Napjainkban az anime és a keleti kultúra virágkorát éli, mit éli, őrjöngi. Persze nyugaton is vannak próbálkozások a stílus átvételére, de ezek sorra nevetségesen kudarcba fulladnak. van pár eredményes próbálkozás is, de egy mindenképpen kiemelkedik közülük, és ez a Kínai Amerikai koprodukcióban készült, készülő Avatar széria. Az első történetszál már lezárult, ez volt a híres Aang korszak, a Második eresztés is a végéhez közeledik, a Korra legendájának már az utolsó évadja van műsoron Amerikában. Ennek apropóján a készítők úgy találták, megérett az idő a játékok világában is újra harcba küldeni az Avatárt.
A Legend of Korra az Activison műhelyében készült és a Platinum games gondozásában került az online boltok polcaira. Az előzetes videók alapján elég ígéretesnek tűnt az anyag, és mivel személy szerint a sorozat nagy rajongója vagyok, elég magas elvárásokkal és várakozással tekintettem a megjelenés elé. Aztán Korra végre megérkezett.
A fiatal lány s a kemény motorosok esete
Szerelem első látásra
A játék remekül indít, a sorozatból ismert főcímdal és főcím felépítése fogad induláskor. Az első dolog, ami szemet szúrt, hogy a játék NAGYON javasolja valamiféle kontroller használatát. Kicsit konzolport-szagot érezni ekkor, de lépjünk tovább, bejön a menü, ahol sztori mód és egy Pro-bending opció található ez lezárva, a sztori mód végigpörgetése után kipróbálhatjuk, no meg a szokásos opciók beállításának lehetősége. Ez alatt az opciók alatt a konzolport szag erősödik ugyanis csak felbontást és fényerőt lehet állítgatni a grafikán és az irányítás testreszabhatóságát is szépen elfelejtették és ez PC-n nem szép dolog.
A játékot elindítva megint felderül a Korra fan arca, hisz a grafika tökéletesen visszaadja a rajzfilm hangulatát, vizuális effektjeit, bár a textúrák annak ellenére, hogy élesek, repetitívek, Korra kidolgozása nem tökéletes a karakterek nagyon picit szögletesek, de a rajzos grafikánál ez nem végzetes hiba. Viszont az annál inkább, hogy a helyszínek nagyon csőszerűek és sterilek, igaz bizonyos tereptárgyak rombolhatók, de ez egy tömeges verekedésre és harcra építő játéknál inkább a minimum kategória. Az elemek használata látványos, az effektek hozzák a múzsa szintjét. Összegzésképp a grafika hangulatos és jó, de nem kiemelkedő.
Szállj, szállj, medvekutya hátán?
Az első pofon a legnagyobb
A történet szerint Korra egy Pro Bending (ez az a sport, ami Köztársaságvárosban olyan nagy népszerűségnek örvend) meccs után egy ismeretlen és sötét helyen tér magához(elvadult az ünneplés, höhö), az első évadból ismert Csí-blokkolókhoz tökéletesen hasonló figurákkal körülvéve. Feltűnik egy nagyon gonosz kinézetű vénember és jól belenevet hősnőnk arcába, majd eltűnik. Korra harcba bocsátkozna, de nem tud idomítani így csak simán kiront az utcára, ekkor kapjuk meg az irányítást.
Innentől kezdve a történet lassan csordogál, de az egész amolyan semmi extra, kevés szereplő Korrán és Jinora-n (Tenzin nagyobbik lánya) no meg a fő gonoszon kívül nincs dedikált szereplő, mindenki csak ágyútöltelék, kevés helyszín (összesen három !!!), és egy epizódra sem elegendő fordulat van benne. A készítők a második és harmadik évad közé datálják a sztorit, a Harmonikus Összekapcsolódás rövidtávú következményeiben pedig bőven lenne potenciál.
Szépen lassan visszaszerezzük a már annyiszor elvesztett idomár képességeinket (ez amúgy visszatérő és elég agyonhasznált eleme a sorozatnak így a játékban is ezzel előhozakodni eléggé fapados dolog) ám az egésznek izzadságszaga van. Nyílván valamire építeni kell, de ez irtózatosan kevés ahhoz képest, ami ebben az univerzumban benne van. Aki pedig nem követte az eseményeket legalább a második évad végéig, annak lövése se lesz arról, hogy mi miért történik.
Oda se nézek, rád rúgom hegyoldalt!
Miután elindultunk a szűk sikátorokon keresztül és feltűnnek, az első ellenségeink a játék megint villan egyet, és megismerkedhetünk a legjobban sikerült résszel és ez a Harcrendszer. Eleinte csak puszta ököllel bírjuk jobb belátásra a rosszarcokat, de a második pályán (fejezetben) visszatér a vízidomári képességünk, így ott már elég vaskos és látványos kombókat tolhatunk a Korrára pályázók arcába, később a játék vége felé pedig már néha követhetetlen módon oszthatjuk mind a négy elemmel. A kihagyhatatlan Avatar állapot remekül van megoldva, de kicsit túl erősre sikeredett, mert ilyenkor mindent és mindenkit összehajtogatunk egy gomb nyomkodásával.
Az irányítás elfogadható, az egérrel támadunk (bal klikk kicsi ütés, jobb klikk, nagy ütés) lehetőségünk van kitartani a támadásokat ekkor erősebbek, ugrás közben is támadhatunk stb, az egész hajaz a Naruto shippunden sorozatra és a Batman szériára. A már meglévő idomítási módok közti váltás gördülékeny gyors zökkenőmentes, amilyennek lennie kell. A harcok pörgősek, de a változatosságot maximálisan nélkülözik, megyünk előre, jön egy adag rosszarc, a földdel tesszük őket egyenlővé, megyünk kicsit, megint jön egy adag rosszarc és így tovább. Ezt a monotonitást kívánja megkutyulni az a rész, amikor Korra felpattant hű hátasára Nagára, és vágtatnak egy sort.
