The Lego Movie 2 Videogame teszt

Főhősünk, Emmet egy Lego-emberke, tehát a mosolya még mindig a régi, annak ellenére, hogy a körülötte lévő állapotok nem túl örömteliek. Világa egy szétesett pusztasággá változott, homokot és felhasználatlan lego-darabkákat sodor a szél. A korábban megismert város legjobb esetben is csak árnyéka régi önmagának, és a fő gond az, hogy ez a megállapítás igaz magára a játékra, pontosabban a játékmenetre is.

A fejlesztők tudniillik szakítottak a korábbi filmes lego-játékok már jól bejáratott hagyományaival, helyette egy nyílt világú, Lego Worlds-szerű élményt próbáltak meg tető alá hozni. Ezúttal nem gyűjtögetünk arany építőkockákat, nem hajkurászunk minikiteket, sőt, puzzlekat sem igen oldunk meg. Hogy akkor mit is csinálunk? A pályán elszórt karakterektől veszünk fel kisebb-nagyobb küldetéseket, amelyeken keresztül fény derül a filmével megegyező történetre.

Ben Affleck személyesen?

Tény, hogy a változtatás sok esetben gyönyörködtet, és a lego-játékok tényleg mind kicsit egy kaptafára készültek , de amit kitaláltak, az itt, ebben a formában egyszerűen nem működik. Önmagában, egy új címként talán még el is ment volna valahogy, de egy a film nevével árult portékánál nem ártana, ha nagyjából átjön az alapanyag hangulata, de ez bizony esetünkben ritkán valósul meg.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az új felépítés pedig nem képes hozni ugyanazt a pörgést, sodrást, de az igazság egyszerűen annyi, hogy a produktum nem szórakoztat eléggé. Sekélyes, repetitív, gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint hogy újra és újra összegyűjtsük a megfelelő mennyiségű kockát valamilyen előre meghatározott objektum létrehozásához.

Én, amikor valaki megköszön egy apró szívességet.

De (egyelőre) ne rúgjunk többet a megvalósításba, inkább nézzük meg közelebbről. Apocalypseburg (egykor Bricksburg) városában kezdünk, amelynek szembetűnő hasonlósága a Mad Max helyszíneivel nyilván nem a véletlen műve. Egy rövid tutorial-rész megmutatja nekünk az alapokat, és bizony már itt is sejthetjük, hogy túl sok érdekes feladatra valószínűleg nem számíthatunk.

A legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy adott színű tárgyak szétverésével ugyanolyan lego-kockákat kapunk. Ha például egy-két ütéssel lebontunk valamit, ami javarészt kék, és van benne pár piros rész, akkor a jutalmunk sok kék és néhány piros elem lesz. Ezekből az elraktározott legókból aztán megépíthetjük a számunkra szükséges dolgokat, legyen az épület, fegyver, jármű és így tovább.

Persze ez akár egy kiváló ötlet is lehetne, hisz elméletben jól visszaadja a lego építgetős aspektusát, de rendkívül fapadosan lett megvalósítva. Maga az építés ugyanis nem több, mint hogy kiválasztjuk a kívánt tárgyat egy listából, kijelöljük a helyét, és ennyi, megy minden magától. Egyszerűnek ugyan egyszerű, de ugyanakkor önismétlő és rövid idő után unalmas is.

Remélem, nem megy át előttem az úton.

Nem baj, ennek a küldetésadó karakternek csak egy autó kellett, de majd a következőnél másról lesz szó, gondoljuk naivan. Odaérve látjuk, hogy neki meg valamilyen okból elektromosságra van szüksége. Mit kell tennünk azon túl, hogy összedobunk neki egy előre kiválasztott generátort? Semmit. Mehetünk a következő emberkéhez, aki adott esetben egy egész házat is elvárhat tőlünk, de ha van nálunk elég építőelem, akkor azt is csak kijelöljük, lehelyezzük, és ennyi, kérjük a következőt (ásít).

Meglepően szimplára vették tehát a figurát, én magam már az első órában elkezdtem belealudni a fő sztori küldetéseibe, és fájdalom, később sem lett jobb a helyzet. Ha nem azt kérik tőlünk, hogy rakjunk össze valamit ezzel a banális módszerrel, akkor meg el kell vernünk mondjuk két-három ellenfelet, akik egyébként semmiféle veszélyt nem jelentenek ránk nézve.

