Trine teszt

/>World Of Goo, Braid, The Humans... Mi jut róluk eszünkbe? Nyilván nem az, hogy de jókat öldököltünk bennük, és igaz az sem, hogy mennyire csodálatos látványt nyújtottak. Mégis szinte mindenki ismeri őket, hardcore és casual gamer egyaránt, hiszen olyan játékmenetet hoztak vissza a köztudatba, amely szinte kezdett feledésbe merülni. Érdekesek voltak, valamilyen szinten egyediek is (a The Humans mivel remake, ezért kicsit kilóg a sorból), valamint le tudták kötni az embert úgy, ahogyan mondjuk egy hiperrealisztikus FPS darálás nem biztos. Nyilván sokan kinevetik a fenti játékokat, mert a haverok előtt ciki bevallani, hogy valaki nem csak vérengzik otthon, de azért nézzünk mélyen magunkba, majd vissza az időben, és emlékezzünk csak azokra a málnaszörppel és fincsivel eltöltött délutánokra, amikor például betöltöttük a Lost Vikings-et. Ugye-ugye, remélem mindenki érti a célzást...

...amely nem véletlenül lett megemlítve, hiszen a fent felsorolt, és a tömegből kiragadott három kiváló platform játék mellé már egy újabb darab csatlakozott, méghozzá a Trine névre hallgató gyönyörűség, amely koncepcióját, de sokkal inkább talán játékmenetét tekintve a Blizzard klasszikusához hasonlítható. Nyilván nem száz százalékos a hasonlat, de az alapjait ott kell keresnünk, ugyanis a Trine-ban is adott három eltérő tulajdonságú karakter, akárcsak az elveszett vikingek esetében, és akad számos fejtörő, amelyek megoldásához a három eltérő figura képességeit kell felhasználnunk, ügyesen, okosan, vidáman. Hasonlítgatások helyett viszont térjünk rá konkrétan a Trine elemzésére, amely egy kicsit vicces, egy kicsit rövid, ám annál elragadóbb történettel áll elénk.


A történetről nem szeretnék sokat szólni, csak a lényeget osztanám meg veletek, ugyanis annyira nyúlfarknyi és lényegre törő, hogy fedezzétek majd fel ti magatok. A lényeg, hogy egy nagyon elragadó fantáziavilágban járunk, ahol három egyéni tulajdonsággal bíró karakter élete egy különös véletlen folytán összefonódik, azaz a lelkük egyesül, és hogy újra külön tudjanak válni, végig kell járnunk a pályák sokaságát, és megtalálnunk valamit, ami ezt a kalamajkát okozta. Futkározásaink során eljutunk fantáziavárosba, földalatti katakombákba, labirintusokba, az elvarázsolt rengetegbe, szóval széles a felhozatal, bár azt azért nem lehetne ráfogni, hogy változatos is.


A Trine stílusa a klasszikus oldalra megyek, oldalnézetben látok mindent játék, tehát senki se várjon háromdimenziós ábrázolást, ennek ellenére a látvány szép, valamint a fizika is kiváló, erről azonban később. Most maradjunk a játék meneténél, ami a három karakter, valamint a fejtörők leküzdése köré épül. Tekintsük át első körben a három irányítható kisembert, akiknek a lelkük ugyebár összeforrt. A kibeszélés megkezdése előtt fontos tudni, hogy a három lélek egy testben egyesült, tehát egyszerre csak az egyik karaktert láthatjuk, de bármikor válthatunk, ha úgy gondoljuk, ebben és ebben a helyzetben egy másikra van szükségünk. A fejtörők mindegyike úgy van kialakítva, hogy vagy mindegyik karakterre szükségünk lesz, vagy csak kettőre, de akadnak olyanok is, amelyeket csak és kizárólag egyel tudunk megoldani. De lássuk a medvét.


