Pedig olyan szépen indult az egész! A horror félisten Mikami bejelenti, hogy egy új IP-n dolgozik, ami durvább lesz, mint bármi, amit tőle kaptunk. Kiszivárognak az első képek, jönnek a trailerek, amin látjuk, hogy az úr nem beszélt mellé, és az agyának minden egyes beteg sejtjét bele fogja rakni ebbe a játékba. Aztán megérkezik az első gameplay-t bemutató videó, ami aztán végleg feldönti bennem a józanság szobrát: ez a játék kell nekem, ezt nekem kell tesztelni. Most, hogy majdnem húsz óra tiszta játékidő után bámulom a stáblistát, a legszívesebben zokogva adnám vissza Marconak a kapott példányt, hogy vidd innen, ásd el, szórj hamut a sírra.

A helyzet természetesen nem ennyire vészes azért, mert okozott nem kevés szép pillanatot a stuff, viszont egy igazi hullámvasúthoz tudnám hasonlítani egy mondatban. Minden egyes jó momentumra kettő totálisan frusztráló jut.

A játék intróján nem fogunk meglepődni, mivel betűre pontosan az történik, mint ami a legelső videókban is átjött. Kicsiny egységünket egy mentális kórházba vezénylik, miszerint több tucat zsernyák hatolt be, kinyomozni valami esztelen mészárlást, ugyanakkor senki sem elérhető, meg amúgy is, valami ordenáréan bűzlik ott. Ahogy belépünk, egy jobb fajta belezés nyomait látjuk, aztán meg jön a nagy momentum: egy kamerán keresztül megpillantjuk a nagyon gonosz antihőst, Ruvikot, aki épp hidegre tesz három járőrt, aztán meg jól leüt minket.

És igen, innentől kezdve beindul a már megpillantott gore folyamat, amire azért nehéz lesz szavakat találni. Nagy nehezen sikerül megszökni a helyről, aztán pedig hős detektívünk megpróbál elmenekülni a csapattal, de a fél város elpusztul körülöttük, miközben a sofőr meg valami rettenetes átalakuláson megy keresztül, így nem is csoda, hogy elveszti az uralmát a kocsi felett és egy szakadékba zuhanunk.
Többet nem árulnék el a sztoriról, két okból kifolyólag. Az első, hogy ez a lázálomba illő utazás a játék egyik alappillére, így balgaság lenne tőlem ezt elvenni. A másik már egy sokkal negatívabb felhangú dolog, ugyanis valami hihetetlenül bárgyú lett ez a rész. Ki merem jelenteni, hogy ez bizony csont nélkül fogja alulmúlni a Resident Evil első részét is. Igen, azt a játékot, ami évtizedekkel ezelőtt jelent meg. Rengeteg kérdést dob az arcunkba a program, ami akár jó is lehetne, de válaszokat alig, vagy egyáltalán nem kapunk, egy nagy őskáosz lesz az egész. Villámgyorsan változnak a helyszínek, a szereplők és a felütés is, de nulla értelme van.

Hősünk, Sebastian pedig egy külön sztori. Olyan rezignáltan veszi tudomásul a körülötte zajló, finoman szólva sem természetes eseményeket, hogy arra az ezerarcú Steven Segal is büszke lenne. Mielőtt félreértenétek, nem vártam tökéletes elbeszélést, sőt, viszont ami a képernyőn zajlik, az vérlázító.
Amibe még szinten egy jó nagyot tudok belerúgni, az bizony a külcsín és a stílus, amire épül szinte az egész hangulat. Ha pusztán technikai oldalról nézem, akkor sajnos teljesen átlagos a látvány. Hiába a PS4 elképesztő ereje, ha a FullHD és 60 FPS a legnagyobb eltérés a két generáció között. Igen, ez a program is abba a hibába esett, hogy kihozták minden platformra, ezért az optimalizáltság oltárán eléggé rendesen elvérzett. A pályák egyébként változatosak lennének, hiszen akciózunk majd romos templomban, egy régi kúriában, a lerombolt városban meg nagyon sok egyéb helyen, viszont ezek mind eléggé gyatrán festenek, noha egy-két kifejezetten szép és hangulatos epizód is lesz.

