Starhawk teszt

Ez persze jelen esetben nem akkora baj, mivel egy jól összerakott, újdonságokat is felmutatni tudó produktumról van szó, de ne szaladjunk ennyire előre. A Ps3 megjelenésekor piacra került egy olyan játék, ami jelen cikkünknek mondhatni szellemi elődje volt, név szerint a Warhawk. Ez a bevezetőben említett paramétereknek megfelelően csak az interneten keresztül volt játszható. A maga idejében kellemes darab volt, bár én inkább a szingli kampány nagy híve vagyok ezért olyan túlzottan nem merültem el az anyagban, noha pár kellemes óra azért fűződik a nevéhez.

Emmett vagyok, badass vagyok és anyámal lakom

Az SH esete azonban szerencsére más egy kicsit, lévén a LightBox Interactive brigádja kiegészítette az online porciót egy viszonylag korrekt egyszemélyes kampánnyal is, jópofa, önmagát nem túlzottan komolyan vevő történettel is. Valamikor a távoli jövőben az emberiség egy új energiaforrást fedez fel, amit egyszerűen csak Rift Energy-nek keresztelnek el. Természetesen megindul a kolonizáció, illetve a különböző rift kutak kiaknázása. Nem kell Oscart kapnunk ahhoz, hogy kitaláljuk, ez az új matéria eléggé káros az emberi testre.Néhányan meg is fertőződnek, mutánsok lesznek.

Őket nevezzük Kitaszítottaknak, ángílusan Outcast-nek,céljuk pedig megvédeni ezt a nagyon szép kék energiát a további bányászattól. Hősünk, Emmett és tesója, Logan egy ilyen farmon élnek egészen addig amíg egy Outcast csoport meg nem támadja őket, elpusztítván a telepet. Logan teljes mértékben megfertőződik és hősünket is csak egy hajszál választja el a dicstelen haláltól, amikor egy régi barátja a segítségére siet, létrehozván egy olyan masinát ami meggátolja a totális deformálódást. Kicsit ugorván az időben, a két barát a kitaszítottak vadászatából él, amíg meg nem tudják hogy egy csúnya nagy vezér fenyegeti szülővárosukat, ráadásul kísértetiesen hasonlít a halottnak hitt tesóhoz.

Podok potyognak az égből sült galamb helyett

Szóval ahogy látjátok, nem egy hőseposz a dolog, de legalább van (zárójelben jegyezném meg, a game olyannyira a multira van kihegyezve, hogy a pause menüből is bármikor be tudunk csatlakozni egy kis netes harcba). Már csak azért is érdemes végigverekednünk magunkat a kampányon, mert ez igazából egy kibővített tutorialnak felel meg, ahol elsajátíthatjuk a Build'n Battle rendszer alapjait, valamint megszokjuk a járművek irányítását, de erről egy picit később. Egyébként a környezet és annak hangulata viszi el ezt a szegmenst a hátán, mert elég komoly űr-western hangulata van a dolognak. Ezt úgy képzeljétek el, mintha egy Ennio Morricone hangulatú filmet nagyjából a Star Wars világába helyeznénk.

Egyébként elég pofásan néz ki a stuff, változatos és szép pályákat kínál a kampány során. A vezethető járművek közül is kiemelkedik a Hawk, ami egy mecha, de egy gomb megnyomásával át tud alakulni vadászgéppé, egészen új fajta ízt hozva az amúgy sem lapos játékmenetbe. De ha már itt tartunk, akkor nézzük hogy mi is az a Bulid'n Battlerendszer amiről beszéltem. A progi ugye alapból egy TPS akció játék. Viszont ha megnyomunk egy dedikált gombot, akkor belépünk az építhető dolog listájába. Bizony, egy jó adag RTS is kerül így a rendszerbe, de senki ne ijedjen meg, ez totálisan jól illeszkedik a játékmenetbe, sőt! Építhetünk olyan bunkert, ami megvéd a támadások elől, valamint fel van szerelve nehézfegyverekkel az ellenséges mechák ellen.

Utazzon a Rift Légitársasággal!

Lehívhatunk egy mesterlövész tornyot, hogy barátaink onnan szedjék le a gaz ellent. Pajzsgenerátor, különféle járműveknek depo, falak, két fajta üteg - szóval van itt minden ami egy jó kis Red Alert után érzethez kell. Ráadásul ezek nem is feleslegesek, mert sok esetben bizony mindegyik épületre szükségünk lesz ha sikerrel akarunk venni egy - egy pályát. Meg kell még említenem azt is, hogy botok segítenek mindeket egyszemélyes kalandunk alatt, akik meglepően jól használhatóak, sőt, lehetőségünk van coop - ban is végigtolni a szingli részt. Azért sajnos már ez a rész sem hibátlan, lévén eléggé rövid, nagyjából 4 - 5 óra alatt ki lehet pörgetni (tudom, nem ez a lényeg, de akkor is), illetve van néhány bug és glitch a progiban, például beakadások, fagyások.

