Superstars V8 Racing teszt

/>Az természetesen már más kérdés, hogy ezek az alkotások mennyire hagytak mély nyomot a játékosokban, néhány napos kikapcsolódásnak tökéletesen megfeleltek, többet azonban nem nyújtottak. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, mindegyik program egyszeri végigjátszásra lett ítéltetve, elöljáróban pedig már most kijelenthetjük, hogy a Superstars V8 Racing sem nyújt hosszabb kikapcsolódást. Ez a tény pedig nem minősíti a játékot, hiszen inkább legyen valami egyszer jó, mint többször rossz. Az alkotás egyszer majdhogynem kiváló, számtalan játékmód, multiplayer, valamint korrekt kinézet, se több, se kevesebb, de ne haladjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorban.


A Superstars V8 Racing tulajdonképpen nem más, mint a European Superstars Championship versenyszéria hivatalos adaptálása, aminek köszönhetően nem csak a pályák, de még az autók is a valóságnak megfelelően vannak lemodellezve. Ezen kívül természetesen az életben is száguldozó versenyzőket választhatunk ki magunknak, hogy az irányításunk alatt szántsák fel az aszfaltot, ezek felsorolásától most megkímélnék mindenkit, de a pályák és járgányok áttekintésétől már senki sem menekül. Versenypályák közül nem kevesebb, mint 10, valóságosan lemintázott darab áll rendelkezésünkre adrenalinszintünk megnöveléséhez, ezek többsége Olaszországból származik, de találhatunk aszfaltcsíkokat Spanyolország, Dél-Afrika, illetve Portugália földjéről is. A kissé szegényesnek mondható felhozatal még tovább szegényedik az autókat szemlélve, hiszen csak hétféle típussal versenyezhetünk, igaz típuson belül is különböző fajtákkal. Érdekes, hogy papírforma szerint rengeteg ugyanolyan autót találhatunk a játékban, az adatlapjukat átfutva viszont már találkozhatunk eltérésekkel. Igaz, nem ettől fogunk hasra esni, de azért felsorolás szintjén nézzük meg milyen autócsodákba pattanhatunk a játékban: BMW M5, BMW M3, BMW 550, Cluster S3-P, Barricade DM, Mustard E1, Scorpio IZ4, Audi RS4, Jaguar S Type R, és ennyi, nincs tovább.


A felhozatal tehát sajnos kicsit szerény, de a játék menete kárpótolhat minket ezért, na meg ne felejtkezzünk meg a játék szimulátoros jellegéről sem, aminek hála versenyek előtt szinte minden apróságot személyre szabhatunk autóinkon. Most jött el a pillanat, hogy megállapítsuk, egy szimulátorral, vagy inkább egy arcade játékkal van dolgunk... Nos, a válasz nem lesz egyszerű, hiszen az aprólékos beállítások, a szabálytalanságokért járó büntetések, a járművek valósághoz közeli viselkedése abszolút beleillene bármelyik SimBin játékba is, azonban például nincs belső nézet, az autók sokszor azért furcsán viselkednek, billentyűzettel is nagyon vígan irányítható, szóval sem az egyik, sem a másik kategóriába nem illeszthető be teljes mértékben, ezért maradjunk inkább az aranyközépútnál, és hívjuk szimplán autóversenynek a játékot, hiszen egy szimulátorrajongó is elszórakozhat az aprólékos beállításokkal, de egy arcade alkotásokon edzett játékos is könnyedén elboldogulhat vele.

Hogy ez a korcsosulás mennyire tesz majd jót a program hírnevének és megítélésének, az megint egy érdekes témakör, ugyanis míg egy Need For Speed játékban például nevetségesen egyszerű megnyerni egy versenyt, addig a Superstars V8 Racing betöltése után sokszor meg kell küzdenünk az első helyekért, és nem elég a gázpedállal komoly barátságban lennünk, itt bizony fék és kormányzási technika is szükségeltetik. Az autók legtöbbször teljesen korrekt módon viselkednek, tehát 80-90 km/h-s sebességnél nem dobják el magukat egy-egy gyengébb kanyarban, de mivel semmi sem tökéletes, ezért itt is bele lehetne kötni sok mindenbe, azonban ezek olyan apróságok, amik egy arcade autóversenyzőnek biztosan nem fognak feltűnni. Így tehát a témában a végszó legyen az, hogy aki nem szemellenzős szimulátor rajongó, az meg fogja szeretni a programot, de aki kicsit többre vágyik egy arcade száguldozásnál, az is örömét lelheti benne.

