Ez a klasszikus farm szimulátor sorozat, a Harvest Moon, lenne (melynek újabb epizódjai 2014 óta a Story of Seasons nevet viselik), ami tökéletesen mutatja, hogyan kellene egy ilyen játéknak kinéznie. Amellett, hogy rengetegféle mezőgazdasági cikket termesztünk, állatokat tenyésztünk, és háziállatokat tartunk, lehet fesztiválokon, különféle megmérettetéseken részt venni, kapcsolatot építeni a játékban megjelenő karakterekkel, családot alapítani, és milliószámra szedni a földön megjelenő nyersanyagokat, hisz azok bármire jók lehetnek még.

Ez a legnagyobb varázsa ennek a sorozatnak: mindig van tennivaló, de van egy kilátásban lévő cél, illetve egy befejezése is a történetnek. Kis mérete ellenére egy nagyon gazdag játékkal lepett meg minket a Marvelous fejlesztőcsapat, melynek címe: Story of Seasons: Trio of Towns.
A sztori meglehetősen egyszerű; karakterünk, betöltvén a felnőttkort, a már nagyon korán megfogalmazódott álmát akarja valóra váltani, ami nem meglepő mód, egy farm vezetése lenne. Miután kiderül, hogy a családnak költöznie kell a papa munkájából kifolyólag, karakterünk megmakacsolja magát, hogy ő nem tart velük, hanem Westown-ba megy, Frank nagybácsihoz, hogy elkezdje álmának megvalósítását, és így kezdetét is veszi a „tutorial” rész. Ennek ugyan sok részlete csak később játszódik le, de annyi biztos, hogy kapunk egy összedőlés szélén álló viskót, némi földet, kezdőtőkét, melyek segítségével el tudunk indulni a gazdálkodás rögös útján.

Nem ámítás azt állítani, hogy a játék fulladásig van tömve tartalommal, mely oroszlánrészét kiteszi a rengeteg gabona- és zöldségfajta, amiket földjeinken tudunk termeszteni, illetve az állattartás, legyen szó tenyész-, vagy háziállatról. Ezeknek gondozásán kívül nyersanyagokat is kell szereznünk, hogy bővíthessük házunk, és farmunk. Különféle köveket lehet bányászni, fákat ki,- majd hasábokra vágni, növényeket szedegetni a földről, vagy cserépben termeszteni azokat. Persze mindemellett a pénzt se felejtsük el, melyből dögivel fog kelleni.
Ezen utóbbira két módon tudunk szert tenni: eladjuk a produktumainkat, vagy munkákat vállalunk a minket körbevevő városokban. A munkák végtelenül egyszerűek; többek között favágás, locsolás, szüretelés, termelés és csomagszállítás vár ránk. Nagy részük az „A” gomb nyomkodásában merül ki, csomagküldésnél még meg is kell találni a célszemélyt, mielőtt rávágunk az ominózus gombra, úgyhogy készüljünk fel a nagyon gyerekbarát nehézségi szintre ezek terén.

A termelés már millió fokkal bonyolultabb, kezdve azzal a ténnyel, hogy négy attribútuma van minden terménynek, melyeket speciális trágyával lehet növelni. Ezek a tulajdonságok határozzák meg minőségüket (1-5 csillagozás), ami nem csak az eladási árat befolyásolja, hanem az ételek minőségét is, melyeket belőlük csinálhatunk (feltéve, ha már vannak receptjeink). Különféle fesztiválok és versenyek is várnak ránk, ahol, ha nyerünk, akkor a nyerő produktumunk márkanévvé változik (melynek három szintje van), alaposan megdobva annak értékét.

Ugyanez a helyzet az állati termékekkel. Itt különféle tápok fogják befolyásolni a minőséget, mennyiséget, na meg nem árt, ha jóban is vagyunk állatkáinkkal, tisztán tartjuk őket és lakóhelyüket a magas csillagozásért, és a betegségek elkerülése végett.
Adott a feladat hát: sokat termelni, minél jobb minőségben, rendezvényeket nyerni, hogy márkával lássák el termékeinket, és mindezt egy jókora farmon. Eleinte, persze, nincs alkalmunk bővíteni a területünket, csak később nyílnak meg a lehetőségek erre, de a tetemes pénzösszeg mellé nyersanyagokat is fel kell mutatnunk az építésznek, aki elvállalja a melót. Ezeket favágással, bányászással, és növénytermesztéssel tudjuk beszerezni, és a számos elszórt virágok, faágak felkapásával, melyek meg-megjelennek alkalomadtán az utakon.

Minden aktivitás a „szemétszedésen” és a közmunkán kívül, energiát fogyaszt, mely szívek formájában van reprezentálva. Ha ezek elfogynak, akkor véget ér a nap számunkra és a kórházban kötünk ki. Ez azért nem jó, mert bármilyen feladatot, amit még tegnap vettünk fel, elbukunk (aminek nem örül a megbízó város), és a pajta előtt hagyott állatok sem szívlelik, ha kint kell éjszakázniuk (mert visszamenni túl megerőltető feladat lett volna a részükről gondolom).
Már csak azért is kellemetlen nem teljesíteni munkamegbízásokat, mert ezek által nő hírnevünk az adott városokkal. Ez a felénk irányított szeretethullám nem csak arra jó, hogy több dolgot helyez az árusok üzleteibe, hanem elvezet minket a „Victory Condition”-höz : elérni az „A” rangot mindhárom város mércéjén (E-től S-ig terjed).

Apropó győzelmi feltétel, a fő „objective” édesapánk meggyőzése lenne arról, hogy igenis nagyszerű farmerek vagyunk. Ezt bizonyos feladatok teljesítésével lehet elérni, melyek három csokorban jönnek „Farming Tips” névvel, és fokozatosan nehezednek, értelemszerűen. Viszont hiába jelenik meg a játék végét jelző „stáblista”, miután letudtuk ezeket a feladatokat, a kaland nem ér véget, bár nem is lesz feltétlenül annyira lekötő már, hisz nincs igazi cél, maximum mindazon fejlesztések és optikai pluszok beszerzése, amik még hátra vannak.

Ez lehet házunk maximumra való fejlesztése, az összes „in-game” recept összegyűjtése, olyan ruhakollekció összehozása, amire Kim Kardashian is büszke lenne, családalapítás, vagy az összes „Achievement” elérése.
Szerencsére nem lehet egykönnyen befejezni a sztori módot, a tippek, és a különböző tartalmak bizonyos mennyiségű eltelt nap után nyílnak meg, úgyhogy az biztos, hogy rengeteg felfedeznivalóval, mókával és érdekességgel vár ránk ez az addiktív cím, bár nem kevés kutatásra lesz szükségünk, ha mindent meg akarunk ismerni. A prezentáció nagyszerű, bár a 3D opciót feleslegesnek érzem, inkább szembántó, semmint látványos bónusz, és a zenék is kissé repetitívek, kellemes mivoltuk ellenére.

Aki a Farmville-en és barátain nevelkedett, annak kötelező darab a Trio of Towns, annak meg végképp, aki rajongója a Harvest Moon sorozatnak. Talán kissé ijesztőnek hat a rengeteg lehetőség, információ és ismeretlen, amivel a játék eláraszt minket, és nem kis mennyiségű kutatást igényel a rengeteg rejtett opció megismerése, de ez a komplexitás teszi zseniálissá ezt a játékot. Nincs felesleges tárgy, nincs felesleges esemény; mindennek megvan a maga célja, és ezek felderítése válik az igazi kalanddá.