Ekkor mindenféle akadályok között lavírozunk, de ez annyira faék egyszerűségű (jobbra balra kell mozogni csak) és néha annyira frusztráló, hogy sokszor csak ront a dolgokon. Az egész játékra rányomja a bélyegét hogy a küldetések is repetitívek, bunyó, lovaglás, bunyó, lovaglás és csókolom. A pályák végén bossharc van, ezek először megadják a kihívást, de mivel mindegyik csaknem ugyanaz, még a főellenség is (általában egy Mechát kell lerogyasztani) egy idő után idegőrlővé válnak, és erre nagyban rájátszik, hogy a fejlesztők a nehézségi szintet nagyon benézték.
A csinos lányok a Mecha mosóban nagyon beváltak
Akkor jó, ha fáj?
Casualon akár fél szemmel az aktuális epizódot is nézhetjük, annyira laza a nehézség, ez az igazi fun rész. Normalon a játék viszont annyira benehezedik, ez igaz főleg a bossokra és kis bossokra , hogy köpni-nyelni nem lesz időnk, szétnyomkodjuk az egeret, de még így is túl sokszor harapunk fűbe. Itt már érződik, hogy az irányítás, ha nem kontrollerrel játszunk, kevés. Windowsos hiba, hogy mivel a shift a félrevetődés gombja, a cucc nagyobb csatában hajlamos kihajigálni minket az asztalra, hogy hé, beragadt a gomb.
Ilyenkor légidomárokat megszégyenítő hideg fej kell, hogy ne tegyünk kárt valamiben. És mivel nem tudjuk átalítani meg kell szokni. És ha 2014-ben valamit meg kell szokni egy játékban az nem ad jó szájízt. Visszatérve a fősodorba az Extreme fokozaton (amit a játék történetének végigjátszásával lehet feloldani) én személy szerint többet haltam, mint léptem, de ez lehet csupán csak az én hibám. És mivel a játék repetitív, pláne még ha nehezen is verekedjük át rajta magunkat, hamar elriaszthat.
Megütni egy lányt!? Igaz pofátlanság!
Az Avatar útja
A játékban csupán 8 pálya (fejezet) található, ami tekintetbe véve a pályák hosszát és minőségét jó is meg nem is. Jó, mert hamar letudjuk az unalomba fulladó részeket, és kevés mert egy 15 eurós játéktól a 3 óra játékidő az elég nyúlfarknyi. Külön szomorú, hogy az utolsó fejezetekben mintha a fejlesztők is érezték volna, hogy kevés, amit alkotnak, így bedobtak pár tényleg jó ötletet, amik kreatívak és változatosak, de nagyon rövid részek csak (Óriás Korra VS mechák pl.)
Az újrajátszást ösztönzi az, hogy minden idomári képességünk szinteződik, új tekercseket (kombókat) vehetünk két pálya közt Iroh boltjában, emellett pedig különféle jóságokat tudunk vásárolni, melyeknek árát lélekpontokban kell kicsengetni, amit pedig az ellenfelek legyőzésekor és a tereptárgyak lezúzásakor kapunk. A megvásárolt italokat, eszközöket Korra szobájában állíthatjuk be a 1-4-ig terjedő gombokra. Itt lehetőségünk van Korra kinézetét is változtatni összesen hatféle kosztüm van, ezek apró, de értékelhető dolgok, és jól is néznek ki.
Instant Stonehenge, vagy valami hasonló
Kviddics? Ugyan már!
Amint végigvittük a játékot, harcba szállhatunk a Pro bending meccseken a Tűzmenyéteket irányítva, és ez a játékmód meglepően szórakoztató a fősodor után. A meccsek pörgősek, a MI remek, és a hangulat is ütős. Érdemes pár meccset letolni, hogy elfeledjük a rossz tapasztalatainkat.
Hangidomár
Ami a játékról alkotott totális csalódást csak átlagosra emeli, az a hangulat. A rengeteg hiba és hiányosság (amit a játékmenet tartalmaz) ellenére vannak nagy pillanatai a játéknak. ennek főleg az az oka, hogy a átvezető animációkat az eredeti stáb alkotta meg és a karakterek hangjai is a sorozatban felhangzó szinkronok. A zenei paletta kimerül a sorozatból ismert számokkal, de ez bőven elég ehhez a szinthez.
Korra a Super Saiyan, azaz, izé az AVATÁR!
Inkább nézz mesét
A játékon annyira látszik, hogy több lenne benne, hogy az már fájdalmas. Nyílván a cím majd eladja, gondolták a készítők, de ez kissé fájó a rajongók szemszögéből nézve, mert az eleje és a vége jó, de ami közte zajlik, az súrolja a vicc kategóriát. Ha fanatikus Korra rajongó vagy, akkor szerezd be, de ne várj tőle sokat, ha viszont csak hétvégente néha látsz egy epizódot, a játékot messze kerüld el, a stílusban van sokkal jobb is a piacon, ebben az árkategóriában.
A Game Channel fő teszthardvere nVidia GTX 780 videókártyát, 16GB Kingston HyperX Beast memóriát és ASUS Maximus VI Hero alaplapot tartalmaz, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszerrel.
