Tom Clancy-t talán már egyetlen magát valamire tartó játékosnak se kell bemutatni, hiszen a politikai-krimi regényíró neve már több produktum dobozán is megjelent az elmúlt évek során. A Splinter Cell sorozat, a Rainbow Six széria és a Ghost Recon játékok csupán egy pár példa arra, hogy milyen kaliberű alkotások fűződnek az úriember nevéhez. A Ubisoft Romániai divíziója által fejlesztett, és 2009-ben megjelent H.A.W.X a megszokott Third-person shooterekkel szemben egy egészen jól sikerült arcade-repülős játék volt, s attól függetlenül, hogy mostanában nem igazán divatosak a hasonló stílusú játékok, még így is sikerült egészen sokat eladni belőle. Nem csoda hát, hogy alig egy év leforgása alatt megérkezett a következő rész, amely elvileg szebb és jobb, mint a nagy előd. De valóban ez a helyzet?
/>
Az előző hasáb végén feltett kérdésre a válasz igen is, meg nem is. Egy év meglehetősen kevés idő arra, hogy forradalmi változások jelenjenek meg egy folytatásban, s ez a H.A.W.X. 2-re is igaz. Ám mielőtt belemennénk a részletekbe, előbb érdemes egy kicsit a játék a történetével is foglalkozni egy kicsit, ha már egy igen komoly háttérrel megáldott íróhoz köthető a cselekmény. Clancy ezúttal se okoz komolyabb csalódást ilyen téren, hiszen a tőle már megszokott, bár egy kissé átlagosabbra sikerült sztorival sikerült megáldania a játékot. A légi összecsapások fő helyszíne a közel-kelet térsége: Irán, Kuvait és Irak csupán egy pár ország a Perzsa-öböl környékén, ahol bizonyítanunk kell a rátermettségünket. A bonyodalmat, azaz a konfliktusok alapját ezúttal három eltűnt atombomba okozza, de láthatunk olyan elemeket is a történetben, amelyek egyébként már a való világban is kezdenek érzékelhetővé válni. A csatározások során azonban nem csak ebben a térségben harcolhatunk, hiszen Moszkva mellett még az Északi-sarkra is eljutunk egy hosszabb lövöldözés erejéig. Bár maga a történet komplexitása messze elmarad a Tom Clancy-től megszokott minőségtől, politikai szempontból bizony igencsak aktuálissá válhat előbb-utóbb a téma. Az pedig külön öröm, hogy a hamarosan megjelenő Future Soldierrel párhuzamos a sztori, így olyan történet-elemeket is láthatunk a H.A.W.X. 2-ben, amelyekkel valószínűleg az Ubisoft soron következő játékában is találkozni fogunk.
Ahogy azt már említettem, a H.A.W.X. 2 elődjéhez hasonlóan sokkal inkább az arcade-életérzést célozza meg, mintsem a szimulátorok világát. Repülőgépeinkkel kifejezetten nyakatekert manőverekre is képesek vagyunk, s amennyiben sikerül megszokni az előző rész óra vajmi keveset változott irányítást, úgy akár a legbonyolultabbnak tűnő pörgések is könnyedén kivitelezhetőek. Azonban a játék talán egyik legfurább eleme éppen a kontrollban rejlik: más repülőgépes játékokkal szemben a H.A.W.X. 2 egy meglehetősen sajátos irányítási metódust használ, s arcade játék ide vagy oda, ezt bizony sokáig kell szokni. Ez sokak kedvét elveheti a játéktól, annak ellenére, hogy 4-5 pálya után már egészen bele lehet jönni az irányításba. Amennyiben viszont elsajátítjuk a repülés minden csínját-bínját, úgy a későbbiekben igazán remek élménnyel, valamint látványos csaták emlékeivel gazdagodhatunk.
Maga az akció, azaz a lövöldözés kifejezetten szórakoztató, amit főként a gépek teljesítőképességének köszönhetünk Bár a játékban szereplő, több mint 35 különféle repülőtípus között felfedezhetőek különbségek, összességében elmondható, hogy mindegyik használható. A szárnyas szerkezetek között a jó öreg MIG-29 és az F-16 Falcon mellett Harrierekkel, valamint még csak prototípusként létező, speciális gépekkel is hasíthatjuk az eget.
Azért, hogy a játék ne váljon egy idő után monotonná, a játék készítői igyekeztek minél változatosabbra megcsinálni a különböző pályákat. Ezt látszólag sikerült megvalósítani, ám egy kicsit jobban belemélyedve a játékba éppen azok a pályaszakaszok a legunalmasabbak, amelyekben nem a hagyományosnak számító küldetéseket kell csinálni. Bár elsőre remek ötletnek tűnik, hogy pl. a Modern Warfare első részében látott AC-130-as gépbe is beleülhetünk, igazából éppen az ilyen részeknél veszik ki a kihívás élménye a játékból. A UAV-s pályák pedig kifejezetten unalmasak; bár amikor először találkozunk ilyen küldetéssel, akkor még egészen jó ötletnek tűnik, a későbbiekben már inkább frusztráló a jelenlétük a játékban.
