Titanfall teszt

A srácokról köztudott, hogy egy ideig a Call of Duty sorozat fejlesztőiként tevékenykedtek, ez pedig a nemrég útjára indított alkotáson nagyon meglátszik. No ez nem feltétlenül jelent rosszat, hiszen a mai napig rengeteg játékost szippant be a CoD világa. Megfogadtam, hogy "nyersen" keveset fogok írni erről a hasonlóságról, ám a későbbiekben még lehet, hogy néhányszor elő fogom venni ezt a párhuzamot. A játék, mint szinte minden sorstársa, igényel némi megszokást, de előrevetítve nem kell félni a túlzottan bonyolult játékmenettől.

Első indításkor a menüben a szokásosnál több időt töltöttem el, hiszen a menüpontok egyszerűségét hangulatos háttéranimációval tuningolták fel a fejlesztők. Ráadásul még kapunk néhány kedves szót is. A játék egyik érdekessége, hogy effektíve nem tartalmaz egyjátékos módot, így az alapvető beállítások mellett sok menüponttal nem fogunk találkozni. A kampány felirat azért ott virít, melyről már korábban is tudtuk, hogy nem lesz valami hosszú. Nos én ezt kicsit máshogy fogalmaznám meg, hiszen az tény, hogy a kampány név alatt futó játékmód igen távol áll a megszokott egyjátékos formától, rövidnek azonban nem rövid, hiszen akárhányszor játszhatunk a kampány során előfordult pályákon. Ráadásul úgy tehetjük meg mindezt, mintha nem is a kampányt játszanánk. Az alkotás ezen része tehát eléggé érdekesre sikeredett.

Menekülnek a gyávák

Maga a játék tehát eltér a mostanság megszokott "kis kampány-nagy multi" szokástól, egészen pontosan egy teljesen multiplayer játékmenettel operáló alkotással van dolgunk. Ez a kampány elnevezés csak arra jó, hogy ne legyen túl radikális a megszokottól való eltérés. Hozzátenném, hogy azért a tipikus kampányelemek egy része megtalálható a játékmenetben, így ez a rész is élvezetes lett. Kezdjük is rögtön a szembenálló két féllel, akik az IMC és a Militia nevet kapták. Nos közöttük sok különbséget nem fedezhetünk fel, elsőként az IMC oldalán kell végigjátszanunk a kampány pályáit, majd ugyan ezt a Militia oldalán is megtehetjük. Ahogy említettem, a két fél nem igazán nyújt kiemelkedően eltérő játékélményt, hiszen a külsőjükön kívül az elnevezésük szolgáltatja a legnagyobb különbséget. A fegyverek tehát ugyan azok mindkét oldalt, ám erről majd néhány sorral később hosszabban is írok. A kampány elindítása után 6 a 6 ellen küzdelembe csöppenünk, ám megnyugtatnám azokat, akik ezt kevésnek érzik, hiszen a 12 ember mellett további minion-ok rohangálnak majd a pályán.

A kissé fura elnevezés alatt egyébként egy mesterséges intelligenciával ellátott csapatot kell elképzelni, akik bizony könnyen kellemetlen helyzetbe tudnak minket hozni. Nem azt mondom, hogy vérprofik, ám nem mindig egyszerű kiszúrni, hogy egy igazi játékossal vagy egy gép vezérelte katonával állunk szemben. Fontos még kiemelni, hogy két alfaj boldogít minket a részükről, hiszen találkozhatunk Spectre és Grunt alfajjal is. Higgyétek el cseppet sem idegesítőek, hiszen egyrészt életünket nem érdemes rájuk bízni, másfelől azonban komoly szerepet játszanak fejlődésünkben. Mennyiségi fölényüknek köszönhetően igen gyakran futunk majd velük össze, megölésükkel pedig egyre közelebb kerülhetünk a legmenőbb fegyverzettel felszerelt harcosokhoz. A legjobb bennük pedig az, hogy saját oldalunkra tudjuk állítani az ellenséges Spectre fajt, mégpedig egy kis hack segítségével.

