The Amazing Spider-Man 2 teszt

A recept tényleg nagyon egyszerű lenne, de vannak még olyanok, akik ezt is képesek elszúrni. Rendkívül jó példa lesz erre mostani tesztünk alanya, a The Amazing Spider-Man 2, hiszen itt aztán tényleg nem kellett volna megerőltetniük magukat a Beenoxos srácoknak, azonban majdnem mindent sikerült elszúrniuk. A mozikban újfent tombol a paukembör őrület, szerencsére én is láttam a filmet, ami helyenként egészen tetszetős volt, noha valamiért az Electroval folytatott bunyó az új inFamous-re emlékeztetett. Szóval nagyon örültem, amikor Marco nekem osztotta ki tesztelésre a játékot, mert az előző résszel is egészen jól elvoltam, ami ugyan nem váltotta meg a világot, de kellően sokáig odaszögezett a tévé elé. No, a folytatás biztos hogy nem fog, azt garantálom!

Ami nem annyira szép

Xbox360-ról átvándoroltunk közben PlayStation 4-re, így azt hiszem, hogy joggal vártam volna némi minőségi ugrást. Az első pofont már a főképernyőn megkaptam, mert ennél gagyibb és puritánabb dolgot nagyon rég láttam, de a lényeg, hogy fullHD-ben pompázik ez a förtelem, ugye. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem az anyag ekézését, annyi ponton tudok belerúgni. Nézzük talán a sztorit, ami folytatása az előző résznek, noha a filmhez konkrétan nem sok köze van. Ez akár dícséretes is lehetne, mert nem próbálnák meg mégegyszer lenyomni a torkunkon az ezüstvásznas produkciót, ráadásul bedobálnak olyan legényeket is mint, Kraven, Fisk, Electro, Black Cat és Carnage, ennek ellenére szinte értékelhetetlen ez a szegmens. Hősünk még nem tért teljesen magához a Gwennel való szakítás miatt és hálóhintával próbálja elterelni a gondolatait, amikor egy érdekes hívást kap a rendőrségtől, aztán kezdetét veszi a kaland. A sztorinak nincsenek fokozatai, totálisan érdektelen az egész, hiába az ikonikus ellenfelek garmadája, mivel a játékosokat egészen egyszerűen nem fogja érdekelni, annyira borzalmas. Összesen 14 missziót kapunk, eltérő hosszúságban. Lesz, amikor belső helyszíneken kommandózunk, de inkább Manhattan utcáin fogunk kóricálni.

A másik botrányos dolog az a grafika. Egészen egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy 2014-ben, az elérhető legdurvább konzolon ilyen minőséget rakjanak elénk. Ilyen esetben szoktuk legalább a karaktermodellezőket megdícsérni, de most ők is fércmunkát végeztek. Hiába van egy közepesen nagy, szabadon bejárható terület, ha az egész olyan puritán és ingerszegény, hogy el sem hittem először. A járókelők nem foglalkoznak velünk, hiába robbanunk be közéjük ezerrel, de ez a legkisebb baj. Nincsenek látványos épületek vagy megoldások, minden szürke, egysíkú és unalmas, ami azért is vicces, mert Manhattanről beszélünk.

Elfogyott az épület

Az egyetlen dolog, amit nyugodt szívvel a pozitívumok közé tudok sorolni, az a tartalom. Döbbenetes mennyiségű extra dolgot tudunk megtenni a városban. Elsőként ott lesznek a különböző bűntények megakadályozásai. Ez lehet egy autós üldözés, amikor egy túszt kell megmentenünk a száguldó gépjárműből. Aztán jönnek majd a sima utcai bunyók, bombák hatástalanítása, égő házakba mászkálás, rendőrségi akciók segítése, civilek megmentése, különböző helyszínek lefotózása, amivel értékes hangfelvételeket nyithatunk meg. A második mellékcsokor tartalmazza a fotós küldetéseket, a versenyeket valamint a bunyós feladványokat. JJJ sokszor megkér majd minket, hogy különböző extra dolgokat fényképezzünk le neki a küldetéseink során, mint például az Oscorp toronyban Dr Octopus csápjait, vagy a Fisk épületet valami nagyon vicces szögből. Ezekből 13 darab lesz, de elég könnyen megtalálhatóak, valamint ne aggódjunk azon, ha egyet kihagyunk, mert természetesen meg tudjuk ismételni a küldetéseket. A térképen egy stopperóra fogja jelölni az időre menő versenyek kezdetét. Ezek elég egyszerűek, a megadott karikákon keresztül kell hintázgatnunk a városban, ha jól emlékszem ebből 15 darab van. Minden egyes végrehajtott küldetésért kapunk valami extrát, ami lehet egy plakát, esetleg egy új ruha, de még figurákat is találhatunk. Ezeket egy fix helyen, a képregényes boltban találjuk meg, itt tudjuk megnézegetni őket, valamint szintén itt található egy árkád is, amivel a verekedős küldetéseket csinálhatjuk meg.

