Képzeljük el, mi történt volna, ha a 2001. szeptember 11-i események sokkal komolyabb konfliktusokhoz vezetnek. Ha az Afganisztán és Irak ellen indított háborúk súlyosabb viszonzásra találnak... A Colossai Studios megspórolta nekünk a fantáziálgatást, hiszen stratégiai játékuk ezzel a felütéssel indul. Az iraki és afgán háborúk után a francia metrót ideggáztámadás éri, cserébe a franciák megtámadják a Közel-Keletet. Az USA és Franciaország egyaránt az olajmezők környékén harcol, de nem bírnak az ellenállással, Irán eközben a háttérből irányítja az ellenakciókat.
2007-ben San Francisco mellett felrobbantanak egy hajón odacsempészett atombombát, az amerikaiak Iránt hibáztatják a terrorakcióért. Atomtámadással válaszolnak, csapataik pedig megtámadják az ország maradékát. 2010-re az események odavezetnek, hogy az EU szétesőfélben van, a kőolajellátás a Közel-Keletről megoldhatatlan, és minden ország csak a megfelelő alkalmat várja, hogy kirobbanthassa a harmadik világháborút.
A játék elindítása után több játékmód közül is választhatunk. Kampány módban vagy sztori kampányt indítunk, amit valamelyik nagyhatalommal játszhatunk végig (
Németország, Franciaország, Oroszország, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok), avagy egy szabad kampányt játszunk a 45 elérhető ország bármelyikével. Azt azért hozzá kell tennem, hogy pici országokkal (pl. Észtország) nem túl eseménydús a játék, és megvan a veszélye, hogy igen hamar eltörölnek a föld színéről. A másik játékmód a Skirmish, itt egyetlen csatát vezényelhetünk le a csatatérképen. Mind a kampány, mind a skirmish esetében igen sok opciót személyre szabhatunk, szánk íze szerint.
Egy hosszadalmasabb töltőképernyő után máris a világ 2012-es térképét találhatjuk magunk előtt. Ez a nézet lesz az, ahonnan az akcióinkat irányítjuk. Az Európát, Afrika és Ázsia egy részét mutató hadi térképünk a Rizikóra emlékeztető területekre van osztva. Szépnek nem mondanám a megjelenését, de ez a játék nem a grafikáról szól. Az azért tetszetős, hogy kizoomolva egészen síkban láthatjuk a területeket, csak a lényegesebb információkkal, ráközelítve viszont előtűnnek az egységeink, a kis gyárépületek, városok, és még a víz is egész szépen csillog. Ki- be kapcsolhatjuk az országok színkódos színezését, az utánpótlás megjelenítését, városok nevét és a területekről származó bevétel jelölését.
A gond akkor kezdődik, amikor elkezdjük használni a játék többi funkcióját. Szerencsére elfogadható mennyiségű táblázatot és menüt kell kezelnünk, de van amit nehézkes megtalálni, vagy emlékezni rá, hol is volt. A játék itt mutatja meg azt az oldalát, ami alapján szerintem ráfért volna még némi fejlesztés. A betűtípusok csúnyák, néhol még a feliratok is lelógnak a keretből.
Először mindenkivel békében vagyunk, de hamarosan szükségessé válik hadat üzennünk valamelyik országnak (persze érdemesebb először kisebbeket bekebelezni, hogy bővíthessük birodalmunk területét). A diplomáciának egyébként is komoly szerepe lesz, különböző szövetségeket köthetünk, még kémek kiadatásáról is tárgyalhatunk. A diplomácia fontos résztvevője még az ENSZ. Ha egy kisebb országot többen megtámadnak, nagyon valószínű, hogy az ENSZ csapatokat küld a megsegítésére. Amennyiben mi teszünk nekik tetsző dolgokat (egyezmény az atomfegyverek leszereléséről pl.), akkor akár minket is segíthetnek, de legalábbis nem szólnak bele akcióinkba.
Amint háborúban állunk, kiadhatjuk egységeinknek a különböző támadó parancsokat. Egy területet több irányból is lerohanhatunk, vízi, légi és szárazföldi egységekkel is. Ilyenkor egy külön harci képernyőn találjuk magunkat, ami megint táblás játékokat idéz: hatszöges mezőkön kell manővereznünk, amikből igen sok típus van (hegyvidék, város, pusztaság stb.). Ez a rész a régi Panzer General és hasonló játékokat juttathatja eszünkbe. A különböző időjárási körülmények és a napszakok változása szintén befolyásolják a harci mutatókat. Amit nagyon buta megoldásnak éreztem, hogy hiába támadok 8 egységgel, a harc elején mégis csak négyet rakhatok le belőlük, a többiek csak akkor hívhatók be, ha egy egységem meghal. Ettől eltekintve egész jól elszórakoztam a harcok levezénylésével. Ha támadók vagyunk, vagy ki kell irtani az összes védőt, vagy elfoglalni az úgynevezett győzelmi pontokat, ezekből több van elszórva a harci térképen. Védőkkel ugyanezen megoldások vezetnek győzelemre, vagy csak simán kivárunk x kört, amíg a csata véget ér. Ha eléggé elhúzzuk az időt, mi nyertünk.
