Sunset Overdrive teszt

A sztori egy teljesen hétköznapi felütéssel veszi kezdetét. 2027-ben járunk, a FizzCo energiaital-gyártó cég új, Overcharge Delirium XT névre keresztelt löttyét dobja piacra, amit a cég telephelyén, Sunset City-ben egy cuccos bulival egybekötött launch partyn ismertet meg a közönséggel. Hősünk is részt vesz a partyn, viszont nem hódolhat a piacra dobott nedű csodás hatásának, mert mezei kukásként éppen melózik a rendezvényen. Másodpercek múltán ki is derül, jobban járt így, az Overcharge üccsi ugyanis nem csak szárnyakat ad, hanem teljesen átalakítja az embert. Zombivá.

Az energiaital öl, butít és nyomorba dönt

Az tehát hamar kiderül hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat nem feltétlenül adná meg az engedélyt magyarországi forgalmazásra, de késő bánat, Sunset City lakóinak nagy része már hörpintett az XT-ből és szemmel láthatóan nem önmaga egyik sem. Hatalmas puffadásokkal, kelésekkel a testükön, pirosas-sárgás polgártársaink ránk vadásznak, rút kinézetük miatti kisebbségi komplexusukat szemlátomást csak halálunk tudná enyhíteni.

Az nyilván már a felvezetőből is kiderült, hogy a Sunset Overdrive nem veszi magát túl komolyan, a játék roskadozik a poénoktól, a hangos röhögés sokszor garantált. Feladatunk, hogy túléljünk, amit nem csak a folyamatos meneküléssel, hanem a ránk szabott feladatok elvégzésével fogunk elérni. A játékban rengeteg kisebb-nagyobb mission van, amiket a sandbox játékmenetnek köszönhetően gyakorlatilag úgy oldunk meg ahogy és amikor akarunk. A tipikus menj ide - szedd fel - vidd oda típusú küldetéseken kívül bázist kell védenünk, meg kell mentenünk valakit vagy valamit (atomrobbanást keltő Terminator gépkutya rulez), vagy esetleg szimplán csak életben kell maradnunk bizonyos ideig - ami sokszor bizony nem egyszerű feladat.

Mondtam hogy ne idd meg a zöldet, csak a sárgát! Most hogy nézel ki?

Ami nem is baj, mert a Sunset Overdrive-ban meghalni határozottan jó dolog, a respawn ugyanis minden esetben valami nagyon poénos dolog kíséretében történik, UFO-k hoznak vissza, koporsóból kelünk ki, Terminator gömbben térünk vissza, vagy épp a FizzCo furgonjából dobnak ki minket. Számtalan tényleg vicces jelenetben éledhetünk tehát újra, érdemes sokszor feldobni a surranót. Ez egyébként nem lesz egy nehéz feladat, a játék ugyanis határozottan nehéz tud lenni - legalábbis amíg mesterévé nem válunk a háztetőn ugrálásnak, az elektromos kábeleken grindelésnek (így nevezi a játék a kábelhálózaton csúszkálást) és a repkedésnek. Hatalmas ugrásokkal tudunk az épületek, autók, különböző tereptárgyak tetején közlekedni, de őrült tempóban lehet száguldozni a vezetékeken is.

Az utcán közlekedés több okból sem javallott, egyrészt irdatlan mennyiségben rombolnak ránk a fekélyes mutánsok, másrészt a tempó jóval mérsékeltebb ha a földön futkározunk, ráadásul a stílusunk növelése is a különböző magaslati trükkökkel növelhető - erre pedig nagy szükségünk van. A fejlődésünkkel egyenes arányban növekszik természetesen tudásunk, ami által egyre többféle képességre teszünk szert. Ezek a képességek különbözőképpen tudnak a hasznunkra válni, a harci tudásunkat és az akrobatikus ügyességünket növelik elsősorban.

Disznópörzsölés. Majdnem.

A már említett közlekedési módokon felül egyébként képesek vagyunk a falon is futkározni, de ez már szinte említésre sem méltó a többi mellett. Talán csak azért megjegyzendő mégis, hogy ha más mód nincs a menekülésre, ez akkor is kibúvó lehet a rohamozó városlakók elől.