Valamint életem egyik leguncsibb végső harca is ide köthető, egészen konkrétan egy olyan negyed órát lőttem az utolsó főmonsztát minden különösebb eredmény nélkül. Már úgy voltam vele, hogy újra betöltöm ezt a szakaszt mert kifagyott, amikor minden előzmény nélkül egyszer csak meghalt. Fura. A változatos pályákra visszatérve, fogunk egyébként az űrben is harcolni, ilyenkor elég jó kis légiparádét lehet rendezni. Felszállunk a mechánkkal, irtjuk egy kicsit a levegőben az ellenséges vadászokat, aztán átalakulunk és a földön végzünk egy kis pusztítást a gyalogosok között, hogy utána gépünkből kiszállva egy kis helyőrséget hozzunk létre. Valahogy így képzeljétek el a dolgot, nagyon frankó!

Bahh, mit nekem egy égő motor

Szóval, multira kihegyezett játék. A fentebb ecsetelt hangulat miatt már dörzsöltem egy kicsit a csáprágóim, hogy ihajcsuhaj, de jó is lesz ezt több humán játékossal csapatni, ráadásul a játék tokjára az van ráírva hogy Epic 32 player space battle. Elöljáróban annyit, hogy majdnem teljes ül is a fenti kitétel. Elérhető játékmódból elég kevés van, szám szerint négy. Tovább tetőzvén a dolgot, ezek a legklasszikusabb és legalapabb módok amik elérhetőek nagyjából az összes ilyen programban, ugyanis van egy sima és csapat alapú deathmatch, egy capture the flag és egy területfoglalós okosság. Ezek után nyilván érthetőbbek azon sirámaim, hogy már valami ennyire a multira lett kiélezve, akkor urambocsá néhány eredeti, vagy legalább több mód bizony elfért volna még a blu - ray korongon. Ja, hogy majd DLC formájában érkezhetnek? Nem szóltam.

A térképek előtt viszont le a kalappal! Hatalmas mappek gyűltek össze, ahol egyrészt kényelmesen elfér 32 játékos, másrészt igencsak király csatákat lehet összehozni, hála a már fentebb emlegetett járműveknek és építkezésnek köszönhetően. A térképek nagysága miatt mondjuk főleg a gépeké lesz a főszerep, de annyi baj legyen. Ki kell emelnem még innen is az űrcsatákat, ami elmondhatatlanul hangulatos volt a sok monőverező pilótával, robbanással, nyakatekert bukfencekkel és dugóhúzókkal. Kis túlzással olyan, mint ha egy sci-fi filmet néznék, csak itt mi leszünk a főszereplők. Van viszont egy hatalmas negatívuma is ennek a résznek, ami remélem csak ideiglenes. Egészen pontosan kalandozásaim során nagyon ritkán volt olyan, hogy a dobozon emlegetett 32 player összegyűlt volna.

A tankocskámmal eltaláltam valamit. Asszem

Ezzel igazából csak az a baj, hogy a multis pályák igencsak nagyok, tehát sokszor előfordult üresjárat is, ami meg ugye nem annyira jó, hiszen ki szeret 3 - 4 perceket egyedül röpködni az űrben? Nem is tudom hogy ez miért lehet, hiszen stabil a kapcsolat, nincs lag, a lobbyban azonnal találunk meccset. Ennyire rétegjáték lenne még konzolon is? Gondolom a későbbiekben érkezik majd bővítés is, hátha a több játékmód bevonzz még pár játékost. A hangok és a zenék amúgy teljesen rendben vannak, nem annyira kiemelkedő, de azért egy - egy dallam és az utánégetők hangja benne marad a dobhártyánkban tisztességgel.

Szóval elég jó kis eresztés lett a Starhawk. Látszik minden porcikáján hogy hozzáértő emberek készítették: a sztori rendben van, az irányítás kiváló, az építs és harcolj szisztéma rendkívül friss és jól megvalósított ötlet, epikusságban sincs hiány - mi kell még egy jó kis űrben és ördögszekerek közt történő mészárláshoz? Giddy up, cowboy!

Süsd ki a szemétnek a szemét haver!