Virtua Tennis 4 World Tour Edition teszt

A rajongásom ennek ellenére természetesen megmaradt, sőt, hetente nem kevés időt áldozok arra hogy nyálcsorgatva bámuljam a tényleges profikat, esetleg még a mozgásukat, ütéseiket is imitálva később a salakon. Természetesen a különféle tenisz stuffokat is imádom, jó velük játszani, ellazítanak és kikapcsolnak. Igazából nem is tudnék nagyon kedvenc szériát mondani, bár a Virtua Tennis mindig is közel állt a szívemhez, egyedül csak a túlzottan árkádos irányítás esett nehezemre.

Hozzám szótá' ???

Ezért is örültem nagyon amikor Marco nekem ítélte tesztelésre a handheld tenisz kivesézését, nevén nevezve a gyereket a Virtua Tennis PS Vita változatának sebészi pontosságú leírását. Elöljáróban annyit már most le kell szögeznem, hogy ez az epizód gyakorlatilag egy remake, méghozzá a nagygépes változatok teljes lemodellezése és átültetése a Sony új kis zsebszörnyére. Jól hangzik?

De még mennyire hogy jól! Tagadhatatlan tény, hogy a Sega játékokat már kilométerekről is fel lehet ismerni, annyira jellegzetesek, főleg az árkád stuffok. Talán a színvilág, vagy a kellemesen lötyögős j-disco zenei aláfestés teszi, pontosan nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy amíg az egyébként roppant hangulatos bevezető videót néztem, egyből félmosolyra húzódott a szám. Sokat nem is vacakol a progi, egyből a főmenübe rak minket, ahol is a lehetőségek széles tárházából tudunk válogatni. Ez eddig 100%-ban egyezik a nagy testvérrel, de a menüben kurkászva azért láthatunk egy-két finomságot.

Képzeljetek el ide egy artikulátlan üvöltést.

De mitől is Virtua Tennis a Virtua Tennis? A könnyed, árkádos irányítástól, a vicces minijátékoktól és a kiterjedt World Tour - azaz egyszemélyes - módtól. A recepten nagyon nem is változtattak, a játék gerincét még mindig ezek adják, de a fejlesztők igyekeztek finomítani a dolgokon. Mindenképpen egy hatalmas dicsérettel kell kezdenem, ugyanis ha a Practice pont felé vesszük utunkat egyből láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy a kezelhetőség mennyire jól sikerült. A nagygépes változatban volt nem kevés érdekes dolog, például a labda még az ütőnk közelében sem volt és mégis belezúztunk egyet, vagy a néha széteső játékosok mozgása. Itt azonban nyoma sincs ennek, minden nagyon flottul megy, gyakorlatilag már elsőre is.

A két fajta alapütés (pörgetett és nyesett) maradt, továbbá tudunk röptézni, lecsapni, ejteni - magyarul mindent amit a képernyőn keresztül már láthattunk. Érdemes egyébként egy kicsit gyakorolni, átnézni a dolgokat, viszont félelmetesen gyorsan bele fogunk jönni ezt garantálom! Az Exhibition mód a gyors játéknak felel meg, azaz egyedül vagy barátainkkal játszva, különböző paramétereket megadván gyorsan bele is csaphatunk a lecsóba. Itt természetesen kiválaszthatjuk a több mint 20 profi játékos közül a kedvencünket, illetve az összes pálya közül a nekünk legszimpatikusabbat és hajrá, mehet a pé - izé, tenisz, teniszt akartam mondani. A profik közül természetesen a jelen sztárjai találhatóak itt, mind férfi, mind a női oldalról. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Nadal, Federer, Djokovic, Murray, del Potro, Monfils, Gonzales, Haas, V.Williams, Ivanovic, Wozniacki, Sharapova, Kuznetsova. A több mint 20 helyszín között vannak létezők és a fantázia szülöttjei, de szerintem mindenki meg fogja találni a számítását.

Üljetek le gyermekeim!

A Mini Games szekcióban (ezt egyébként Party-nak hívták az asztali konzolokon) meglepő módon az elérhető minijátékokkal szórakozhatunk. A sorozat erről mindig is híres volt, ezért a klasszikusok most is megtalálhatóak, de akadnak újak is természetesen. Lövöldözhetünk agyagtáblákra, gólokat lőhetünk, csirkéket terelgetünk, pókerezhetünk, bombákat robbanthatunk, hogy csak néhányat említsek. Ezek még mindig rendkívül szórakoztatóak egyébként, csak ezekkel is jókat lehet marhulni! A VT Apps pont takarja az igazi újdonságokat, itt ugyanis kaptunk még néhány játékot ami a Vita egy-egy funkciójára lett kihegyezve, például egy hajót döntögetve kell tányérokat eltalálnunk rajta, vagy FPS nézetből kell teniszeznünk. Esetleg ha arra vágyunk, akkor felső nézetet használva egyszerre ketten is tudunk játszani, megfelezvén a képernyőt. Igazából ezek nem hoznak annyi újdonságot mint amennyire kellene, szóval itt még agyalhattak volna egy kicsit a készítők.