Kezdjük a varázslóval (Amadeus), aki alapesetben is az első a sorban. A kis kék taláros krapek enyhén ügyetlen karakter, ennek ellenére egész jó az akrobatikában, de a legjobban a varázsláshoz ért. Képes tárgyakat mozgatni, akár nálánál sokkal nagyobb darabokkal is megbirkózik, de tud tárgyakat varázsolni, ha éppen arra van szükség. Ebből kifolyólag képes hidakat, lépcsőnek való kockákat, valamint kiszögelléseknek kiváló, lebegő háromszögekből álló gúlákat előhívni a semmiből. Hasznos karakter, ahhoz kétség sem férhet, de a harcban szinte semmit sem ér. A második jövevény a tolvaj (Zoya), akit egy hölgyemény fog megtestesíteni, enyhén Assassin's Creed beütésű ruhájával.

Nagyszájú, és kívánatos szemű leányzónk egy igazi amazon, az akrobatikában és az úszásban ő a legjobb, és nyilaitól is "ments meg Uram minket", ő ugyanis a nyilazás nagy mestere, először csak egy, később három nyílvesszővel, majd égő változataikkal is képes rendre inteni az ellent, de a legjobb tulajdonsága mégis az, hogy képes a fa felületű kiszögelléseket megcsáklyázni, és hosszú kötelével felhúznia magát. Hozzátenném, az egyik leghasznosabb karakter, akár harcról, akár ügyességi feladatokról van szó. Az utolsó figura az egy kissé túlsúlyos és nem túl magas intelligenciaszinttel rendelkező lovag (Pontius) lenne, aki tulajdonképpen semmi másra nem jó, csak a hatalmas pusztításra. Szétver mindent és mindenkit, segítségére pedig egy hatalmas harci pöröly, valamint egy kard áll a rendelkezésére, de pajzsának köszönhetően képes védekezni is. Ugrálni a nagy sörhasa miatt nem igen szeret, hatalmas páncélja miatt pedig még a vízben is elmerül, de pont ezért szeretjük.

#tv#

Tehát, mint láthatjuk, három egészen egyedi tulajdonságokkal rendelkező karakter áll a rendelkezésünkre a Trine betöltése után, amelyek képesek a fejlődésre is, ha elég zöld folyadékot összeszedtünk a pályákon, amelyek rendre elhullott ellenfelekből, vagy nehezen megközelíthető helyekről kerülnek elő. A három kisember esetében érdemes megjegyezni, hogy a lovagot megcsinálhatták volna a fejlesztők egy kicsit hasznosabbra is, hiszen hacsak nem kell valamit áttörni, vagy nem nézünk farkasszemet nagyobb túlerővel, eszünk ágában sem lesz őt előhívni. Legtöbbször a varázslóval és a tolvajjal fogunk ügyeskedni, a lovagra nagyon ritkán van szükségünk sajnos, pedig elragadó figura, de sokat nem fogjuk látni.


A pályákon kizárólag jobbra-balra, fel és le közlekedhetünk, rendszeres időközönként belefuthatunk mentési pontokba is, amelyek hasznosak lesznek, hiszen nem csak elmentődik a játék, de elhalálozott karaktereink is itt élednek újra, valamint életerőnk és mana szintünk is itt fog visszatöltődni. Manára elviekben csak a mágusnak lenne szüksége, de a tolvaj is ebből táplálkozik a tüzes nyíl esetében, valamint a lovag is, ha szikrákat szóró atom-kalapácsütésre készül. Ha nincs a közelünkben mentési pont sem kell aggódni, hiszen a szembejövő ellenfelekből általában mindig hullik mana vagy életerő ital, de ha szerencsésebbek vagyunk, akkor skill pont növelő főzet is. Ellenfeleink intelligenciája elég siralmas, jönnek, ütnek, ha leesnek valahonnan, akkor visszamásznak, de másra nem igen képesek, persze felhozataluk sem olyan nagy, hogy attól el kellene ájulnunk. Vannak különböző csontvázkatonák, amelyek között találunk sima kardos, nyilas fajtákat, a későbbiekben viszont már páncélos, sőt, pajzsos egyedek is az utunkba kerülnek, hogy a tűzfújós darabokat meg se említsük. Mellettük még szeretné megkeseríteni az életünket néhány pók és denevér is, velük azonban túl sok gondunk nem lesz, a főellenfelekkel viszont már annál inkább. Persze vért itt sem fogunk izzadni, de lényegesebben több ütés-vágás kell egy óriási csontvázharcosnak, valamint egy hüllőábrázatú óriásnak, mint más kisebb lénynek.


