Amikor megkaptam a játék kódját, aktiváltam, majd amíg a letöltés folyt, utánanéztem, hogy mégis mivel lesz dolgom. Elsőre nem sok információt találtam, ám mentségemre legyen mondva, hogy nem sok időm volt keresgélni, a játék ugyanis pillanatok alatt lejött, lévén egy alig száz megás programról van szó. Éppen emiatt nem voltam túlságosan bizakodó, mialatt a betöltő-képernyőt néztem, hiszen, bár nincs problémám az indie játékokkal, annyira nem is vagyok oda értük. Elismerem, vannak jó casual játékok, azonban én a Vitára elsődlegesen úgy gondolok, mint a komolyabb játékok számára létrehozott kis képernyős masinára. Meglepő módon azonban pár perc játék után azt vettem észre, hogy bizony már egy órája ugrabugrálók a különböző lézerek és robotok között, mialatt egyre jobban forr az agyvizem a sokszor frusztráló nehézség miatt. Mondhatjuk tehát, hogy rögtön beleszerettem.
A Stealth Inc: A Clone in the Dark egy oldalnézetes platformjáték, amelyben a célunk nem más, minthogy emberünket – klónunkat – irányítva kijussunk a tesztkamrákból. Persze a készítők úgy voltak vele, hogy az nem lenne elég kihívás, ha csak fütyörészve kellene kisétálnunk az ajtón, így számos akadályt húztak fel elénk. Biztonsági kamerák figyelik a tereket, robotok járőröznek, lézerek álljak el az utat, és egyéb objektumok próbálnak eltenni minket láb alól, mialatt a kapcsolók között szaladgálva próbálunk rájönni az aktuális pálya mechanikájára. A fejtörők megoldásához nem csak az agyunkat, hanem az ügyességünket is kell használnunk, valamint néha bizony a szerencse sem árt, ha mellénk szegődik. Az időzítés kritikus dolog, századmásodperceken múlhat egy-egy manőver kimenetele. A Stealth Inc egyébként pörgős játék, egy-egy szintet egy perc alatt teljesíthetünk, és elég sűrűn ment is a pályák alatt, így ha elvérzünk, csupán pár másodperccel kerülünk hátrább a halálunk pillanatához képest.
A játék érdekes keverék a Super Mario-nak, a Splinter Cell szériának, valamint a Portalnak. Platformról platformra ugrálunk, hogy aztán gyorsan beiszkoljunk a sötétségbe az ellenség figyelő szemei elől, és ott csendben várva megtervezzük a következő lépést. Persze a tervünkbe hiba csúszhat, aminek hatására pillanatok alatt elhalálozhatunk – ilyenkor nem csak a klónunk elvesztése felett érzett szívbemarkoló fájdalommal kell szembenéznünk, hanem a játék (vagy maga a tesztkamra?) kritizáló beszólásaival is, amelyek azonban GLaDOS becsmérléseivel ellentétben nem hallunk, hanem a falakon olvashatunk.
Technikai oldalról nézve sem nagyon tudok belekötni a játékba. A grafika pofás, kellően stílusos, de semmi komolyságra nem szabad számítani. A zenék kifejezetten jól sikerültek, rajtuk, valamint az effekteken kívül nem hallhatunk mást, azonban nem is nagyon hiányzott a szöveg, a játék jellegéből adódóan inkább zavaró lett volna, ha az ismétlődő halálok esetén újra és újra végig kellett volna hallgatnom a gyatra teljesítményemre vonatkozó kommenteket.
A játékról tudni érdemes, hogy nem a PS Vita az első konzol, amelyen tiszteletét teszi. A Curve Studios alkotása eredetileg két éve jelent meg Stealth Bastard néven Windows-ra, majd onnan lassan továbbkúszott a különböző operációsrendszere, úgymint Linuxra, OSX-re, valamint nemrégiben Androidra is. Mivel nem natív Vita-s címről beszélünk, ezért talán nem ér senkit meglepetésként, hogy a játék nem igazán használja ki a gép adottságait. Nincs se giroszkóp, se touchpad használat, bár szerencsére az érintőképernyőt van értelme tapizni, mivel a menüpontokban könnyebben navigálhatunk íj módon, de a játék kiválóan irányítható a fizikai gombokkal is.
Mindent összevetve nagyon bejött a Curve Studios játéka. Bár azt nem foghatjuk rá, hogy szabályosan pumpálja az adrenalint a vérünkbe, kellemes el lehet vele lenni. A nem „Vita-nativitás” miatt ugyan nem igazán használja ki a gép adta lehetőségeket, de őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy mily módon tehetné. Ez tehát nem a készítők hibája, hanem a lehetőségeké – bármennyire is furcsán hangozhat ez. Akinek bejönnek az olyan játékok, ahol nem csak az agyunkat, hanem az ügyességünket és precizitásunkat is használunk kell, biztosan nem fog csalódni a Stealth Inc: A Clone in the Darkban.
marduk
12 éve, 5 hónapja és 2 heteJól néz ki! Szeretem az efféle játékokat. 🙂
vendeg
12 éve, 5 hónapja és 2 hetejobban nez ki mint a pc verzio :d
marco
12 éve, 5 hónapja és 2 heteEzzel én is elleszek majd, ha lesz időm picit játszani.
totyak
12 éve, 5 hónapja és 2 heteMikor elkezdtem olvasni az írást, rögtön rájöttem, hogy indie játékról van szó, már csak a képek alapján is, de azt hittem, hogy PC-re. el is keseredtem egy picit, mert PC-n nagyon ritkán jönnek be az ilyen játékok. Aztán megláttam, hogy Vita-ra is megjelent és rögtön jobban éreztem magam. Valahogy az ilyen ugri-bugri indie játékokat jobban el tudom képzelni hordozható konzolokon és ilyen formában még játszanék is vele.
lac
12 éve, 5 hónapja és 2 heteA játék eredetileg PC-s, Stealh Bastard néven van kint.
totyak
12 éve, 5 hónapja és 2 heteErről nem tudtam, viszont továbbra is inkább handheld gépeken tudom jobban elképzelni a játékot.
tibee984
12 éve, 5 hónapja és 2 heteEgész jó így a Blog alapján majd kipróbálom 😄
richie8
12 éve, 5 hónapja és 2 heteHmm, nem az én műfajom a képek alapján, de akinek bejön, annak jó játékot kívánok! 🙂
krees9116
12 éve, 5 hónapja és 2 heteZseniális kis játék, a Spelunky után a kedvencem a platformer kategóriában. Bár nekem még Stealth Bastard néven van meg 😄
vendeg
12 éve, 5 hónapja és 2 heteAmióta megjelent ez a játék Vita-ra, azóta gondolkozok a beszerzésén. Most már tuti, hogy beszerzem! Kösz a tesztet!
nova13
12 éve, 5 hónapja és 1 heteJónak néz ki! kipróbálnám😄
vendeg
12 éve, 5 hónapja és 1 heteHa van Vita-d megteheted.
szabo1998
12 éve, 4 hónapja és 3 heteKi akarom probálni