Egységben az erő

Alapesetben tehát mindkét oldalon háromféle "pilótát" választhatunk ki, melyek közül az összes rendelkezik jó néhány élvezetes tulajdonsággal. Ilyen például a jetpack, melynek köszönhetően jóval magasabbra szökkenhetünk, de nem szabad megfeledkezni a falonfutásról sem, melynek köszönhetően könnyebben menekülhetünk, illetve jó kis helyeket találhatunk magunknak a pályákon. Ide sorolnám még a képességeket is, melyek között alapesetben a láthatatlanság kapott helyet, ezt azonban akár legális WH-ra is cserélhetjük. Ezeknek a korlátozott időtartam szolgáltatja a hátrányukat, azonban újratöltődésük után ismét használhatjuk őket. Azért a készítők is érezték, hogy a három alaptípus kissé kevés lenne ide, ezért bekerült öt egyéni beállítás is, amelyeknél mi szabhatjuk meg a teljes fegyverzetet. Érdemes ezeket kihasználni, hiszen nem árthat, ha több harcmodorra is felkészülünk.

A fegyverek között egyébként a klasszikus gépfegyverek mellett találkozhatunk a közelre hatásos shotgunokkal, a fürge SMG fegyókkal és természetesen a messzi célpontokhoz hatásos távcsöves fegyverzet sem hiányozhat. Itt ismét szóba kerülnek a minion-ok, hiszen több olyan fegyver van, mely szintnagysághoz van kötve, szintet pedig XP-szerzéssel léphetünk, ebben pedig nagy szerepe van az említett "botoknak" is. Fegyvereinkhez különféle kiegészítőket is szerezhetünk, így bizonyos fokig tényleg személyre tudjuk szabni az arzenálunk, de nekem volt egy kis hiányérzetem. Ezen az úgynevezett Burn Card-ok sem javítottak sokat, ám a különféle előnyökkel minket felruházó kártyákat így is nagyon jó ötletnek tartom. Ezeket is a körök után kapjuk, a csata előtt pedig hármat tudunk magunkkal vinni, melyeket fel egymás után fel tudunk használni. Érvényességük halálunkig tart, így például szert tehetünk feltuningolt fegyverekre, gyorsabb titánlehívásra és mozgási segítségekre is.

Kőkorszaki szaki

Végre elérkeztünk a titánokhoz, melyek közül szintén három típus áll rendelkezésre. Az Atlas, Ogre és Stryder eltérő formavilággal kíván hódítani, de esetükben is igaz, hogy érdemes kihasználni az öt egyéni beállítást. A játék sztárjainak is nevezhetjük őket, hiszen mégiscsak mindenki arról beszélt, hogy érkezik a Titanfall, amiben titánokkal is küzdhetünk majd. Bizonyos időközönként minden ember lehívhat magának egy titánt, melyekbe rögtön helyet is foglalhatunk és akkor egy teljesen más stílus tárul elénk. Az óriási gépezettel úgy bánhatunk, mintha megnagyobbított testünk lenne. Egy gyengébb és egy erősebb fegyverrel vannak felszerelve, továbbá bizonyos távolságig meggyorsíthatjuk mozgásukat is, valamint az embereknél már említett extra tulajdonságok sem hiányozhatnak.

Itt is jópofa dolgokkal találkozhatunk, hiszen akár egyfajta "golyógyűjtő teret" generálhatunk magunk elé, mely összegyűjti a felén irányuló töltényeket és visszaküldi őket a feladónak. Ezt le tudjuk cserélni speciális füstre, mely egyrészt eltakar minket a többiek elől, másrészt az olykor hátunkon vendégeskedő ellenfeleket is megöli. Ide tartozik még az általunk átlőhető pajzs is, mely igazán jól jön akkor, ha sokan állnak velünk szemben. Az alapfelállás tehát ennyi lenne és most áttérnék egy regélősebb stílusba, hiszen maga az alkotás által nyújtott játékélmény így sokkal jobban átadható.

