Valószínűleg ti ezt nem látjátok (vagy ha igen, akkor szereljétek le a kamerákat), de nagyjából húszadszorra futok neki, hogy valami értelmeset tudjak írni jelen tesztünk alanyáról, a minden földi jóval ellátott, feldúsított Ultimate Marvel vs Capcom 3-ról. Több dolog miatt is bajban vagyok, aminek csak az egyik részét teszi ki a felemás remake.
A már nevében is érdekes franchise a bunyós játékokat egy teljesen más aspektusból közelítette meg. Sosem törekedett a politikailag korrekt balanszra, a változatos egyjátékos módokra, az egyszerű, de önmagában véve is szórakoztató játékmenetre. Ó, nem, mindettől irgalmatlan messze volt és mégis, elképzelni sem tudjuk, hogy milyen kult státusz övezte és övezi a mai napig, nyilván főleg Ázsia bizonyos régióiban.
Ha kronológiai sorrendben haladunk visszafelé, akkor egy kicsit trükkös az elnevezés, mivel létezik sima Marvel vs Capcom 3, szóval technikailag mi az alapkiadás bővítésének az újra kiadásával játszhatunk. Oké, ez így nem pontos, mert egy lejárt licensz miatt kellett uszkve hat és fél évet várni erre a portra.
Ghost Rider ezt nem lájkolja
Ami egyébként mindenképp dicséretes (és talán egy kicsit példaértékű), hogy ez a remasterelt dolog egyáltalán megszületett. Noha az eredeti kiadás meglepően nagy sikereket ért el a kasszáknál, világosan látszott, hogy ez bizony a netes mókára van kihegyezve. Ennek megfelelően már a tartalma is így lett kialakítva, ugyanis az egyszemélyes porció több, mint karcsú lett, amin sajnos itt sem sikerült változtatni.
A másik kifogásolható tényező nyilván a külsőségekben keresendő, ami amúgy meglepően nem fest rosszul, főleg a stabil 60 FPS-nek köszönhetően. Mint ahogy megszokhattuk, a felbontást itt is felhúzták 1080p-re, így FullHD-ban csodálhatjuk kedvenc szereplőinket a két, elég jól ismert univerzumból. Sajnos azonban ezek csak kozmetikázni tudják a rideg valóságot, mivel ez egy hat és fél évvel ezelőtt megjelent program. Oké, elismerem, nyilván egy jó verekedős játéknál a grafika sokadrangú, amit az élvezetes harcokkal simán lehet kompenzálni.
Ha nem az UMvC3-ról lenne szó, akkor ez a mondat simán megállná a helyét, de itt ez nem érvényes. Arról van szó, hogy olyan irgalmatlanul keményen épít a stuff a zsillió mozdulatokból álló kombókra, dobásokra, break-re, ami tényleg kuriózummá teszi. Ha ilyen típusú anyagról van szó, akkor én sokkal jobban kedvelem a Mortal Kombat/Street Fighter vonulatot (casual), mert ott azért minimális tudással is akad sikerélmény. Itt viszont 10 másodperc alatt aláztak meg úgy, hogy legszívesebben sírva töröltem volna le az Xbox vinyójáról a dolgot.
Igen, van egy közösség, akik az első kiadás óta gyakorolják ezeket, így gondolom sejtitek, mennyi esélyem volt ellenük. Ez szerencsére magával hozza azt is, hogy a netkód az eddigi legstabilabb, amit hasonszőrű anyagoknál tapasztaltam, szóval tényleg nincs semmilyen technikai vagy külső akadály a magas oktánszámú verekedés előtt.
Ghost Rider ezt lájkolja
Ahogy az lenni szokott, megkapjuk az eddig megjelent összes kiegészítőt, pályát, új harcosokat is. Ha jól számoltam, összesen 50 darab emberkével ugorhatunk egymásnak (Nemesis a RE3-ból elég vicces mondjuk), természetesen eltérő, eléggé balanszolatlan tulajdonságokkal. Az a durva, hogy sokkal többet felesleges is erről a játékról írni, mert vagy rajongó vagy, aki tűkön ülve várta ezt a pillanatot, vagy pedig teljesen hidegen hagy és akkor meg pláne mindegy, milyen szám kerül az értékelő boxba.
A lent megjelenő hetes számot pont ezért feltételekkel kezeljétek, de ha bejönnek a kőkeményen technikás, szinte csak online játszható stuffok, illetve képes vagy elfogadni azt, hogy napokig csak a kombókat gyakorlod, amivel először a nullánál picivel több esélyed lesz nyerni (tapasztalat híján), akkor egészen bátran ruházz be rá.
Nagyon lemaradtam a megjelenésről egyébként... 