Szintén remek ötlet a kooperatív mód, amelyben az egész egyszemélyes kampányt végigjátszhatjuk. Összesen négy játékost támogat ilyen téren a program, de ez már bőven elég ahhoz, hogy pár barátunkkal el tudjuk ütni az időt. Szerencsére a fejlesztőknek sikerült megcsinálni azt, hogy ha valaki kiesik a játékból, akkor nem kell újrakezdeni a küldetést, hiszen támogatva van a mostanában egyre nagyobb divatnak örvendő drop-in drop-out rendszer. A kooperatív módnak talán az egyetlen problémája, hogy nagyon könnyűvé válik tőle a játék, továbbá az AC-130-as és UAV-s pályák még unalmasabbá válnak ebben a módban. Ettől függetlenül érdemes kipróbálni, ha van hozzá társaságunk: a közös játék élménye a H.A.W.X. 2 esetében is kielégítheti az ilyen jellegű igényeinket. Ezen kívül találkozhatunk 8 játékos, kompetitív játékmódokkal is, amelyek egy ideig-óráig szórakoztatóak ugyan, de nem eléggé összetettek és élvezetesek ahhoz, hogy sokáig lekössék a figyelmünket.
A játék grafikai motorja meglehetősen vegyes képet mutat. Bár első ránézésre a H.A.W.X. 2 remekül fest, a vizualitásról kialakult kép hamar szertefoszlik, ha egy-egy tereptárgyhoz közelebb repülünk. A talaj felett nem sokkal repülve láthatóvá válik a textúrák szegényes kidolgozása, valamint a terepelemek szögletessége. A repülők kidolgozottságán azonban nem lehet fogást találni, hiszen egy-az egyben úgy néznek ki, mint a való életben. Effektek terén is csak kevés helyen lehet belekötni a programba, hiszen a lövedékek, rakéták és egyéb fegyverek mind-mind színesítik a látványvilágot. Igazi effektparádéban van részünk, amelynek értékéből csupán az olyan hiányosságok vonnak le valamicskét, mint például a víz fodrozódásának a hiánya. Az is nagyon érezhető, hogy alig telt el egy év az első rész megjelenése óta, kinézetben ugyanis csak minimális szinten különbözik a második rész az elődjétől. Cserébe viszont szinte sohase esik le a játék sebessége, így a repülés élménye már a valósághoz közelít.
Hangok és zenék terén a játék egyáltalán nem mondható különlegesnek, sokkal inkább az átlagos minőséget képviseli a program. A meglehetősen sztereotip, orosz akcentussal, de angolul beszélő katonákból az elmúlt évek során már éppen eleget láttunk ahhoz, hogy szinte fel se tűnjön a jelenlétük. A lövések hangja már egy fokkal jobban teljesít, de még így is lehetne egy kicsivel karakteresebb, erősebb a fegyverzaj. Nem igazán érezhető a hangokból, hogy milyen komoly fegyverrendszerrel van megáldva egy-egy gép. A zenék terén viszont pontosan azt hozza a játék, amit az eddig megjelent Tom Clancy programoktól alapból elvár az ember: bár a funkciójukat ellátják, de mégis eléggé jellegtelenek ahhoz, hogy egy héttel később már ne emlékezzünk rájuk.
Bár a H.A.W.X. 2 összességében egy becsületesen összerakott produktum, az első részt agyonnyüstölő játékosoknak nem feltétlenül éri meg beruházni rá. Akad ugyan egy-két egészen jó változtatás a produktumban, mégis olyan érzése van az embernek a harcok alatt, mintha egy küldetéslemezt kapott volna az eredeti játékhoz. Az irányítás ismételten sokakat eltántoríthat a játéktól, hiszen szimulátornak nem eléggé hardcore, arcade játéknak viszont kissé túl van bonyolítva. Bár érezhető, hogy ezen a téren a fejlesztőcsapat igyekezett megtalálni az arany középutat, a végeredmény mégsem lett tökéletes. Elgondolkodtató, hogy a Ubisoft milyen irányba akarja továbbvinni a sorozatot a jövőben, hiszen egy esetleges következő részben már jóval több változtatás fog kelleni ahhoz, hogy az emberek ne érezzék átverve magukat. Aki szereti a könnyed, arcade repülős játékokat, az nem jár rosszul ezzel a résszel sem, de az első rész ismeretében ne várjon senki forradalmi újításokra. A H.A.W.X. 2 ráadásul tipikusan egy olyan játék, amely egy rövid ideig, illetve egy végigjátszás erejéig jó, de utána könnyen felkerülhet a használt játékoknak fenntartott polcra a boltokban.