Az a bizonyos Burn Card

A kampány mellett klasszikus meccseket is vívhatunk, melyek között helyet kapott az ismert CTF (Capture The Flag) mód, valamint a deathmatch és helymegtartó opció is. Ezen kívül igazán egyedi lehet még a kizárólag titánokkal való harcolás, melyben nem éledünk újra, így az a csapat nyer, amely legvégül rendelkezik élő taggal. A káoszt a módok mixelése hozhatja el, melyre a Variety Pack menüpont alatt van lehetőségünk. Azt hiszem a játékot nagyjából körülírtam, ám ezt az alkotást nem sorolnám a tipikusan teszt alapján megítélendő játékok közé. Lehet hogy néha kollégáimmal együtt mondunk okos dolgokat, azonban hiába ajánlunk valamit, ha az nem illik hozzátok.

A Titanfall talán egyetlen hátránya pontosan ez lenne. Mintha anyuci pici lányát elküldenénk a legforgalmasabb mekibe dolgozni...itt PÖRGÉS van anyukám! A játék eszméletlen gyorsan zajlik, futunk a falakon, várjuk, hogy megérkezzen a titánunk, közben lőnek ránk botok, emberek és titánok is. Nem igazán érdemes megállni, mert könnyen halállal jutalmazhatnak meg minket. Többjátékos alkotás révén azonban egy igazán fontos dolog hiányzik a rendszerből. Ez pedig nem lenne más, mint a privát lobby. Persze barátainkat be tudjuk hívni Originen keresztül, azonban nem mindig marad nekik hely és ezt az opciót igazán belepakolhatták volna a fejlesztők.

Csak le ne törjön a szobor szárnya

A grafikára direkt nem tértem ki a nyersebb elemzésben, hiszen ennek a játéknak nem ez a lényege. Ettől függetlenül igényes kidolgozással van dolgunk, de nem az a tipikus valósághűségre törekedő értelemben. A titánok például nagyon pofásak, a pályákért pedig óriási puszi a fejlesztőknek. Nehéz lehetett ugyanis megoldani, hogy apró emberkékkel és óriási fémhulladékokkal is élvezhetően mozoghassunk a pályákon. A 15 pálya sok esetben eltérő környezet kínál (sivatag, zöldövezet, bázis), ráadásul körülöttünk is zajlik az élet, hiszen óriási szörnyek döntik le a tornyokat és nagyobbnál nagyobb hajók lövik egymást. Az animációk szintén jól kidolgozottak, a meccsek végén indított kivonulásos téma pedig úgy szintén jól meg lett valósítva.

Összességében tehát a grafikára nem lehet panaszunk. A hamarosan akár folytatással is rendelkező játék igazán nem rendelkezik olyan hibákkal, melyek súlyos pontlevonásokat hoznának számára, az viszonyt tény, hogy ne akarjuk többnek gondolni, mint ami. Mondhatni egy remek játékmenettel és igazán egyedi megoldásokkal felturbózott CoD. Az előbbi mondat azonban cseppet sem negatív töltetű, hiszen sok sok játékos pont erre vágyik. Őszintén bevallva én szkeptikusan álltam a teszt elé, de számomra pont pozitív csalódást hozott a játék. Egyszerűen felspanolt a gyors játékmenet, a titánokba való beszálláskor pedig kétszer akkorára duzzadt a bicepszem. Egyetlen félelmen van csupán, mégpedig, hogy néhány hónap elteltével a megengedhetőnél többet veszítenek különlegességükből a játék egyedi elemei, de szerintem a fejlesztők erre is kitalálnak majd jó néhány apróságot.

Pályán kívül is zajlik az élet

A Titanfall tehát egyértelműen az utóbbi idők egyik legjobb játékélményét garantáló alkotása lett, játszhatjuk akár kizárólag gyalogos módban is, hiszen nem kötelező lehívni a titánunkat, de ha már rendelkezünk egy ilyen pajtással, akkor azért vétek lenne kihagyni. Aki igazi akciót akar és már unja az egy kaptafára készülő játékokat, azoknak kötelező darab!

A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.