Ez kísértetiesen emlékeztetni fog minket a Batman játékokra, mivel majdnem ugyanarra az elvre épül fel. Adott három vagy négy hullám, verjünk össze mindenkit. Persze ezek egyre nehezednek, konkrétan az ötödik ilyennél majdnem joystickot törtem, mert olyan lehetetlen szituációba tesznek minket, aminek megoldásához nagyon sok türelem kell. Ezzel még mindig nem értünk az extrák végére, mert tudunk még képregényeket gyűjteni, összesen 300 darabot, ami a fent említett kioszkban nyit meg valós és végig is olvasható újságokat. Szintén a gyűjtögetős részhez kapcsolódik 30 darab Oscorpos láda szétverése, amivel pedig hősünk képességeit tudjuk boostolni. Az utolsó ilyen dolog az a különböző rejtekhelyek felkutatása. Itt szintén a Batman predator módjához hasonlóan, lopakodva kell jégre tennünk a rosszfiúkat, hogy aztán egy-egy új kosztümöt nyissunk meg hősünknek.

Mert a pókok ragadozók

Ez szintén egy új dolog az előző részhez képest. Ha jól számoltam, összesen nyolc gúnyát tudunk megnyitni, természetesen mindegyik eltérő mutatókkal rendelkezik, sőt, a feladatok végrehajtásáért tapasztalati pontot is kapunk, amivel ezek a rucik fejleszthetőek. A képességeinket is tudjuk turbózni a már említett módon, három lépcsőben. Erősíthetjük pókösztönünk, hogy messziről kiszúrjunk mindent, de ha akarjuk, fejlesszük a hálóhinták sebességét vagy a szeizmikus csapásainkat. Szóval ahogy látjátok, a tartalom eléggé rendben van, a progi kimaxolása simán benne van egy 15 órában, ami azért nem rossz.

Sajnos itt azonban a pozitívumok véget is érnek, evezzünk vissza a gonoszkodás tengerére, ejtenék még pár szót a rendkívül rossz harcrendszerről. Az alap itt is a Denevérember és a freeflow combat volt, de ez annak a nagyon durván lebutított változata. Összesen egy fajta támadást kapunk (négyzet), aztán ha kiütjük az ellenfelet, oké, de néha majd a kör megnyomásával extra durva csapásokat is bemutathatunk. Az előző részben nem tudtunk kitérni a lövedékek útjából, itt már ezt is megtehetjük. Ha pirosan világít a fejünk felett lévő pókösztön, akkor közelharci védekezést kell megtennünk, ha pedig fehéren, akkor a dedikált gomb mellé még egy irányt is le kell nyomnunk, amerre elszaltózunk. Persze a különböző hálós támadások sem maradtak ki, de ezek csak feleslegesen megtörik a küzdelem amúgy sem létező ritmusát, egyedül a lefegyverzés less hasznos. Az ellenségek száma sem eget rengető, lesznek maszkos haramiák bézbóz ütővel, késsel vagy lőfegyverrel, hogy aztán később csatlakozzon hozzájuk egy nagy darab hájas dög. A stuff utolsó harmadában kapunk kevlárral megerősített páncélzatú katonákat is, akikről először azt kell majd lehámoznunk.

Szóval ez tényleg nem szép

Igen, már ez is vérszegény, de a főellenfelek lesznek a legaljábbak. Semmiféle taktika vagy ügyesség nem kell hozzájuk, egészen egyszerűen nyomogatjuk a négyzetet, hogy aztán néha védekezzünk is egy kicsit. Electrot próbálták átvenni a filmből, de elég röhejes módon. Az egyik pillanatban még Max Dilliont megmentjük az Oscorp toronyban, hogy aztán négy fejezettel később (és minden átmenet nélkül) ellenségként térjen vissza. Őőőőőő, what? Sajnos ez a logikátlanság és kapkodás az egész stuffra jellemző lesz, mert hiába ütné fel komor ábrázatát a hangulat pár helyen, rögtön jönnek a hibák és teljesen érdektelen lesz az egész, ismét. Ami szintén eléggé nevetséges, hogy nem a filmben látott szereplők adtál a hangjukat és fizimiskájukat a játékhoz, ami azt hiszem eléggé sokat el is árul erről az egészről. A szinkron egyébként csapnivaló, olyan iszonyatosan erőltetetten akar Peter jófej lenni, hogy sokszor hang nélkül toltam a játékot. A párbeszédek a nullával egyenlőek, inkább ne is hallgassuk végig őket, mert csak elhülyülünk a végén.

Nagyon sajnálom a játékot! Lehetőség lett volna bőven, ráadásul nem is kellett volna megfeszülniük a készítőknek, elég lett volna a grafikát tovább fejleszteni, mondjuk legalább PS3 szintre, mindenki sokkal boldogabb lenne. Nem is nagyon tudom az elvakult Pókember fanokon kívül senkinek ajánlani, hiszen ronda, logikátlan, unalmas, ráadásul a trofikat is macerás kiszedni belőle. Sajnos tipikus tucatjáték lett, de még abból se a jobb fajta. Kár érte.

Sziami?