?

Na Lajos, ez hogyan került az orrodba?


Kiegészítőként pedig ott figyel a missziólista a főmenü alján. Ez igazából az "Achievement"-ek tárhelye, melyeket, ha teljesítünk, pénz üti a markunk. Rengeteg ilyen küldetés van; ezek lehetnek olyan könnyed próbatételek, mint például a sztori mód befejezése, vagy egy bizonyos minijátékban egy meghatározott pontszám elérése, de vannak kevésbé egyértelmű feladatok. Például az egyik rejtett játékban, ami legyen a Bowlingos, érjünk el egymás után három "Strike"-ot (vagyis háromszor egymás után egy gurításra verjük le az összes bábut). De hogyan teszünk szert ezekre a rejtett tartalmakra? A "Capsule Machine"-ből kapható golyóbisokból, véletlenszerűen.

De miért akarom én ezt a játékot utálni? Mert nem az a Warioland, amire tűkön ülve várok, illetve mert tele van annyira infantilis, és tipikusan japános humorú játékokkal, hogy nem tudtam első ránézésre, hogy ez komoly, vagy a hátam mögött megy a kandi kamera. Az orrturkálós, és az orr-, illetve egyéb testnedv visszaszívós játékok egyáltalán nem illenek egy Wario tematikájú környezetbe, illetve a súlyemelős, izommutogatós játékok pedig előhozták a PTSD-m, melyet a Cho Aniki hagyott még bennem. De mégsem tudom nem szeretni a WarioWare Gold-ot.

Hűtsed le magad apafej.

Hűtsed le magad apafej.


Egyszerűen... letehetetlen. A minijátékok rövidsége kellően pergős játékmenetet kölcsönöz neki, annak ellenére, hogy néhány opció nem éppen szívmelengető, nagyon részletes és színes a választék. A hangulatos muzsika mintha megadná szívünknek a pumpálás ritmusát, az idétlen hangok és hasra esések, mikor rontunk valahol többször is meg tudtak nevettetni. A missziók teljesítése, illetve a minijátékok határpontjainak elérése ijesztő hatékonysággal bírnak odaláncolni a DS-hez, továbbá dicséret a készítőknek, hogy ötletesen kihasználták a konzol minden aspektusát a kamerát leszámítva. Összesen két dolog volt, ami nem volt tetszetős.

Az első a néhány játékmód kiaknázatlansága. A "Challenge" módban is igazán adhattak volna egy határértéket, csakúgy, mint az "Index"-nél, továbbá örültem volna, ha láthatok egy százalékos mutatót, ami legalább emlékeztet arra, mint a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy-ban, hogy pontosan hol is állok a teljesítési létrán. A következő gond már nagyobb sajnos, ez pedig a grafika.

A Baloon Fight, és hasonló klasszikusok is tiszteletüket teszik.

A Baloon Fight, és hasonló klasszikusok is tiszteletüket teszik.


Akármennyire is értékelendő, hogy gyakorta artisztikus minimalizmussal van néhány minijáték megáldva, ez még nem változtat a tényen, hogy néha túl ronda. Ellenvetésül fel lehetne tenni a kérdést, hogy miért szenvedne a fejlesztőcsapat feleslegesen, mikor ez is megfelel egy pár másodperces játék erejéig? Azért, hogy ne tűnjön néhány kép igazán nem odaillőnek, csúnyának. A sztorimód átvezetői is megérik a pénzüket; nem értem, miért nem lehetett volna legalább rajzfilmet csinálni belőle, az enyhén felgyorsított diavetítés helyett.

Nem az a Wario játék, amit vártunk, de ez még ne jelentse azt, hogy megvetésre méltó. Egy nagyszerű, szórakoztató kis programmal van dolgunk, mely első pillantásra nem tűnhet sem érthetőnek sem pedig tartalmasnak, de bizton állíthatom, hogy mindkettő igaz rá... na jó, a történet nem feltétlenül, de végső soron aranyos az is, és ez a fontos.

WarioWare Gold / Tesztplatform: Nintendo 3DS

jó lesz ez!
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2018. augusztus 03.
  • Ár: 10.600 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Rengeteg tartalom
  • Változatos minijátékok
  • Pergős, szórakoztató játékmenet
  • Prezentáció nem mindig megfelelő
  • Zavaros sztori
  • Hang
    8
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    7
7.5
5 hozzászólás

Tommy

6 éve, 1 hónapja és 12 napja

Egy icipicit jobban is felújíthatták volna. röhögő smiley

válasz erre

VaPe

6 éve, 1 hónapja és 13 napja

Hát ez ***** cuki! röhögő smiley

válasz erre

Mordorer

6 éve, 1 hónapja és 13 napja

Ahogy látom, játékidőben nincs hiány! mosolygó smiley

válasz erre

Direktor

6 éve, 1 hónapja és 13 napja

Rohadt jó kis gammák jönnek még ki 3DS-re. mosolygó smiley Ez is olyan tipikusan buszon ücsörgős. röhögő smiley

válasz erre

Gólem

6 éve, 1 hónapja és 13 napja

Jáááj be szííííp! röhögő smiley

válasz erre
WarioWare Gold
10.600 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja