Mielőtt nagyon belemerülnk a tesztbe, engedjetek meg egy minimális múltidézést, mert ez a széria bizony sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Az első játék a témában majd 20 évvel ezelőtt jot ki, UFO: Enemy Unknown címmel. Érdekes kísérlet volt, talán páran még emlékszünk is rá. Ezt követte egy viszonylag sikeres folytatás, nagyjából ekkor, 1995 környékén kapta meg a széria a végleges nevét. Az X-COM: Terror from the deep ha lehet, még sikeresebb volt mint az előd, viszont a sorozat innentől kezdve rettenetes hanyatlásnak indult, köszönhetően annak, hogy az eredeti fejlesztők szépen leléptek. Nagyjából hat even keresztül próbálkoztak a különféle folytatásokkal, viszont oly annyira nevetségessé váltak, hogy az utolsó két részt egyszerűen törölték a palettáról az Infogrames-nél, és próbálkoztak inkább a különböző Alone in the Dark epizódokkal (nem tudom, hogy melyik volt a rosszabb döntés).
Innentől már egyszerűbb a kronológia, ugyanis a 2012 utolsó negyedévében kiadásra került XCOM: Enemy Unknown-t már szerintem mindannyian ismerjük, gyakorlatilag az eredeti játék rebootja, természetesen a modern kor elvárásaihoz igazítva (kivéve a külcsínt). Hogy egy picit csavarjak az egészen, jelen tesztünk tárgyát képező The Bureau: XCOM Declassified játékot sokkal hamarabb elkezdték készíteni mint a tavaly kiadottat. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor időrendben a Bureau lenne az első XCOM játék, ez meséli, pontosabban mesélné el az egész franchise kezdetét.

Mielőtt nagyon elmélyednék a tesztbe, el kell mondanom, hogy a témájánál fogva ez az egész izé olyan szinten hagyott hidegen, mint nagyjából a Barátok Közt. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy kölcsönkértem egy barátomtól a rebootolt Enemy Unknownt, és olyan csúnyán maradtam rajta a cuccon, hogy azt elmondani sem tudom! Újra hajnali 2-ig ültem a tv előtt, átkozódtam minden küldetésnél, taktikusan, tigris módjára küzdöttem és mentettem az embereket, az emberiséget a nyamvadt gülüszeműek elől. Ezek után természetesen elkezdtem iszonyúan várni a Bureau-t, noha tudtam, hogy a körökre osztott stratégiát felváltja a tps akció egy kis csapat alapú küzdelemmel vegyítve, de a kiadott videók kilóra megvettek a hangulatukkal. Most, hogy másodszorra is nézem a készítők listáját, egy kicsit megvilágosodtam. Pontosan tudom, hogy mit szerettek volna ebből az egészből kihozni, viszont ez sajnos sok helyen nem igazán jött át, de a további rizsa helyett nézzük is a tesztet.
Hősünknek, William Carter ügynöknek az élete nem volt túl bonyolult egészen addig, amíg nem kérték, hogy egy zárt aktatáskát szállítson el a Groomfield katonai bázisra, személyesen Myron Faulk kezébe címezvén azt. Egy apróbb közjátékot követően arra ébred, hogy egy hatalmas lyuk van a vállában, előte pedig egy összeégett, pirosan világító szemű női tetem fekszik a padlón, ráadásul a támaszpontot is megtámadták ismeretlen eredetű lények olyan technológiával, ami az 1960-as években elképzelhetetlen volt. Nem kevés tűzharc és szerencse révén még épp időben el tudunk menekülni a helyszínről, hogy később Faulk személyes kérésére csatlakozzunk egy speciális egységhez, akiknek a célja az idegenek kiűzése a Földről – természetesen ez lenne az XCOM. Dióhéjban ennyit árulnék el a sztoriról, de természetesen ahogy haladunk majd egyre előrrébb, úgy derülnek ki a keményebbnél keményebb dolgok, valamint egyre nagyobb tétje is lesz mindennek, valószínűleg sosem gondolnánk azt, hogy hova is fog kilyukadni az egész.

Sajnos az első kettősségre is a történet előrehaladásával fogunk rájönni. Egyrészt rettenetesen pozitív az, hogy mennyi extra, apró kis mellékinformáció került a játékba! A bázison kóricálva (erről bővebben egy picit később) hihetetlen mennyiségű dossziét, hangfelvételt, képet, feljegyzést fogunk találni, ami igazából a fő történésekben nem játszanak szerepet, de az egész XCOM világ megismeréséhez szükségesek lesznek, hiszen a boncolási jegyzőkönyvektől kezdve a különböző prototípusok leírásán át az egyszerű biztonsági előírások betartásáig fogunk találni mindent. Az érem másik oldala, hogy a nagy, fontos kérdések alig, de inkább egyáltalán nem kerülnek terítékre! Teljesen szürreális az, hogy mindenki higgadtan, nyugodt hangon veszi tudomásul, hogy megtámadtak minket az ufók, elsöpörték az emberiség első védvonalát, a másodiknak meg nincs megfelelő fegyvere.
A legfőbb miértekre úgy nagyjából kapunk választ, de teljesen szürreális módon, amit nem is nagyon értettem. Ha volt erejük a 2K srácoknak a mellékes dolgokat kidolgozni, akkor egy előzményt, ahol az Földlakók sosem találkoztak magukon kívül mással, miért nem?

A játék külcsínéért a már sokak szerint elavult Unreal Engine felelős. Azt már láttuk, hogy a hozzáértő kezek alatt szinte csodára képes ez a motor (Arkham Asylum és City például), viszont a tehetségtelenek inkább ne is nyúljanak hozzá. Szerencsére a Bureau az előbbi csoportot erősíti, noha nem ér fel a Batman szintjére: a karakterek és az ellenfelek nagyon jól ki lettek dolgozva, különösen azok a nyomorult Mutonok néznek ki nagyon bitangul. Az ügynökök felszerelése, fegyverzete is rendben van, jól és autentikusan néznek ki. A helyszínek azonban sajnos hagynak némi kívánnivalót maguk után. A változatosságra nem less panasz, hiszen küzdünk majd esőben, napsütésben, városokban, tanyákon, falvakban, az idegenek támaszpontjain, sőt, lesz egy különleges helyszín is, de ezt sem lőném le.

Sajnos azonban a program nagyon sokszor használja ugyanazokat a textúrákat, így az összes falu ugyanolyan, a városok és az idegenek bázisa is. A második küldetés például a Rosemont Egyetem, viszont simán össze lehet keverni bármilyen egyéb küldetéssel is. Kicsit olyan egyébként az egész, mintha a Resistance-t összekevernénk a Bioshock világával és hangulatával, viszont ezzel együtt egy nagyon gyenge jót megérdemel.

Ahogy említettem fentebb, egy központi támaszpontról fogunk indulni minden egyes küldetés előtt. Ne rohanjunk annyira, hiszen tőlünk függetlenül is történnek események, amit a bázison dolgozó emberek mindig kommentálni fognak. Különböző alrészekre van felosztva amúgy, mint például a tervező részleg, ahol a pilótákkal tudunk beszélgetni, vagy a kutatási rész, ahol megvizsgálhatjuk az új cuccainkat, informálódhatunk a tudósoktól, sőt, ami a legjobb, különféle mellékküldetéseket, úgynevezett nyomozásokat is megoldhatunk – ezek persze nem kötelezőek, de a sztori és a jutalom miatt érdemes szöszölni velük, mivel nem fogják túl sok időnket elrabolni. Minden fő esemény után járjuk be tisztességgel a helyet, mert így is tudunk értesülni a legfrissebb történésekről.
De egyébként tudunk lőgyakorlatot tartan az egységünknek, illetőleg természetesen a saját és az embereink felszerelését is variálhatjuk. Nálunk egyébként kettő féle fegyó fér el, a katonáiknál viszont csak egy, az is a kasztjuknak megfelelően. Ezen kívül különböző hátizsákokat aggathatunk magunkra, átvariálhatjuk embereink öltözékét és ennyiben ki is merül az interakció lehetősége. Az Ops részlegen lesz egy nagy térképünk, itt tudunk majd a feladatok között választani – ami egy nagyon jó dolog, mivel nem csak a történetet előre mozdító eseményekben veszünk részt, hanem apróbb, úgynevezett minor küldetéseket is vállalhatunk, sőt, lesz egy harmadik féle, a dispatch, ahova az épp tartalékban lévő ügynökeinket küldhetjük fejlődés és új felszerelés ügyén, viszont csak akkor, ha a szintjük eléri az akció nehézségi szintjét, ráadásul ők egy ideig nem is lesznek elérhetőek, így jól gondoljuk meg hogy kiket viszünk magunkkal.