Sunset City városa hatalmas, több túlélő bázis is található benne, ahol fegyvereket, lőszert tudunk vásárolni és különböző küldetéseket is kapunk. Ezeket a bázisokat kell időről időre (talán túl sokszor is) megvédeni a behatoló mutánsokkal szemben, akik egyébként nem csak normál ember méretű apróságok, hanem sok esetben óriásira nőtt szörnyek képében látogatják meg a túlélők rejtekeit. A bossok viszonylag erősek, de azért elpusztíthatók, hála az olyan fegyvereknek mint például az AK-Fuckyouup, ami egy sima puska kicsit átalakítva üdítőlövő kézikészülékké, vagy a robbanó plüssmacit lövő gránátvető, a TNTeddy.

A lőszer elég könnyen fogy, a tár nem korlátlan, azonban az ellen irtásával és a különböző dobozok széttörésével könnyedén jutunk munícióhoz. Ugyanígy az életerőnk is egyszerűen tölthető, persze sokszor ez sem elég a túléléshez, vannak helyzetek, aminek többször neki kell futni a siker érdekében.

Csipet csapat, élükön Kombájn

Az ellenségek a lehetőségekhez képest változatosak, igen sokféle van belőlük és szinte mindegyiket máshogy érdemes elpusztítani. Mindegyikük kiiktatásához más fegyver használata ajánlatos, aminek a kiválasztása nem mindig egyszerű, illetve a játékmenet tempójának köszönhetően nem is mindig van rá idő. Fegyvereinket különböző Amp-ekkel tudjuk fejleszteni, ezeket pedig a pályán elszórt kacatokkal tudjuk növelni. Persze a játék stílusából adódóan már rá lehetett jönni, hogy nem normális dolgokra kell itt gondolni, hanem példának okáért wécépapírra, kábelre feldobott tornacsukára, vagy épp térfigyelő kamerára, amit nemes egyszerűséggel le kell csapni a helyéről.

Hogy azért ne legyen olyan egyszerű az élet, a FizzCo saját életben maradt dolgozóit rendesen felszereli fegyverekkel, hogy az olyan békés polgárokat mint mi, szépen, csendben, halk AK-ropogtatás kíséretében tereljenek át a másvilágra, akik hű dolgozóként serényen próbálnak is megfelelni a főnöki utasításnak. Ha ez még mindig nem lenne elég, tovább nehezítik a dolgunkat különböző bandák, akik szintén szeretnének minket jobblétre szenderíteni, ennek érdekében mindent be is vetnek, nem restellnek robbantgatni meg mindenféle egyéb csúnya dolgokat művelni, hogy megkönnyítsék az újabb hőn áhított respawn animáció felbukkanását.

A játékbeli karakterünket maximálisan az egyéniségünkhöz tudjuk igazítani, nem csak a testméret, a nem, hanem a szem, haj, bőrszín és még a bőrtípus is állítható. Öltözék szempontjából is van lehetőségünk rengeteg variációra, tényleg olyanná tudjuk a karaktert formálni, amilyenre csak akarjuk.

Öcsém, beleakadt a kezed markolóba!

Kép és hang tekintetében nincs szégyenkeznivalója a stuffnak, a zene tökéletesen eltalált, abszolút passzol a játékmenethez, grafikailag pedig nem nagyon lehet belekötni semmibe, úgy tűnik, valóban megérkezett a nextgen grafika. Persze lehet kötözködni, hogy 900p és 30 fps, de hogy őszinte legyek, nekem ez semmit nem vont le a játékélményből, hiszen ezeket észre sem lehet venni.

A Sunset Overdrive folyamatosan pörög, nem áll le egy pillanatra sem, mindezt szó szerint kell érteni - nincs töltés a kölönböző pályaszakaszok között, se egy reccenés, semmi zavaró tényező a játékmenetben. Alapvetően 20-25 órásra saccolható a single mód, amit a ChaosSquad-nak nevezett co-op mód gyakorlatilag korlátlan időre tol ki. Fontos dolog, hogy amit co-op-ban megszereztünk, azt a single módban is megtartjuk és ez persze visszafelé is érvényes.

Az Insomniac első Xbox One exkluzivitást élvező játéka határozottan jól sikerült, rengeteg képi és szövegbeli humorral, valamint olyan őrületes tempóval, amit jó ideje nem láttam - ha láttam egyáltalán... - konzolon.