#tv#

A játék betöltése után a magányos farkasok rögtön megindulhatnak a Single Player menüpont felé, ahol tulajdonképpen öt játékmódban mutathatjuk meg vezetési tudásunkat. Az első a Quick Race, amely nem szorul különösebb bemutatásra, de ugyanez mondható el a soron következő Training-ről, valamint a Race Weekend-ről is. A Championship, avagy a "ki ha én nem" módja a játéknak sem teszi le az asztalra a spanyolviaszt, a szokványos dolgokkal találkozhatunk itt, avagy kiválasztunk egy pilótát, hozzá egy bivaly kis járgányt, majd szépen, aprólékosan végigküzdjük magunkat a néhány pályán, és igyekszünk a lehető legjobb pozíciót magunkévá tenni. A versenyek előtt megtalálhatjuk a szokásos szabad edzést, valamint az időmérőt, az aprólékos játékosoknak viszont rossz hír lehet, hogy mindössze fél óránk van egy-egy versenyre való felkészülésre, azaz ennyiből kell gazdálkodnunk ahhoz, hogy megtaláljuk autónk tökéletes beállításait. Gépünk szinte minden egyes fontos alkatrészén módosíthatunk, kezdve a fékektől, a kerekeken át, egészen a lengéscsillapítókig, itt azonban komoly negatívumokkal találkozhatunk, hiszen nagyarányú változtatás esetén ugyan érzünk valamennyi módosulást, apró piszmogások után viszont egyáltalán nem. Számomra elég volt az, hogy a fékeket maximum-közeli állapotra tettem, ami elősegíti azt, hogy nagy sebességről a kanyarok előtt gyorsan megáll az autó, ez pedig már elő is segíti a jó pozíciót, hiszen versenytársaink már mérföldekkel a kanyarok előtt begyújtják féklámpáikat, tehát amíg ők próbálnak megállni, mi szépen elszáguldunk mellettük, majd a kanyar előtt besatuzunk, és 200-ről 2 másodperc alatt biztonságos sebességhez érünk. Ennek ellenére persze jó pofa dolog a beállításokkal vacakolni, ám sajnos én nem láttam ezeknek sok értelmét.

Mint az előbb is szóba került, öt játékmód közül válogathatunk a szingli módban, legjobb matematikai ismereteim szerint pedig eddig csak négy került szóba, tehát lássuk az egyik legjobbat és legegyedibbet, a Superstars Licences módot. Minden bizonnyal ez az a pontja a játéknak, amellyel a fejlesztők igyekeztek szavatossággal felruházni a produktumot, hiszen a módozatba kattintva kihívásokkal találkozhatunk. Szám szerint négy kihívásban indulhatunk, a cél pedig a teljesítés mellett a legjobb medál megszerzése. Hogy milyen feladatokkal kell megbirkóznunk itt? Nos, lesz, amikor egy több körös verseny utolsó előtti szakaszának kellős közepébe tesznek minket, például a negyedik helyre, a célunk pedig az, hogy megnyerjük a versenyt. Aranyos nem? Ezen kívül persze még lesznek kihívásaink, így például előfordul, hogy bizonyos autótípusokkal le kell győznünk egy másikat, vagy időre kell teljesítenünk bizonyos útszakaszokat, magyarán itt sem ájulunk el az egyediségtől, de a Championship végigjátszása után, még a többjátékos mód előtt abszolút tökéletes kikapcsolódás a Superstars Licences, már csak emiatt plusz egy pont jár a játékélménynek.


Az autóversenyek egyik fájó pontját a kinézet szokta jelenteni, azonban a Superstars V8 Racing esetében nem mondhatnánk azt, hogy csúnya látványban van részünk. Igaz, szépnek sem nevezhető a játék, ám akadnak pozitívumai, így részletesen kidolgozott minden, az autók koszolódnak, a pályákon a kanyarívek feketednek, összképrombolásnak pedig ott a "közelről szép a látvány, a távolban lévő objektumok viszont elmosódnak," effektus, egyes részletek pedig már-már csúnyák, de az összképet tekintve így is korrekt élményről számolhatunk be. Az autók törnek ugyan, de a miértet és a hogyant inkább ne feszegessük, szinte borzalmas és egyáltalán nem realisztikus a kivitelezés (100 feletti találkozás egy betonfallal, eredmény: a lökhárító egyik fele elenged, na ne már...). A fizikai modellezés viszont ennek ellenére is jónak mondható, hiszen koccanások közben csúszkálunk, fékezéskor ha elrántjuk a kormányt, jaj nekünk, csak az a fránya törhetetlenség, csak az szúrhatja a szemünket, de nagyon. A sok negatívum mellett viszont így is jókat lehet mondani az ellenfelek mesterséges intelligenciájáról. Ha valakit kilökünk, az nem kizárt, hogy később megbosszulja tettünket (vagy csak nekem volt ennyi véletlenem?), ha ráközelítünk egy autóra, az nem fogja hagyni, hogy könnyen beelőzzünk, elénk vág, úgy kanyarodik, hogy véletlenül se tudjuk szabályosan megelőzni, szóval érződik, hogy valamit itt is nagyon akartak a fejlesztők, azonban ahhoz kétség sem férhet, hogy még így is sikerülhetett volna jobbra az észosztás.

A zenéknél ugyanakkor furcsa kettősség figyelhető meg a programban, hiszen akadnak kiváló, zúzós metal muzsikák, amelyeket élvezet hallgatni, de találunk értékelhetetlen "tuc-tuc" zenéket is, amiket nem ártott volna hanyagolni. Az autók hangjai általában rendben voltak, de nem ártott volna néha egy kis dögöt is belevinni a brümmögésbe, valamint néhány jó kis fékcsikorgatásnak a hangeffektjét beleszőni a játékba, hiszen apróságok ugyan, de sokat dobhatnak a hangulaton.

Így a legvégére nem is maradt más, mint az ítélet kihirdetése. Nos, ha autószimulátort reggelizel és vacsorázol, akkor ne hidd el, hogy ezt annak szánták, ellenben ha nyitott vagy egy kicsit könnyedebb játékmenetre, netán arcade fanatikus vagy, de egy kicsit többre vágysz, akkor egy kiváló kikapcsolódásra lelhetsz a játék betöltése után. Vannak hiányosságai, de senki és semmi nem tökéletes, egynek jó volt...

#tv2#