Az ellenfeleink szerencsére kellően morbidak és gusztustalanok, csak kevés poligon jutott rájuk. Az igazi probléma azonban a sok buggal van: beragadó tárgyak, lefagyó ellenségek sokasága keseríti majd meg a kalandot. Ez csak azért problémás, mert ha teszem azt, menekülünk valami elől és beleakadunk egy tereptárgyba, akkor jöhet is a load save game.

Ami ugyanakkor kiemeli az EW-t a totálisan középszerű masszából, az a játékmenet,a harc, valamint a fentebb már emlegetett, hihetetlen mennyiségű beteg jelenet. Csendesen hozzátenném, hogy minden egyes építőelemről üvölt a gondos lopás. A fegyveres harc és a fejlesztés az természetesen RE4. A lopakodás, a hátulról való kivégzések és a nyílpuska használata az Last of Us. A nyitó, falus helyszín a láncfűrészes döggel megint csak Resi 4. A nagy ötlet, hogy fel tudjuk gyújtani a földre került ellenségeket szintén nem egy újkeletű cucc, mert a Resi 1 remake-ben is így lehetett kinyírni a zombikat végleg.
Szóval egyediség ilyen téren az konvergál a nullához. A félreértések elkerülése végett nem az a bajom, hogy más címekből lopott elemek vannak itt, hiszen a legtöbb játék esetében ez így van. A bajom csak annyi, hogy mindezt pofátlan módon, módosítás nélkül tették bele az Evilbe. A falusi helyszíneket és jeleneteket konkrétan csont nélkül fel lehetett ismerni a Resi 4-ből, csak ugye mások itt a textúrák.

Mindezek ellenére, valamint a lopakodással nyakonöntve, élvezetes lett a dolog. Kapunk egy valag fejleszthető fegyvert, tudunk csapdákat állítani, szóval számtalan módon tudjuk a dögöket eltenni láb alól. A kreativitásra egyébként rá is leszünk kényszerítve, mivel a lőszer adagolásával eléggé csínján bánik a gép, szóval jól meg kell fontolnunk, hogy melyik összecsapásba milyen taktikával menjünk, hogy aztán ne szívjuk a fogunkat a pálya hátralevő részén. Én próbáltam hátulról gyilkolni, de ha ez nem ment, akkor a tömegbe lőttem a shotgunnal, amitől sokan felborultak, aztán begyújtottam őket, így spórolván a lőszeren.

A fegyverzetünk egyébként a jól megszokott pisztoly, shotgun, mesterlövész puska, nyílpuska (variálható vesszőkkel), magnum összetevőkből áll, természetesen mindent lehet és kell is fejleszteni a pályákon felszedhető zöld taknyokból. Apropó csapdák: nyitott szemmel közlekedjünk a pályákon, mert a készítők teleszórták különböző bukózsineggel, medvecsapdával, robbanó töltettel a szekvenciákat. Viszont ezeket tudjuk hatástalanítani is, és az így nyert elemekből építhetjük a különféle vesszőinket.
Egy dolgot viszont nem tudok és nem is akarok elvenni a stufftól, ez pedig nem más, mint a rettenetes fokú, mentális és fizikális horror. Valami olyan betegesen durva dolgok is vannak a programban, amit maximum lázálmunkban láttunk utoljára. Az hagyján, hogy úszkálni fogunk a vérben és a levágott végtagokban, de az ellenfelektől kezdve a halálunkig minden úgy van megtervezve, hogy ne legyen egy nyugodt percünk sem. Ehhez még az is jön, hogy a játék bizony már normál (itt survivor) szinten is eléggé nehéz. A legsimább kis nyomorult zombi is simán hidegre tud tenni minket ha nem figyelünk eléggé, a nagyobb dögökről meg nem is beszélve, mert ennyi instant halált okozó teremtményt nem is tudom, mikor láttam utoljára. De, hozzátenném, ez nem baj, mert így sokkal jobban fenn tudják tartani a feszültséget mint ha Terminátorok lennénk.

Persze tudunk egy rakat dolgot is gyűjtögetni, amik elvben háttérinfónak szolgálnak, viszont egészen konkrétan nulla közük van a sztorihoz. Gondolom az események és a szereplők elmélyítését akarták ezzel elérni, de ez finoman szólva is mellé ment. Mentőhelyül egyébként egy kórházi szárny szolgál, tulajdonképp ez a bázisunk. A mentésen kívül csacsoghatunk az itt lakó nővérkével, valamint a kinyitható szekrényeket is babrálhatjuk, de itt tudjuk hősünket is tápolni a már emlegetett zöld takonnyal. És ami szintén vicces, hogy egy tükör segítségével juthatunk el erre a másik oldalra. Kedves Silent Hill rajongók, ismerős ez a megoldás?
A stuff egyébként nagyon hosszú, nekem majdnem 20 óra kellett az első teljes végigjátszáshoz, amibe 70 darab elhalálozás is beletartozik. Az anyag vontatottsága miatt ez nagyon sok, itt is azt érzem, hogy a kevesebb sokkal, de sokkal több lett volna, már csak azért is, mert az események eléggé repetitívek, valamint a kreatív brutalitáshoz is hozzászokunk egy idő után. Sokkal jobban adagolt betegséggel és sokkolással már egyáltalán nem lenne uncsi, de sajnos vagy nem, az első percekben már átéljük a leghúzósabb részeket és ehhez képest nem mutat már nagyon semmit a cucc, hozzászokik az ember.

A hangok viszont egyáltalán nem rosszak, sőt, egy jó fülessel vagy hangfallal bőven tudják fokozni a rettegős hangulatot. Suttogások, morgások, halálhörgések kísérnek el minket mindenfele, hogy aztán a felcsendülő dallamok nyugtalanítsanak tovább minket. A szinkronszínészek viszont csapnivaló munkát végeztek, nulla átéléssel mondták fel a szereplők szövegét, ami megint csak rombolja a hangulatot, ha egyáltalán megszólalnak, mivel párbeszédből eléggé kevés akad amúgy is. A platina megszerzése sem egyszerű, mert van benne néhány olyan trofi, ami tisztességgel meg fogja izzasztani az erre vállalkozókat. Jó példa erre az, hogy 5 óra alatt át kell rohanni a programon. Hát persze.
Szóval a kellemes elemek mellett nekem óriási csalódás a játék. Tudom, ez részben az én hibám is, mivel nem kellett volna a hype vonatra felülnöm, ugyanakkor egy technikailag eléggé elmaradt, hosszú, de sok esetben uncsi játékot kapunk nagyon sok pénzért. Persze a brutalitás sok mindent visszaad, de ennyi a kiemelhető dolgok listája. A játékmenet egészen kellemes, de minden egyes eleme pofátlanul összelopott. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy rendkívül kiszámítható, bárgyú, kliséktől hemzsegő, de logikátlan történetet álmodtak hozzá, akkor máris láthatjuk, hogy bizony ezen kellett volna még nem keveset dolgozni. Kicsit olyan érzésem van, hogy minden egyes nagyobb fejezetet más csapat kreált, aztán sehogy sem lehetett egyberakni azokat.

Ugyanakkor ahogy látjátok, 7 pontot kapott a cucc, ami már a kellemes játékok jelzője. Ezt csak és kizárólag a szürreális, lázálomban fogant világ miatt adtam meg neki, mert az simán becipeli ebbe a kategóriába az Evil Withint. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás és ott ki fogják javítani ezeket a dolgokat, mert ez akár még egy rendkívül erős franchise alapja is lehet. Viszont ez a rész nálam nagyon mellé ment kedves Shinji Mikami.