És a második fel nem tett kérdésre is nem a válaszom, azaz nem vagyok semmilyen narkotikum hatása alatt, egészen egyszerűen csak furcsán hatott az érzékszerveimre jelen tesztünk alanya, a gyönyörű nevű The Adventures of Tintin: The Secret of the Unicorn. Mi? Hogy nem tudjátok ki az a Tintin? Akkor tessék az agyonfirkált spirálfüzeteket elővenni, jegyzetelésre készülni mert egy kis történelemóra következik!
A rendkívül keletnémet hatású hajszerkezettel rendelkező legényt egészen pontosan 1929.január 10-én láthatta a nagyérdemű először a hangzatos Le Petit Vingtieme képregényben. Alkotója Hergé, úgy álmodta meg a karaktert, hogy nem is hitt abban, hogy ekkora sikere lesz világszerte. Természetesen tévedett, ezért beindult a marketing-henger és sorra jelentette meg a jobbnál jobb regényeket, amik itthon is megjelentek gyönyörűséges anyanyelvünkre lefordítva. A magas labda adott volt, ki fog filmet készíteni a nagy sikerű sorozatból?

A Paramount csapott le a jogokra, de megnyert magának két olyan rendezőt/producert, akit senki sem gondolt volna. Név szerint Steven Sztárvársz Spielberg és Peter Gyűrűkura Jackson foglalták el a kényelmes székeket. (Itt most ne menjünk bele abba a témába, hogy mennyire khmm, fura az amit a hollywoodi emberek csinálnak film címen, egészen pontosan mikor jött ki egy olyan nézhető múvi ami nem videojáték/képregény/bármi adaptáció. Hagyjuk is, mert messzire vezetne a dolog).

Ha minden igaz és az internet urai nem tévednek, akkor nálunk ezen a héten kerül bemutatásra az ezüstvásznas produkció Tintin Kalandjai 3D címkével. Természetesen egy ekkora büdzsével rendelkező hajcihő esetén az árukapcsolás hiánya kizárt dolog, így az Ubisoftot érte az a kellemes vagy kellemetlen feladat, hogy játszható formában is kipróbálhassuk a belőtt hajú derék legény megpróbáltatásait. Ahogy ilyenkor megszokott érkezik minden létező platformra, szerintem még hűtőszekrényre is, nálunk azonban a PlayStation 3 verzió járt. Kalandra fel!
Yohoho meg egy üveg rum!
A korongot behelyezvén rátenyereltem az iksz gombra hogy elnyomogassam a különféle licensz zagyvaságokat és egyből a lecsó közepébe csaphassak. Be kell hogy valljam, akarva-akaratlanul is előítéletekkel telve ültem le a tv elé, miközben dörzsöltem a tenyerem, hogy hehe, egy filmbőljáték, kapni fog olyan kritikát tőlem mint annak a rendje! Legnagyobb megdöbbenésemre azonban elsőre úgy beszippantott a program kb két órára, mint egy kezdő porszívóügynök pömpölöjét az apparátus! De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük szép sorban a lehetőségeinket. Egészen pontosan kezdhetünk egy új kalandot, amely természetesen a film sztoriját meséli el, szórakozhatunk a három különböző minijátékkal (ezekről később), játszhatunk egy egész érdekes co-op módban (erről is lentebb), illetve a Bonus részben megnézhetjük az eddig megnyitott artwörköket, átvezető videókat meg egyéb nyalánkságokat. Elég szegényesnek tűnik elsőre, táplálta is bennem rendesen a rosszindulatot, de mihelyst ráböktem az új kalandra, egészen ellágyult a szívem.
Tintin és Haddock kapitány sivatagtörött lesz, mert lezuhan a repülőgépük. Pont. Igen, tényleg ennyire érthetetlenül kezdődik az egész, de szerencsére visszaemlékezés formájában meg is magyarázzák ezt nekünk, aminek örvendeztem vala, mert az elején azt sem tudtam hogy kicsoda a Bud Spencerre hajazó úriember. Szóval a tényleges játékot Brüsszel utcáin kezdjük Snowy-val, aki hősünk zabálnivalóan édes kis fehér kutyusa. Ez a rész és a kis jószág engem teljesen levett a lábamról és nagyjából egy 15 percet szórakoztam azzal, hogy rohangáltam a kis nyavajással, szagolgattam, megugattam az összes utamba kerülő embert, próbáltam területet is jelölni, de az nem sikerült. Itt indul be a tényleges sztori, miszerint Tintin meglát egy gyönyörű makett hajót, egészen pontosan a címben is szereplő Unikornist, melynek különleges története van.