A pályákon továbbá találhatunk rejtett ládikákat, amelyekből extra jutalmakat zsebelhetünk be, ezek általában különböző amulettek, amelyek sokat nem nyomnak a latba, de ennél a résznél sokkal izgalmasabbak a fejtörők, amelyek a Trine egyik alapját képezik. Nehéz ezeket a megoldandó problémákat szóban leírni, a karaktereknél felvázolt képességek alapján már ki lehet következtetni, hogy nagyjából milyen akadályokon kell átevickélnünk. A teszt mellett található videók megnézése viszont orvosolja a problémát, ha megnézed, és már memorizáltad az elhangzottakat, akkor egy korrekt összkép alakulhat ki benned a fejtörőkkel kapcsolatban is. Továbbá itt kell megemlítenünk az irányítást, amely elsőre szokatlan, egyeseknek talán nehézkes is, de könnyen meg lehet szokni, lévén a billentyűzettel mozgunk, az egérrel pedig egy kis célkereszt segítségével támadunk, vagy a varázsló esetében mozgatunk dolgokat. Elsőre szokatlan, de a későbbiekben már annyira hozzá lehet szokni, hogy ezzel a résszel kétlem, hogy bárkinek is gondja lenne.


A játék nagyjából három délutánnyi játékidőt kínál, ami nem sok, de ha hozzávesszük az újrajátszás lehetőségét, mivel néhány fejtörőt eltérő módon is meg lehet oldani, már nem tűnik kevésnek, arról pedig nem is beszélve, hogy folyamatosan egy elragadó fantasy környezetben barangolunk, ami tényleg roppant jól néz ki, a külcsínbe csak helyenként lehetne belekötni, de a maximális pontszámot így is nyugodtan megérdemelné, természetesen kizárólag kategóriájában szemlélve a dolgokat, ne tessék egy bármilyen next-gen játékhoz hasonlítani, mert más súlycsoportról beszélünk. A feltételes mód pedig nem elírás volt, hiszen valamiért, minden beállítást a maximumra húzva, képes volt akadozni a program, amelyet kiugró szemekkel bámultam csak, hiszen egy csúcskategóriás tesztgépen éppenséggel nem a Trine-tól vár akadozást az ember. Ez enyhe optimalizálatlanságra utal, amely egy kicsit lejjebb véve a részletességből, elmúlik, de ahhoz éppen elég, hogy a 10-es jutalmazásról lecsússzon a program. Ejnye-bejnye! A hangokkal különösebb problémám nem volt, a zenék illenek a koncepcióba, néha viszont már kissé felment a pumpám a sok ismétlődéstől, ahogyan egy-két szinkronhang és viccesnek szánt beszólás is kikészített, de hát nem lehet minden tökéletes, nem igaz?


Száz szónak is egy a vége, akadnak hibái a Trine-nak, mind a platform játékok új kihívójának, de ezek a hibák nem a játékmenetben keresendők. Egyetlen egy percre sem érzi úgy a játékos, hogy ez meg ez most milyen roppant unalmas, és inkább ugorjuk át a pályát, mivel az alkotás képes folyamatosan fenntartani az ember figyelmét, ez pedig azt jelenti, hogy a játékélményben nincs hiba. Jól felépítettek és megfelelő nehézségűek a fejtörők, néha kell csak megállni egy kicsit gondolkodni, de akkor sem egy cigarettányi időre, csak úgy finoman, néhány másodpercre. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Trine egy nagyon jó játék lett, bár lehetne hosszabb, és az a néhány bug, valamint beakadás sem kellemes, de mindent összevágva, beledobva egy üstbe, és jól megkeverve, egy hiánypótló darab, aminek már most várhatjuk a folytatását. Ha beleuntál a sok értelmetlen vérfürdőbe, a Trine a te játékod lesz!

#tv2#