Strike Suit Zero: Directors Cut teszt

Mielőtt nagyon elmerülnénk a végtelen űrben, csak egy apró gondolat. Elég fura, hogy egy ekkora összegből milyen kellemes minőségű stuffot ki lehet hozni. Ilyenkor azért joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mi a jó búbánatra költenek el kiadók tízszer ennyi pénz? Persze, marketingre, de akkor is vicces, hogy bizony sok agyonpromózott játékot simán odaver a házilag barkácsolt SSZ.

Pityú - pityú, meghaltál!

Egyébként elég alaposan meglepődtem, amikor kiderült, hogy a játékot kiadják az újgenerációs masinákra, sőt, még egy valag extrát is mellé pakolnak. Marco egyébként már régebben tesztelte az eredeti játékot és azt kell hogy mondjam, akár ki is másolhatnám majdnem minden szavát onnan, mert olyan szignifikáns változást nem hajtottak végre a programon, de lássuk, miről is van szó. A Stirke Suit egy külső nézetes, űrhajós lövldözős cucc, egy nagyon pici mechás beütéssel. A sztori sajnos rendkívül gyér, mert nagyjából arról szól, hogy a nagyon távoli jövőben összekap a Föld hadserege a többi bolygó kolonizációjáért felelős katonasággal, aztán mehet a hirig a totális uralomért. Mi egyébként egy egyszerű pilótát alakítunk, aki a tutorial után meg is kapja a címben szereplő masinát.

A külcsín egyébként meglepően kellemesre sikeredett! Nem vártam sokat ettől a szegmenstől, ráadásul az első két pálya sem segített sokat, mert ott még eléggé ingerszegény volt a környezet, de ahogy megmentjük a seregünk túlélőit, úgy változik meg a léptéke az egésznek. Nagyon frankó bolygók háttere előtt zajlik a hirig, ráadásul tisztességes mennyiségű objektumot mozgat az engine mindenféle röccenés nélkül. Repkednek a lézerek meg a rakéták, kismillió helyről lőnek minket, szóval simán elhisszük, hogy ez valami nagyon kemény ütközet.

Szóval ez tényleg jól néz ki

A játékmenetbe is próbáltak egy kis változatosságot csempészni a készítők, sajnos mérsékelt sikerrel. Az öt választható repcsi még rendben is lenne, amiknek a fegyvereibe is bele tudunk nyúlni. Minden gépnek eltérő értékei vannak, amiket lehet fejleszteni is, de eléggé bután: a fő misszióknál van mindig egy kitétel, amit ha megoldunk, akkor kapunk mondjuk plusz páncélt vagy tűzerőt. Ez szerintem eléggé butaság volt, mivel a stuff nem épp a könnyű fajta alapból sem, viszont ezek a másodlagos missziók meg pláne szivatósak. A balansz sem sikerült jól, mert én egész végig a címben szereplő egységet használtam, a többit pillanatok alatt levadászták az égről. A lényeg, ha a Suittal vagyunk, hogy gyűjthetünk egy speckó energiát, ez lenne a Flux, ami ha elér egy bizonyos mennyiséget, át tudunk alakulni egy robottá, aztán kő kövön nem marad. Ez a flux folyamatosan csökken, tölteni pedig a kilőtt ellenséges gépekkel lehet.

Nekem az irányítással volt amúgy a legtöbb bajom, nagyon sokszor a fura kiosztás miatt patkoltam el. Ha sima vadászgépet irányítunk, akkor a bal karral mozog vertikálisan és horizontálisan a masina, a jobb karral meg kanyarodunk. Már ez is fura volt, viszont ha átváltozunk a robottá, ott teljesen megváltozik minden, például a jobb kar szerep nélkül marad, de cserébe az analóg nyilakkal tudunk le és fel mozogni a térben. Ez borzasztóan körülményes, ráadásul az intenzív tűzharcok miatt eléggé kínos is. Noha a szavatosság alapból egészen rendben lenne, mert 13 pálya található a progiban, amik egyenként 30 percesek (ne feledjük, nem egy dobozos játékról beszélünk), viszont ezek borzasztóan hamar unalomba is fulladnak, mert két dolgot fogunk csinálni: az ellenfelet megsemmisíteni, illetve néhány esetben a társainkat védeni. Próbálkoztak olyanokkal, hogy egy helyen nem tudunk rakétákat használni, vagy meg kell semmisítenünk az ellenség utánpótlás központját, de ezek csak fellángolások sajnos.

Mélyrepülés robot módra

A zenében viszont nagyon kellemesen csalódtam, mert valami egészen fülbemászó, futurisztikus dolgot kapunk, ami elsőre meghökkentő egy picit, viszont nagyon jól működik a sok pijú pijú alatt. A szereplők szinkronjáról nem tudok már ilyen pozitívan nyilatkozni, mert olyan unalmasan és szárazon adják elő a dolgaikat, hogy legszívesebben ki is kapcsoltam volna ezt. A fejlesztők nagyon büszkék arra, hogy állítólagosan nem mi vagyunk a csaták központi személye, hanem tőlünk függetlenül zajlanak az események. Ez sajnos nem így van, mert ha mi nem csinálunk meg egy direktívát, akkor aztán várhatjuk, hogy a többiek leszedjenek mondjuk egy plazmaágyút. A Directors cut jelen esetben amúgy azt jelenti, hogy kaptunk még 4 plusz pályát, ahol a sokat emlegetett Akura bázis elpusztítása utáni eseményeket élhetjük át.

Abszolút dícséretes, hogy kvázi fillérekből milyen minőségi cuccokat lehet kihozni manapság. A Strike Suit Zero egy jó példa erre: a hibátlantól nagyon messze van, de egészen pofás a külcsín, helyenként jó ötletek vannak benne, nagyon komoly a zenei háttér. Ha a változatosságra jobban ráfeküdtek volna a Ready at dawn-nál, valamint az irányítást valahogy átvariálták volna, akkor egy sokkal magasabb pontszám díszelegne az értékelőben, de ez így sem rossz! Egy tehetséges brigádról van szó és ha javítják a hibákat, akkor nagyon szívesen teszek egy újabb kört az űr ezen szegletében. Ja, a minőségi, kibővített nextgen portokért pedig megy a hatalmas pacsi!

Te mit akarol te itten?