A mondák szerint az igazi egyszarvúról elnevezett ladik tényleg létezett és valahol, valamerre elsüllyedt egy rakat kinccsel a méhében. Természetesen hűsünk, miután becses foglalkozása oknyomozó riporter, egyből rákap a sztorira. Nem is nagyon mesélnék többet belőle, legyen elég annyi, hogy kapunk egy igazi kincskeresős mesét, ahol a későbbiekben megismerkedünk Haddock kapitánnyal illetve a főgonoszokkal is. Plusz infóként megjegyezném, hogy a film, és ezáltal a stuff is, három különböző regényt fésült egybe. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki eldöntheti saját maga. Senki se várjon egy vérben és bélben bővelkedő dolgot azonban, mert alapjában véve a kisebb korosztálynak készült a mozi és a játék is! Maga a progi egyébként egy oldschool 2D-s platform és kalandjáték az egyszerűbb fajtából.
Van benne lopakodás, tárgyhajigálás, úszás, egy kis repkedés is papagájháton, szóval kellően változatos a felhozatal. Tudunk a gonosz pribékekkel bunyózni is, néha egy kis agymunkára kényszerítenek minket, például az egyik ellenfél magára öltött egy lovagi páncélt amit a sima ütésekkel nem lehet leszedni róla, de egy platform közepén akad egy vizes felület, amin el lehet csúszni… Gondolom értitek a lényeget. Az egészből süt a gyermeki báj, amire a külcsín rátesz még egy lapáttal. Ez volt a második nagyobb meglepetés, ugyanis egész pofásan fest a dolog, szép hátterekkel, jó nagy és kidolgozott szereplőkkel, változatos helyszínekkel. Nem azt mondom, hogy új etalon született a témában, de szerencsére vették a fáradságot a készítők és egy tisztességes, bugoktól és szaggatásól mentes grafikus motort lapátoltak össze.

Menet közben megismerkedünk a többi szereplővel is, néha a kiskutyánk bőrébe is bújhatunk, ilyenkor ásni kell és patkányokat elijeszteni. Elszórva lesz majd rendes három dimenziós mászkálás, de itt gyakorlatilag lényeges teendőnk nem lesz, csak menni előre és gyönyörködni a szép színes tájban. Egy kis zsörtölődés azért itt engedtessék meg nekem, mert ezt a részt jobban is ki lehetett volna ám dolgozni! Szerintem simán belefért volna, hogy a kettő és háromdé váltakozzon, de ez már csak lábjegyzetként fog fent maradni. Aranyos meg minden az a pár nyúlfarknyi rész, de valójában totál felesleges. Vizionáltam volna egy Ratchet&Clank (behelyettesíthető bármely más igényesebb platformjátékkal) szerű dolgot is, de akkor nyilván nem készült volna el a premier előtt.
Minijáték-e vagy?
Nagyjából 4-5 óra alatt lehet végezni a fősztorival, ami egy kissé kevésnek is tűnhet, azonban itt lép életbe a másik két lehetőség a főmenüben, egészen pontosan a minijátékok és a két játékos móka. Az előbbit ha tüzetesebben megvizsgáljuk, lehetőségünk lesz a game fő részében is elsütött motorozós, repülőgépes illetve kardozós részek újrajátszására. Egészen pontosan a kibővített lehetőségekkel találkozunk, mert mindegyik kapott választható nehézséget és több alternatív opciót is, ráadásul az eredményeinket elmenti a gép és különböző medálokért is hajthatunk a játék ezen porciójában. Elvileg itt van lehetőségünk a PS Move kontroller használatának is, de sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, de az alap joy is tökéletesen megfelelt a célnak.

A másik lehetőség viccesebb, itt ugyanis a kapitány agyában kell barangolnunk, egészen pontosan, ha jól emlékszem 21 szobát kell megtisztítanunk a gazfickóktól, miközben különböző elásott kincseket, fogaskerekeket és alternatív kosztümöket zsebelhetünk be, amit pénzért meg is nyithatunk és ebben a módban szereplőinkre is aggathatjuk őket.
További szavatosságnövelő tényező, hogy rejtett karaktereket is behozhatunk akikkel szintén lehet itt garázdálkodni, sőt, néhány trófea az ő nevükhöz is fűződik. A játékmenet annyival bővül itt ki, hogy tudunk menet közben a szereplők között váltogatni, használva az egyéni képességeiket, így példának okáért Tintin tud csáklyát használni, Haddock erős és nagy ládákat tud tologatni, és így tovább… A hab az egész tetején hogy itt tudunk egyszerre ketten is rohangálni, ami ugye mindig mókás egy dolog.

A hangok és a zörejek teljesen kellemesek egyébként, mint ahogy fentebb említettem, Snowy valami hihetetlen tündibündi orgánummal rendelkezik, de úgy en bloc jól sikerült az egész játék hangzását eltalálni. Zene sajnos relatíve kevés van, de amikor mégis, az jó – hogy ilyen szépen fejezzem ki magam.
Negatívumként mindenképpen meg kell említenem azt, hogy azért a kisebb korosztály se teljesen infantilis egyénekből áll, szóval a nehézségen igazán emelhettek volna még. Meg talán a gerinc is lehetne egy kicsit változatosabb, mert egy idő után még a játékos felnőttek is megunják a banánt. Azt meg pláne nem értem, hogyha van egy külön mód a coop-nak, akkor a fősztorit vajon miért nem tudja két játékos egyszerre csapatni?

Összességében a pénzünkért ebben az esetben egy nagyon kellemes, játszható stuffot kapunk! Én kiválóan szórakoztam vele, pedig a célközönség értelemszerűen nem az élemedett korom, hanem inkább a 10-12 éves korosztály, de ők viszont zabálni fogják, persze ha gerjednek az ilyenekre. Aranyos, bájos történet, kellően rajzfilmes külcsín, egészen tartalmas belbecs, jópofa hangok és betétdalok, mi kellhet még egy kellemes vasárnap délutáni szórakozáshoz?

Ez utóbbi kérdőmondat természetesen egy túl magas labda, kommentben várjuk a tippeket…