Élő példa az Angry Birds, amelynek megunhatatlan játékmenete nagy erény, de leginkább az emberiségre jellemző utánzás és divat miatt lett olyan népszerű. Holott a Cateia Games műhelyében több olyan cím is megtalálható, amelyik vetekedhetne a mérges madarakkal. Példaként felhozhatjuk a nemrégiben tesztelt Frogs vs Storks-ot, vagy a hamarosan tesztpadunkra kerülő Fate Of The Pharaoh-t. Elterelvén azonban a szót a casual címekről, térjünk rá a Cateia Games kalandjátékaira, lévén jelen cikkünk tárgyát is egy klasszikus, a műfaj point n click ágazatát erősítő darab teszi ki, amely egy vadonatúj – remélhetőleg – sorozat kezdő darabja kíván lenni, a korántsem egyszerű Tales from the Dragon Mountain: The Strix címmel. A srácok már több ízben is bemutatták, hogy képesek az AAA kategóriát csak megközelítve ugyan, de minőségi kalandokat készíteni – Tibor: Tale of a Kind Vampire, Where Angels Cry, Red Crow Mysteries: Legion -, ezt a tudásukat pedig a The Strix esetében is alkalmazták.
A játékot természetesen eszünkbe se jusson összevetni egy Monkey Island-sorozattal vagy bármelyik Telltale kalanddal, hiszen bár itt is a kattintgatásé, a nyomozásé és a fejtörőké a főszerep, sem a megvalósítás, sem a teljes egész nem produkál olyan minőséget, még abban az esetben sem, ha gyakran csak egy hajszálnyi különbségről is beszélünk. A The Strix esetében is csak erről van szó, hiszen részben előrevetítvén a teszt konklúzióját, a játék kiváló, de nem túl kidolgozott történettel bír, szép, de az átlaghoz képest mégsem túl szép küllemmel bír, fejtörői pedig érdekesek és kihívásokkal szolgálnak, de messze elmaradnak például egy Art of Murder epizódtól, hogy ne rögtön egy felső kategóriás kalandjátékkal hozzam párhuzamba alanyunkat. Lássuk azonban részletesebben mindezt! Történetünk főhőse egy Mina Lockheart nevű hölgy, aki bár mellben erős, fejére leginkább szemeteszsák való, ami szükség esetén bármilyen papírzacskóval helyettesíthető. Mina ennek ellenére egy hamar megszerethető karakter, akit meglepő módon nem az éppen aktuális havibaja gyötör…
Lockheart kisasszonynak ugyanis bődületes rémálmai vannak, amelyek már-már a kibírhatatlanság határáig sodródnak, ámde hősnőnk ekkor úgy dönt, véget vet ezek forrásának. Álmaiban ugyanis folyamatosan régi családi birtokuk, azon belül is családi házuk elevenedik meg, amelyet lángok emésztenek fel, miközben nagyanyja, Kate is megelevenedik a képzetekben. Mina jól tudja, hogy hol kell kutatnia rémálmai gyökereit, így elutazik gyermekkorának legkedvesebb földjére, ahol korántsem azt találja majd, amire számított. Ugyan a ház nem égett le, de az idő vasfoga eljárt felette, bemerészkedve pedig rögtön nagyanyjának naplójába botlik, aki valami különös véletlen folytán éppen kisunokájának címezte legutolsó bejegyzését. Ebben Kate minden igyekezetével távol szeretné tartani Minát attól, hogy átkutassa a házat, ezáltal válaszokat találva kérdéseire, ámde főszereplőnket nem ilyen fából faragták. Mina ugyanis belső békéjének megtalálása érdekében bármit megtenne és meg is tesz. Ám ekkor még nem tudja, hogy élete legnagyobb kalandja kezdődik el…
Protagonistánk hamar rájön, hogy nagyanyjának meséi a kis manókról és egyéb természetfeletti lényekről nem kitalációk voltak, így egy kissé összecsapott, kevés magyarázattal szolgáló, gyakran érthetetlen, de mégis folyamatosan zajló történet keretein belül fogunk pontot tenni mindennek a végére. A The Strix – amint azt már fentebb említettem – a klasszikus point n click kalandjáték stílusát kívánja továbböregbíteni, ami annyit jelent, hogy a kettő dimenziós, szépen megrajzolt hátterek között fogunk kattintással mozgolódni. Az alkotás belső nézetet használ, tehát Mina mindvégig rejtve marad, feladatunk pedig a több fejezetre osztott kampány alatt kimerül abban, hogy az adott helyszínen összegyűjtünk minden szétszórt, gyakran rendkívül jól elrejtett tárgyat, majd azokat kombinálva, ügyesen-okosan felhasználva megtaláljuk a továbbjutás kulcsát. Mivel a program rendkívül jól skálázható nehézségi szinttel rendelkezik, ezért ezzel a résszel senkinek nem lesz különösebb problémája.