A küldetések szinte percek alatt teljesíthetők, és mindegyik végén egy lila kockával gazdagodunk. Ha elég ilyet összegyűjtöttünk, akkor felújíthatjuk velük az Újpest stadionj... ja nem, kilockoljuk a következő világot, és továbbállunk.

Dinamikus szobafestés.

Minden ilyen világ, kvázi pálya a film egyik fontosabb helyszínén alapul, de a küldetések közti gyors ugrálásból kifolyólag nagyon kevés idő marad a történet elmesélésére. Lucy, aki narrátorként is működik, csak elmondja nekünk, hogy hol állunk a filmhez képest, és ezzel nagyjából le is tudják a dolgot. Érdekes, hogy a játék befejezése teljes mértékben ignorálja a moziban látottakat, úgyhogy aki fogékony az ilyen alternatív dolgokra, annak talán megérhet egy végigpörgetést.

Habár a tennivalóink többnyire tényleg bántóan egysíkúak, az egyes világok nagyon különbözőek, és a felfedezésük kétségkívül rejt magában értéket és érdekességet. Elszórtan kincsesládákba botlunk, amelyeket kinyitva új fegyverekkel, megépíthető célszerszámokkal, játszható karakterekkel bővül a repertoárunk. Utóbbiaknál egyébként óriási a visszalépés, hisz az előző résszel szöges ellentétben itt semmi értelme váltogatni közöttük, bárki meg tud oldani bármilyen feladatot. Egy kicsit mintha lusták lettek volna a készítők e téren, ha engem kérdeztek.

Kacsalábon forgó palota, szó szerint.

Szinte hihetetlen, de most pozitívum következik. Minden világ teljesítése végén egy boss-harc vár ránk, és ezek a bossok szerencsére nagyon jól sikerültek! Hatalmasak, ötletesek, és minden esetben valamilyen fondorlattal kell legyőznünk őket. Mi csak kis lego-emberkék vagyunk, nem tudunk kárt tenni bennük, viszont rá tudjuk venni őket, hogy valamiképpen saját magukat verjék meg.

Mindeközben felmászunk rájuk, ugrálunk ide-oda, ezek a platformeres részek pedig tényleg nagyon élvezetesek. Tisztán látszik, hogy a kitalálásukba és megvalósításukba a több energiát tettek a fejlesztők, mint bármi másba, és itt meg is kapjuk azt, amit egy Lego Movie-adaptációtól várni lehet. Legalább egy egész pontot mindenképp húznak az értékelésen, és szinte motivációt nyújtanak arra, hogy átrágjuk magunkat az egész stuffon, már persze ha szeretjük az ötletes platformereket.

Nyugi, nem harap.

Technikai, grafikai oldalról nézve szinte felesleges kivesézni egy lego-játékot, nagyjából azonos szintet hoz az összes darab, és ez alól a Lego Movie 2 Videogame sem képez kivételt. Teljesen jól néz ki, a karakterek kedvesek, a környezet barátságos, színes, szagos, viccesek a járművek, stb. Ez akár még egy jó pont is lehetne, de mivel többnyire teljes mértékben a filmekből emelték át őket, emiatt nehéz lenne rá jobb értékelést adni. Az átlagos szint volt a legtöbb, amire e téren számíthattunk, azt viszont gond nélkül meg is ugorja a program.

Rendben vannak a hangok is, szintén amolyan szimpla, rajzfilmes megoldásra kell gondolni. A verbális poénok érthető okokból itt sokkal kevésbé hangsúlyosak a moziban hallottaknál, de ez egyrészt az írói gárdára vezethető vissza, másrészt meg arra, hogy a játék célcsoportja életkorilag is nyilván más, mint a filmé. Sokat nyünnyögök azon, amikor néhány tesztalanynál a párbeszédek csak írásban jelennek meg, most szerencsére szó sincs ilyesmiről.

Emmet emitt.

Akárcsak a Lego Movie 2, úgy a játékadaptáció minősége is messze elmarad az első résztől. Ott láthattuk azt, hogy hogyan kell megragadni egy film hangulatát, legjobb pillanatait még akkor is, ha a megvalósítás egy régi-régi formulára épült. Egyszerűen kevés az érdekes tennivaló, még a karakterek közti váltás is feleslegessé vált. Ugyanakkor a legkisebb gamerek számára meg már a listából való építkezés is egy kicsit sok lehet, tehát nem igazán tudom, hogy kinek is szánták mindezt. Semmi kriminális nincs benne, de abszolúte a kihagyható kategória.