A My Club menüpont a statisztikák szerelmeseinek lesz a Kánaán, ugyanis minden egyes apró dologról külön pontokat vezet a gép, csodálom hogy a hátsónkban való turkálást, szofisztikáltabban kifejezvén a Nadal-módszerről nincs külön bejegyzés. Az Options-ben egyébként meglepő módon a különböző beállítási lehetőség között szelektálhatunk, ha éppen erre gerjedünk kedvesünk helyett.

Ladik a pályán avagy egy kellemes képzavar.

A bevezetőben említett World Tour adja a program gerincét. Ez gyakorlatilag a karrier-módnak felel meg, egy jó adag újdonsággal nyakon öntve. Saját virtuális másunkat létrehozván a világtérképen találjuk magunkat, amely négy nagy szeletre lett felbontva a négy Grand Slam szerint. Egy-egy ilyen szeletet úgy kell elképzelnünk, mintha társasjátékkal játszanánk. A bábunkkal különböző mezőkön kell lépdelnünk, csak itt nem dobókockával kell kidobni a lépésszámot, hanem úgynevezett jegyeket kapunk, amiken áll egy bizonyos szám. Egyszerre 4 ilyen lehet nálunk, így valamennyire stratégiai döntéseket is kell hoznunk, hogy milyen helyzetben melyik tikettet használjuk fel. A mezőkön különböző dolgokat érhetünk el, játszhatunk edzőmeccseket, statisztálhatunk, az elérhető minijátékokkal turbózhatjuk értékeinket, menedzsereket és páros partnereket bérelhetünk, belefuthatunk sérülésbe is, estébé.

A lényeg, hogy minden egyes sikeresen végrehajtott meccsért, edzésért csillagokat és pénzt kapunk. A csillagokat gyűjtögessük szorgalmasan, mert van egy bizonyos szám, amit el kell érnünk, hogy versenyeken indulhassunk. Ha úgy érünk el egy helyszín végére, hogy nincs meg az adott Grand Slamhez szükséges mennyiség, akkor a kvalifikációs körben kell kezdenünk, ami plusz két meccset jelent. Ez azért fontos, mert egyrészt így nehezebb dolgunk lesz, másrészt a stamina csíkunk minden aktivitás után egyre fogy és ha elérte a kritikus zónát, akkor különböző sérülésekkel tudunk csak játszani, amik természetesen kihatással vannak a pályán nyújtott teljesítményünkre.

Monfils már csak a pálya fölött lebegve tud ütni.

Ha az értékeink elérnek egy bizonyos szintet, akkor lehetőségünk lesz különböző tenisz-stílusok közül is választani, mint például a kemény alapütések, kontrajáték, nagy szervák közül. Játék közben egy lila csík fog folyamatosan feltöltődni, és ha betelt, akkor egy mega-ütést ereszthetünk meg (ez amúgy nagyon bután néz ki, többször is kilassítják a mozdulatot, mint egy Jean Claude Van Damme filmnél a körbepörgő rúgást). Ami a lényeg, hogy az egyszemélyes mód nagyon tartalmas lett, illetve a táblás rendszer és a taktikázás miatt még a végén se lesz unalmas, pedig nem rövid a dolog. Akad még a választható pontok között egy Arcade is, itt a négy Slamet kell sikeresen teljesítenünk egymás után, egyéniben vagy párosban. Ha ez sikerült, akkor a végén kapunk egy "főellenfelet" , akit legyőzvén mi leszünk az új királyok.

A világhálón való játszadozás elég érdekesre sikerült. Ha egy sima meccset szeretnénk játszani minden tét nélkül, akkor úgynevezett klubházakba tudunk belépni ahol kötetlenül gyakorolhatunk más játékosokkal. Ha azonban tétre menő dolgot szeretnék, azaz ranked meccset, először el kell kezdenünk egy Aracade bajnokságot játszani aztán reménykedünk hogy közben kihív minket valaki. Ez elég furcsán lett megoldva, pedig ha összejön akkor jó kis csatákat lehet ám vívni egymással.

Átmegyek és elveszem a körömlakkját ha még egy ászt adogat.

A külsőségekről viszont azt hiszem mindent elmond, hogy egy az egyben úgy néz ki mintha egy asztali verzióval játszanánk. A főbb játékosok mozgása ugyanúgy le van modellezve, gyakorlatilag pixelre pontosan megegyezik a rendes változattal, ez azért elég nagy szó mert igencsak szép a játék! A képfrissítés is tökéletes, simán tudja a 60 fps-t. Ami viszont még újdonság, de totálisan elbaltázták, az a Vita érintőkijelzőinek használata, egész pontosan használhatatlansága. Ez egyrészt elég lehangoló, másrészt teljesen mindegy, lévén az analóg karral is teljesen tökéletesen irányítható a cucc.

Negatívumot nagyon nem is tudnék felhozni a fentebb emlegetetteken kívül. Az az igazság, hogy tökéletesen betölti az 5 percem van, letolok egy gyors meccset funkciót. Sőt, mivel a World Tour módban körönként tudunk menteni, ezért mintha kifejezetten a hordozhatóságra lett volna kitalálva a Virtua Tennis 4! Nagygépes minőség mobil formában, ráadásul nagyon durván tartalmas is. Ha szereted a sportágat akkor azért, ha pedig nem, akkor azért kóstolj bele ebbe! Peace out ombres.