Nem csak harci egységeink vannak, hanem kémeink és kommandósaink is. Ezek az úgynevezett nem harci egységek vagy felderítésre jók, vagy különböző szabotázsakciókra. A kémek pl. aktatáskába rejhető bombát is tudnak alkalmazni, a különleges egységek pedig szabotálhatják más országok épületeit, még hamis bizonyítékot is elhelyezhetünk, hogy más legyen a bűnbak. Természetesen minden akciónál megvan a lebukás veszélye, a kémeinket ezután még megmenthetjük: vagy diplomáciai úton kiadatással, vagy kiszabadítják őket kommandósaink. Érdemes alkalmazni ezeket az erőket is, hiszen pl. a kémek egy pillanat alatt bebarangolhatják a térképet, és hírt adnak nekünk számos információról.
A hadműveletekhez és a gyártáshoz persze biztosítanunk kell, hogy otthon is minden rendben menjen. A területek és a városok (ahol vannak) különböző mennyiségű pénzt hoznak nekünk körönként. Mérnökeink segíthetnek a bevétel növelésében, ők tudnak ugyanis fejlesztéseket építeni, ami megnöveli az adott terület profitját. Tudnak ezen kívül óvóhelyet építeni a városokba, kijavítani a sérült épületeket, és vannak további épületek, melyek szükségesek bizonyos funkciók eléréséhez (pl. repülőtér, atomkutató központ). Bevételünket növeli még a nép lojalitása, ami akkor növekszik, ha sikeres akciókat hajtunk végre. Kiadásaink ugyanígy vannak, az egységek fenntartása, legyártása, a korrupció, a kutatás mind-mind pénzt emésztenek fel. A pénz mellett másik lényeges mutatónk az energia. Ha nem rendelkezünk elég erőművel, egy idő után nem tudjuk működtetni az épületeinket. Egységeink utánpótlásáról is gondoskodni kell, ezt helyőrségek építésével oldhatjuk meg.
A kutatásra szintén érdemes pénzt félretenni, hiszen gyengének minősülő egységekből is komolyabb ütőerőt eszkábálhatunk így (pl. gépesített, éjjellátóval és tankelhárító löveggel ellátott gyalogság). Az egységfejlesztések mellett biológiai, kémiai és nukleáris tömegpusztító fegyvereket is kutathatunk, ezek hatalmas ütőerőt képviselnek, de az ENSZ persze rögtön csúnyán néz ránk, ha bevetjük őket.
Oké, ez mind szép és jó, de mi a célja a játéknak? Jogos a kérdés, de van rá válasz is szerencsére :). Sztori módban különböző sztori küldetéseket kapunk (pl. el kell juttatnunk x városba egy kémet, építenün kell 3 rombolót, 6 kör alatt fel kell fejlesztenünk az atomfegyvereinket 3-as szintre stb.). Ezek sokszor időre mennek, és egy idő után győzelemhez vezetnek, nem mellékesen minden nagyhatalomnál különbözőek. Mellékküldetéseket is kapunk, ezek kisebb bónuszokat adnak, ha megoldjuk őket. Nyitott kampányban mi magunk állítjuk be a feltételeket (pl. a világ x százalékának birtoklása, x főváros birtoklása), tetszés szerint csokorba szedve őket, ilyenkor csak mellékküldetéseket kaphatunk.
A játék grafikája azért abszolút a funkcionális szerepet tölti be, 5-6 éve nézett volna ki jól. Ha szépen akarok fogalmazni, akkor a megjelenítésre azt mondom, hogy letisztult :D. A világtérkép még egészen pofás, ami zavaró, hogy néha a program az országszíneket eltünteti, vagy késve rakja vissza egy end turn után. Ez biztosan valami bug, de idegesítő tud lenni.
A zenék nem túl kiemelkedőek, de nem is zavaróak, csak egy kicsit unalmassá válnak egy idő után. A hangok viszont nem túl jók, az egységek bejelentkezése minden kijelölésnél fárasztó volt egy idő után (ezt inkább RTS-ekben szoktam meg). Ezen kívül nekem legalább háromszor kiakadt a hang, és éktelen sistergés szólt az effektek helyett, ami csak újraindítással volt megszüntethető. A töltéskor hallható, kb 5 mp-es ismétlődő zenefoszlány pedig rohadt idegesítő, mikor kb. 40-50-szer meghallgatom új kampány kezdésénél, és jópárszor minden mentés betöltésekor.
Az előzőekből látszik, hogy egy igen összetett játékkal van dolgunk, számtalan lehetőséggel (és a részletekbe még jobban is belemehettem volna). A megvalósítás sajnos hiányosságokat mutat, garázsfejlesztés jellege van a dolognak. Ami nagyon hazavágja a dolgot, az a pocsék kezelés. Nincs kistérkép, nincs olyan ablak, ahol egy listáról kikereshetjük az egységeket. Így vagy emlékeznünk kell, hol állomásozik a mérnökünk, vagy q-val átpörgetnünk az összes aktivált csapatot. A skip és sleep funkciókat néha keveri a játék, előfordult h passzívba rakta azt az egységet, amit csak át akartam ugrani.
Az alapötlet jó, ezt a történelmi időkeretet nem nagyon láttuk még játékokban feldolgozva, a 45 nemzet, öt kampány és a random küldetések jó sok újrajátszást tesznek lehetővé. A mesterséges intelligencia csatákban nem nagy taktikus, de a világtérképen egész aljas húzásokra képes. A kérdés csak az, van-e kedvünk megharcolni a kezelőfelülettel. Ja és még egy nagy fekete pont: vannak tutorial videók, meg egy soványka kézikönyv, de rendes oktatóküldetés, aminek azért nagyon szükségét érezhetjük, az nincs. 30 euróért kapható a játék a Steam-en, annyit azért kicsit soknak találok érte. Sajnos vegyes érzelmekkel búcsúzom a játéktól, nem tudom előveszem-e még a jövőben.