Mint ahogy azt gondolom az előzetes videók alapján láttátok, a harc valós időt és külső nézetett kapott, nem kevés fedezékhasználattal. Magunkon kívül két ügynöknek tudunk majd dirigálni, különféle parancsokat osztogatni. A művelet nagyon egyszerű, simán megnyomjuk a Kör gombot, ekkor az idő nagyon durván lelassul körülöttünk (de nem áll meg) és fedezékbe küldhetjük embereinket, használhatjuk a különleges képességeiket, nem utolsósorban átnézhetjük gyorsan a helyzetet. Természetesen érdemes mozgatni őket, vagy úgy beállni, hogy az ellenséget oldalba vagy hátba támadják, mivel ilyenkor jóval nagyobbat fognak sebezni. Minden egyes gyilkolásért Xp jár, meg persze a jól megérdemelt szintlépés, amivel tudjuk nyitogatni majd a speckó képességeket, kasztnak megfelelően. Összesen négy ilyen van, ezek nem sorrendben: commando, mérnök, support, és felderítő.

Természetesen a stílusuknak megfelelő dolgokat nyithatunk meg, így például a felderítő kap egy halálos lövést, a kommandós jól bírja a gyűrődést, a mérnök aknákat telepít. Ezeket kombinálva kell helyszíről-helyszínre átverekedni magunkat. Node, most jön a fekete leves, mert ez így eddig túl jól hangzik. Egyrészt a mesterséges intelligencia nagyon pocsék let, mert a katonáink össze-vissza rohangálnak, buta helyen vesznek fel fedezéket és főleg nehezebb szinten, másodpercenként lövetik le magukat. Ezen addig fogunk mérgelődni, amíg nagyjából a játék feléig érünk el, mivel onnantól kezdve meg olyan erősek lesznek, hogy teljesen felesleges less utasítgatni őket, mindenkit bedarálnak. Szóval itt azért még nem kicsit kellett volna balanszírozni. Nem azt mondom, hogy élvezhetetlen, de lehetett volna sokkal jobb is.
Az ellenfeleink természetesen egyre erősödnek, ráadásul a stuff vége felé elgurult a készítők agya, és olyan hullámokat kapunk, hogy nem győzzük majd visszatölteni a mentett állásokat. Lesznek sima sectoidok, mutonok, sectopodok, outsiderek meg még minden nyalánkság. Egyébként egészen addig a pontig rettenetesen nehéz lesz a program, amíg fel nem vesszük a ritmusát. Amint ez meg van, már jobban fogjuk látni hogy mikor mit és hogyan kell alkalmaznunk, de addig se adjuk fel, mert az összecsapások még így is nagyon szórakoztatóak. Tartalom szempontjából sem kell szégyenkeznie a Bureau-nak, mivel ha úgy igazán rámegyünk mindenre, akkor simán eléri a 20 órát is az első végigjátszás. Mondjuk itt feltételezem, hogy nem a legkönyebb fokozaton akarunk átrohanni rajta, mert úgy valóban kipörgethető 7-8 óra alatt is akár.

A hangok viszont szerintem zseniálisak lettek, főleg a főszereplők orgánuma, haghordozása lett rendkívül jól eltalálva, de a különböző ambient zajok, a fegyverek csörgése – durranása, a robbanások, lépések is frankók. Zenéről, mint olyanról nem nagyon tudok beszálmolni, mert vagy nincs, vagy teljesen beleolvad a környezetbe.

Ami viszont a nyolc pontos játékok közé emeli, az nem más, mint a hangulat! Mindentől függetlenül, olyan szuggesztiós ereje van a programnak, amit nem is tudom hog ymikor éreztem utoljára. A fogamat összeszorítva küzdöttem a túlerő ellen, élesztgettem az embereimet, irtottam az idegen mocskot. Figyeltem a párbeszédeket, próbáltam segíteni a túlélőknek, védelmeztem a katonáimat ahogy tudtam – egyszóval olyan szinten éltem bele magam a kalandba, hogy azt elmondani sem tudom.
A The Bureau: XCOM Declassified messze nem tökéletes, sőt! A mesterséges intelligencia sajnos nem jó, a grafikán is csiszolhattak volna még, valamint a sztori is fura lett néhány helyen, DE! Zokszó nélkül raktam bele 20+ órát, játszottam végig kétszer, kerestem az alternatív lehetőségeket, mert a hazám, William Carter hazája rettenetes gondban volt! A körítés, az egész hangulat azonban olyan szinten működik, hogy akár a sorozat rajongója vagy, akár csak simán a tps műfaj szerelmese, csak ajánlani tudom a játékot! Nagyon remélem, hogy ez az egykor patinás széria a megkezdett úton halad tovább!