Választhatunk ugyanis az egyszerű, tulajdonképpen minden segítséget nélkülöző opció közül, de lesz egy olyan lehetőségünk is, amikor nem csak az adott képernyőn megtalálható tárgyak listáját kérhetjük le, hanem automatizálhatjuk a kombinálást is, ezáltal nem kell azon törnünk a fejünket, hogy – fiktív példa következik – az első pályán megtalált fogpiszkálót miképpen kombináljam a kidurrant autógumi belsővel úgy, hogy abból egy időgép keletkezzen. A fejtörők egyébiránt nem ütnek meg extrém nehézségi szintet, inkább a kellemes, gyakran elgondolkodtató, de leginkább a logikára kiélezett darabok lettek szétszórva a The Strix-ben, amelyek sokszor olyanok, mintha valamiféle casual játékból lettek volna kiollózva, tehát gyakori a párkeresés, a Bejeweled-féle színcsaták, és csak nagyon ritkák, leginkább csak a történet végére jellemzőek az összetettebb, megerőltető kihívások, amelyek többségével szintén nem fognak bajba kerülni a gyakorlott kalandorok.
A gyakorlott kalandorok ugyanakkor azonnal észre fogják venni, hogy bizony a The Strix külleme hagy maga után kívánnivalót. Ugyan korántsem csúnya a játék által lefestett látvány, szépek a hátterek, ámde néhány helyen alkalmaztak a fejlesztők olyan három dimenziós hatást keltő effekteket, amelyeket jobb lett volna inkább hanyagolni, általuk ugyanis enyhén fapadossá vált a program. Összességében azonban mégsem kell szégyenkeznie a Cateia Games embereinek, hiszen bár nem veszi fel a versenyt a játék az AAA kategóriás kalandokkal, a helyszínek kidolgozása, berendezettsége, nem mellesleg megalkotása nagyon csinosra sikeredett, kellemes a szemnek, ez pedig úgy gondolom mindennél fontosabb. Ami már nem túl kellemes a fanatikusoknak, az a játék zenei és egyéb hangokkal kapcsolatos része. A háttérmuzsikák klisések, feleslegesek, semmi maradandót nem nyújtanak, a szinkronok pedig nagyon rosszak, jelleg- és jellemtelenek, márpedig ezzel igencsak fel lehetett volna dobni a The Strix-et.
Ami az alkotással kapcsolatban még nagy szívfájdalmam volt, az az, hogy rövid. Méghozzá olyannyira rövid, hogy egy keményebb délután alatt ki lehet játszani a kampányt, kalandjátékról lévén szó pedig semmi sem ösztönöz minket arra, hogy egyhamar újrajátsszuk azt, hiszen bár jó a története, túl szellős lett, nem került jobban kidolgozásra, márpedig egy ilyen, a fantasy-ba is belenyúló sztoriból rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, a határt valóban csak a csillagos ég szabta volna meg, ezt pedig sajnos csak részben használták ki a fejlesztők. Ha egy AAA kategóriás csapat állt volna neki a Tales from the Dragon Mountain: The Strix fejlesztésének, akkor minden bizonnyal nagyobbat is durranhatott volna, így azonban meg fog maradni az igazi fanatikusok által szeretett csiszolatlan gyémántnak. Ha szereted a kalandjátékokat, de nincsenek nagy elvárásaid, a The Strix kellemes csalódás is lehet, én egyértelmű és feljebb felsorolt hibái ellenére is csak ajánlani tudom.